„Archaeopteris” változatai közötti eltérés

Archaeopteris
	Evolúciós időszak: Késő devon–Kora karbon PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Archaeopteris hibernica fosszíliája
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Progymnospermophyta;
Rend:	Archaeopteridales;
Család:	Archaeopteridaceae;
Nemzetség:	Archaeopteris; Dawson (1871)
Szinonimák
	Callixylon;
Fajok
	†Archaeopteris fissilis; †Archaeopteris halliana; †Archaeopteris hibernica; †Archaeopteris macilenta; †Archaeopteris obtusa;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Archaeopteris témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Archaeopteris témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. július 13., 20:17-kori változata

Nem tévesztendő össze a következővel: Archaeopteryx.

A *Callixylon*, azaz az *Archaeopteris* fájának sugármetszete (a fehér sáv hossza 1 mm-t jelöl)

Az Archaeopteris egy kihalt növénynemzetség, melynek fosszíliáit a késő devon és kora karbon közötti kőzetrétegekben, világszerte megtalálták; fontos jelzőfosszília. Nevének jelentése görög nyelven ősi páfrány, melyet a páfrányokéhoz hasonló levelei miatt kapott, habár nem a páfrányok közé, hanem a Progymnospermophyta törzsbe sorolják. Sokáig a legősibb ismert fás szárú növényként tartották számon.

Felfedezése és vizsgálata

Az Archaeopteris első leleteit a kanadai Québec tartományban, a Szent Lőrinc-folyó déli partján, a Gaspé-félszigeten találták meg a 19. század második felében.^[1] A páfrányokra hasonlító növénynek John William Dawson az Archaeopteris nevet adta. Később világszerte megtalálták maradványait, ennek ellenére sokáig csak levéllenyomatai voltak ismertek.

1911-ben Mihail Dimitrijevics Zalesszkij paleontológus a Donyec-medencében talált megkövesedett fát írt le, amely különbözött a korábbi leletektől. Faanyaga sokban hasonlított a toboztermők fájához, éppen ezért sokáig ezek nem túl távoli rokonának tartották. Az ősi fát Callixylonnak nevezte el. A törzsön kívül nem találtak más struktúrákat, a későbbi leletek mellett azonban feltűnően gyakran találták meg az ősi páfránynak tartott Archaeopteris levélmaradványait.

Az Archaeopteris és a Callixylon azonosságát 1960-ban Charles B. Beck paleontológusnak sikerült bizonyítania egy szerencsés leletnek köszönhetően, amiben levél és fás rész összekapcsolódva maradt fenn.^[2]^[3] A felfedezés erősen megkérdőjelezte mind a páfrányokkal, mind a toboztermőkkel való közeli rokonságot.

Az Archaeopteris, illetve a Callixylon, sokáig a legkorábbi ismert fás szárú növénynek számított, azonban a 2007-ben felfedezett Wattieza őspáfrány, amely a középső devon korban élt, több millió évvel megelőzte.

Anatómia és fiziológia

A nemzetség fajainak átlagos magassága 10 méter körüli volt. Egyes fajok azonban 30 méteresre is nőhettek, törzsük átmérője 1,5 méter is lehetett. A törzsből oldalhajtások ágaztak el, ami újonnan megjelent tulajdonság (apomorf jelleg). Lombhullatók voltak, az egész oldalhajtásokat hullatták el, és ezek maradtak fenn a legnagyobb számban. Az egyes oldalhajtásokból (ágakból) párosával ágaztak le a páfrányokéhoz hasonló levelek. A leveleket apró levélkék alkották, melyeket a spóratermő leveleken (sporofillum) spóratermő tokok (sporangium) helyettesítettek. A spórával való szaporodás a páfrányokkal közös tulajdonság. A faanyag szerkezete és a lomb felépítése viszont a toboztermőkére hasonlított.

Ezek voltak az első olyan növények, melyek kiterjedt gyökérrendszert növesztettek. A korábbi növények gyökerei, illetve gyökérszerű képletei maximum 20 centiméterre hatoltak be földbe, míg az Archaeopteris gyökerei 1 méter mélyre is nyúlhattak.

Szintén apomorf jelleg a bifaciális kambium, amely a növény belseje felé a farészt, külseje felé a háncsrészt építette. Ez lehetővé tette a másodlagos vastagsági növekedés megjelenését, és így nagyobb méret elérését is. Ezzel a növekedési móddal a fák maximális életkora 40–50 év lehetett.

Ökológiai szerepe

Az Archaeopteris a nedves, vizenyős talajt kedvelte, leginkább folyókhoz közel és ártereken élt meg. Valószínűleg jelentős részét képezte a korai erdők lombnövényzetének. Megjelenése után nem sokkal már az egész Földön elterjedt, és az akkori növényvilág domináns elemévé vált. Maradványait ezáltal minden kontinensen megtalálták.

