A Dűne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Dűne
Arrakis.jpg
Arrakis
Szerző Frank Herbert
Eredeti cím Dune
Ország  USA
Nyelv angol
Műfaj science-fiction
Sorozat Dűne (univerzum)
Előző A Dűne: A Corrino-ház
Következő A Dűne messiása
Kiadás
Kiadó Chilton Books
Kiadás dátuma 1965
Magyar kiadó Kozmosz Fantasztikus Könyvek (1. kiadás)
Szukits Könyvkiadó (2-3. kiadás)
Magyar kiadás dátuma 1987
1997
2003
Fordító Békés András
Borítógrafika John Schoenherr (eredeti)
Janter János (3. magyar kiadás)
Oldalak száma 412 (eredeti)
312+513 (1. magyar kiadás)
247+201+208 (2. magyar kiadás)
508 (harmadik magyar kiadás)
ISBN ISBN 963-211-767-0 (első magyar kiadás)
ISBN 963-9020-40-0 (második magyar kiadás)
ISBN 963-9441-81-3 (harmadik magyar kiadás)

A Dűne Frank Herbert műve, egy nagysikerű sci-fi sorozat első kötete (más besorolás szerint „science fantasy[1]), melyet alaposan átszőnek politikai, szociológiai és ökológiai szálak. 1965-ben jelent meg, és további folytatások követték. A könyv elnyerte a Nebula-díj-at legjobb regény kategóriában és megosztva Roger Zelazny-vel a Hugo-t is.[2]

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ismert világegyetemet a Corrino-ház feje, IV. Shaddam, a Padisah Császár kormányozza. Az űrkorszak feudális jellegű birodalmának, az Impériumnak hatalmi egyensúlya három pilléren nyugszik.

  • Az első a nemesek tanácsa, a Landsraad, amelynek feje a császár.
  • A második a névleg semleges Űrliga, amelynek monopóliuma az űrutazás, és így a kereskedelem felett is bábáskodik.
  • A harmadik az ősi Bene Gesserit rend.

A császár kissé tart a megerősödött Atreides-háztól, ezért cselt eszel ki, hogy elpusztítsa őket. Megbízza őket az ismert világegyetem legfontosabb bolygójának, az Arrakisnak felügyeletével, amelyet végig sivatag borít, ezért Dűnének is becézik. A Dűne egyetlen értéke a homokon termő fűszer, amely meghosszabbítja használójának életét és rövidtávú jövőbelátást biztosít, ezért nélkülözhetetlen a csillagközi űrhajózáshoz a navigátorok számára. A fűszer nagy mennyiségű és tartós fogyasztása megváltoztatja használója fiziológiáját is.

Leto Atreides herceg sejti, hogy csapdába küldték, ezért szövetségeseket keres a bolygó bennszülöttei, a fremenek közül. Letónak azonban nincs ideje megszilárdítani hatalmát az Arrakison, mert megtámadják a Harkonnenek, a bolygó korábbi hűbérurai, az Atreidesek ellenségei, a császári Sardaukar csapatokkal összefogva. Csak a herceg ágyasa, Lady Jessica és közös fiuk, Paul tud elmenekülni a támadásból, valamint az Atreidesek három fő bizalmi embere. Duncan Idaho életét veszti, miközben a trónörököst védi, Gurney Halleck beáll a fűszercsempészek közé, hogy kivárja a bosszú pillanatát, Thufir Hawat pedig kényszer hatására a Harkonnenek szolgálatába szegődik.

Paul és Jessica a sivataglakó fremenek között talál menedéket. Beilleszkedésük nem könnyű, de segíti őket egy legenda, mely egy messiásról, a Kwisatz Haderachról („Az út lerövidítése”) szól, aki megszabadítja a fremeneket az elnyomástól, és győzelemre vezeti őket. Ez a prófécia éppen ráillik Paulra, akinek jövőbelátó képessésge a nagymértékű füszerfogyasztás hatására kiteljesedik, ráadásul apjától, és nevelőitől megtanulta a hadvezetés tudományát, mestere a kardvívásnak és a harcművészeteknek. Jessica alapos kiképzést kapott a Bene Gesserittől, egy kizárólag nőkből álló társaságtól, akik a tökélyre fejlesztették a test izmai feletti uralmat, érzékeiket pedig a fűszer élesítette ki, és az úgynevezett belső átváltoztatás átélése után nőnemű felmenőik genetikai emlékeihez is hozzáférnek. Ezen képességekkel felruházva Jessica könnyen válik a fremen vallás főpapnőjévé, azaz Sayyaddina lesz belőle.