Az Archaeopteris kiemelkedő szerepet játszott környezete megváltozásában.^[4]^[5] Elhulló levelei a folyók élővilágát táplálták, így kulcsfontosságú az édesvízi halak evolúciójában, melyeknek akkoriban robbanásszerűen megnőtt a változatossága, ezáltal közvetetten a tengeri élővilágra is nagy hatással volt. Mivel a korábbi növényeknél sokkal nagyobb gyökerekkel rendelkezett, képes lehetett jelentős talajkémiai változásokat okozni. Feltehetően fontos szerepe volt a Föld éghajlatának megváltozásában a devon időszak végére, mielőtt a karbon időszak kezdetén kihalt.

Külső hivatkozások

Forrás

Leeds M. Carluccio, Francis M. Hueber and Harlan P. Banks (1966). „Archaeopteris macilenta, Anatomy and Morphology of Its Frond”. American Journal of Botany 53 (7), 719-730. o.
Walker, Cyril and David Ward. Fossils. Smithsonian Handbooks. Dorling Kindersley, Inc. New York, NY (2002).
Mayr, Helmut. A Guide to Fossils. Princeton University Press, Princeton, NJ (1992).
Davis, Paul and Kenrick, Paul; Fossil Plants. Smithsonian Books (in association with the Natural History Museum of London), Washington, D.C. (2004). ISBN 1-58834-156-9

Jegyzetek

↑ Past lives: Chronicles of Canadian Paleontology Under the shade of the Archaeopteris tree. Natural Resources Canada
↑ Beck, CB (1960). „The identity of Archaeopteris and Callixylon.”. Brittonia 12, 351-368. o.
↑ Beck, CB (1962). „Reconstruction of Archaeopteris and further consideration of its phylogenetic position.”. American Journal of Botany 49, 373-382. o.
↑ Scheckler, SE (2003). „Consequences of Rapid Expansion of Late Devonian Forests”. Seattle Annual Meeting.
↑ „Earliest Modern Tree Lived 360-345 Million Years Ago”, ScienceDaily, 1999. április 22.

[1] Past lives: Chronicles of Canadian Paleontology Under the shade of the Archaeopteris tree. Natural Resources Canada

[Beck1960-2] Beck, CB (1960). „The identity of Archaeopteris and Callixylon.”. Brittonia 12, 351-368. o.

[Beck1962-3] Beck, CB (1962). „Reconstruction of Archaeopteris and further consideration of its phylogenetic position.”. American Journal of Botany 49, 373-382. o.

[4] Scheckler, SE (2003). „Consequences of Rapid Expansion of Late Devonian Forests”. Seattle Annual Meeting.