Paul és Jessica a fremenek és Gurney Halleck segítségével pár év alatt erős hadsereget formál a fremenekből, majd a császárt a bolygóra csalva lerohanja a Sardaukarokat és a Harkonnen-csapatokat. Paul a fűszer felett gyakorolt hatalmát kihasználva megzsarolja az Űrligát, hogy elpusztítja a fűszert, ha nem engedelmeskednek neki. Bár a Ligának kizárólagos űrszállítási monopóliuma van, a fűszer nélkül navigátoraik nem látnak a jövőbe, így nem tudnák kiválasztani a sebesen száguldó hajó számára a legbiztonságosabb útvonalat. A Liga behódol Paulnak, így a császár patthelyzetbe kerül, mert Paul engedélye nélkül sehová sem utazhat, így végül lemond a trónról Paul javára, aki érdekházasságra lép az egyik lányával, Irulan hercegnővel.

A Dűne-regényciklus részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frank Herbert A Dűne sikere után folytatta regényét, amely aztán lassan egy komoly és összetett regényciklussá nőtte ki magát. Azonban a ciklust nem tudta haláláig lezárni. A rajongók részéről megvolt az igény a ciklus lezárására, de a történet összetettsége miatt ez nem tűnt lehetségesnek úgy, hogy az Frank Herbert „örökségének” megfeleljen. Végül az író fia, Brian Herbert az apja utólag megtalált jegyzetei nyomán írótársával, Kevin J. Andersonnal elkészítette a várt befejezést. A ciklus lezárása mellett a szerzőpáros számtalan kiegészítő művet készített még a Dűne világára építve.

Adaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozifilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dűnét először A majmok bolygója producere, Arthur P. Jacobs szerette volna filmre vinni. A jogokat pár év huzavona után eladta egy európai konzorciumnak, akik Alexandro Jodorowskyt kérték fel rendezőnek. Neki is látott az előkészületeknek, és stábjában olyan hírességek tűntek volna fel, mint Salvador Dalí IV. Padishah Shaddam császár szerepében, vagy Orson Welles Harkonnen báróként. A látványterveket H. R. Giger készítette volna, akit később az Alien filmek látványtervezőjeként ismert meg a világ. A jelmezeket Moebius (Szárnyas fejvadász, A mélység titka, Tron, Az ötödik elem) tervezte volna, és az effektekért Dan O'Bannon lett volna felelős, aki később megírta az Alien forgatókönyvét. Az űrhajókhoz Chris Foss készített terveket, a film zenéjéhez pedig a Pink Floydot kérték fel.

1980-ban Dino De Laurentiishoz kerültek a jogok, és minden a feje tetejére állt. Először felkérte Ridley Scottot a rendezésre, majd később David Lynchet. Ez utóbbival készült el 1984-re a Dűne mozifilm.

A film „borzalmasan rossz, és lenyűgözően briliáns”. Ez a két ellentmondó vélemény szokott felmerülni azokban, akik látták a filmet. Gyakran egyszerre teljesül e két végletes vélemény. A film látványvilága és hangulata lenyűgöző. Az atmoszférateremtő zenét a Toto zenekar készítette. A színészek tökéletesek, mégis, úgy tűnik, Lynch nem bízott meg bennük, amikor gyakran ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy narrációként kimondatja a szereplőkkel saját gondolataikat. Ez sokak szerint zavaró és felesleges is. A regény bonyolult cselekményfonala nem fért el filmben, emiatt a könyvet nem ismerők számára bizonyos események a filmben nem világosak. A film főként Franciaországban volt sikeres.

Tévésorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben újra megpróbálkoztak a könyv megfilmesítésével. John Harrison író-rendező az amerikai Sci-fi Channel gondozásában háromrészes tévésorozatot forgatott az első Dűne-könyvből. Látványban és zenében is próbáltak hűek maradni az 1984-es Lynch-féle filmhez, ugyanakkor újat is nyújtottak. Itt a karakterek és a történet mélységei dominálnak, és a háromszor másfél órás játékidő is lehetőséget adott arra, hogy minél több kerüljön át a könyvből a képernyőre. A gárda többnyire ismeretlen, de kiváló színészekből állt össze, köztük egy húzónévvel, William Hurttel, aki Leto Atreides herceget alakítja. A sorozat már nagyságrendekkel jobban sikerült, mint a film, és valódi siker lett a rajongók körében. 2003-ban A Dűne messiása és A Dűne gyermekei megfilmesítésével folytatódott a sorozat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
A Dűne témában.