[5] „Earliest Modern Tree Lived 360-345 Million Years Ago”, ScienceDaily, 1999. április 22.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 | name = ''Archaeopteris''
 | image = Archaeopteris hibernica 2.JPG
-| image_caption = ''Archaeopteris hibernica''
+| image_caption = ''Archaeopteris hibernica'' fosszíliája
 | fossil_range = {{evolúciós időszak|Késő devon|Kora karbon}}
 | regnum = [[Növények]] ''(Plantae)''
@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 * ''Callixylon''
 }}
+[[Fájl:CallixylonBoisRadial.jpg|thumb|right|200px|A ''Callixylon'', azaz az ''Archaeopteris'' fájának sugármetszete (a fehér sáv hossza 1&nbsp;mm-t jelöl)]]
 Az '''''Archaeopteris''''' egy kihalt [[növények|növénynemzetség]], melynek [[fosszília|fosszíliáit]] a [[késő devon]] és [[kora karbon]] közötti kőzetrétegekben, világszerte megtalálták; fontos [[jelzőfosszília]]. Nevének jelentése [[görög nyelv]]en ''ősi páfrány'', melyet a [[páfrányok]]éhoz hasonló levelei miatt kapott, habár nem a páfrányok közé, hanem a ''[[Progymnospermophyta]]'' törzsbe sorolják. Sokáig a legősibb ismert [[fás szárú növény]]ként tartották számon.
 == Felfedezése és vizsgálata ==
-Az ''Archaeopteris'' első leleteit a [[kanada]]i [[Québec]] tartományban, a [[Szent Lőrinc-folyó]] déli partján, a [[Gaspé-félsziget]]en találták meg a 19. század második felében. A páfrányokra hasonlító növénynek John William Dawson az ''Archaeopteris'' nevet adta. Később világszerte megtalálták maradványait, ennek ellenére sokáig csak levéllenyomatai voltak ismertek.
+Az ''Archaeopteris'' első leleteit a [[kanada]]i [[Québec]] tartományban, a [[Szent Lőrinc-folyó]] déli partján, a [[Gaspé-félsziget]]en találták meg a 19. század második felében.<ref>{{cite web |title = Past lives: Chronicles of Canadian Paleontology Under the shade of the Archaeopteris tree |url = http://gsc.nrcan.gc.ca/paleochron/24_e.php |publisher = Natural Resources Canada}}</ref> A páfrányokra hasonlító növénynek John William Dawson az ''Archaeopteris'' nevet adta. Később világszerte megtalálták maradványait, ennek ellenére sokáig csak levéllenyomatai voltak ismertek.
--ben Mihail Dimitrijevics Zalesszkij paleontológus a [[Donyec-medence|Donyec-medencében]] talált megkövesedett fát írt le, amely különbözött a korábbi leletektől. Faanyaga sokban hasonlított a [[toboztermők]] fájához, éppen ezért ezek nem túl távoli rokonának tartotta. Az ősi fát '''''Callixylon'''''nak nevezte el. A törzsön kívül nem találtak más struktúrákat, a későbbi leletek mellett azonban feltűnően gyakran találták meg az ősi páfránynak tartott ''Archaeopteris'' levélmaradványait.
+-ben Mihail Dimitrijevics Zalesszkij paleontológus a [[Donyec-medence|Donyec-medencében]] talált megkövesedett fát írt le, amely különbözött a korábbi leletektől. Faanyaga sokban hasonlított a [[toboztermők]] fájához, éppen ezért sokáig ezek nem túl távoli rokonának tartották. Az ősi fát '''''Callixylon'''''nak nevezte el. A törzsön kívül nem találtak más struktúrákat, a későbbi leletek mellett azonban feltűnően gyakran találták meg az ősi páfránynak tartott ''Archaeopteris'' levélmaradványait.
-Az ''Archaeopteris'' és a ''Callixylon'' azonosságát 1960-ban Charles B. Beck paleontológusnak sikerült bizonyítania egy szerencsés leletnek köszönhetően, amiben levél és fás rész összekapcsolódva maradt fenn. A felfedezés erősen megkérdőjlezte mind a páfrányokkal, mind a toboztermőkkel való közeli rokonságot.
+Az ''Archaeopteris'' és a ''Callixylon'' azonosságát 1960-ban Charles B. Beck paleontológusnak sikerült bizonyítania egy szerencsés leletnek köszönhetően, amiben levél és fás rész összekapcsolódva maradt fenn.<ref name="Beck1960">{{cite journal |author = Beck, CB |year = 1960 |title = The identity of ''Archaeopteris'' and ''Callixylon''. |url = http://www.springerlink.com/content/a50167n0546581r1/?p=929a7f298d074bfeb1b43aa1cbc4fd46&pi=6 |journal = Brittonia |volume = 12 |pages = 351-368}}</ref><ref  name="Beck1962">{{cite journal |author = Beck, CB |year = 1962 |title = Reconstruction of ''Archaeopteris'' and further consideration of its phylogenetic position. |journal = American Journal of Botany |volume = 49 |pages = 373-382}}</ref> A felfedezés erősen megkérdőjelezte mind a páfrányokkal, mind a toboztermőkkel való közeli rokonságot.
 Az ''Archaeopteris'', illetve a ''Callixylon'', sokáig a legkorábbi ismert [[fás szárú növény]]nek számított, azonban a 2007-ben felfedezett ''[[Wattieza]]'' őspáfrány, amely a [[középső devon]] korban élt, több millió évvel megelőzte.
+== Anatómia és fiziológia ==
-== Anatómiája ==
-A nemzetség fajainak átlagos magassága 10 méter körüli. Egyes fajok azonban nagyobbra is nőhettek, törzsük átmérője 1,5 méter is lehetett. Az lomb felépítése a [[toboztermők]]ére hasonlít. Az egyes ágakból párosával ágaznak le a [[páfrányok]]éhoz hasonló levelek. A leveleket apró levélkék alkotják, melyeket a spóratermő leveleken ''([[sporofillum]])'' spóratermő tokok ''([[sporangium]])'' helyettesítenek.
+A nemzetség fajainak átlagos magassága 10 méter körüli volt. Egyes fajok azonban 30 méteresre is nőhettek, törzsük átmérője 1,5 méter is lehetett. A törzsből oldalhajtások ágaztak el, ami újonnan megjelent tulajdonság ([[apomorf]] jelleg). Lombhullatók voltak, az egész oldalhajtásokat hullatták el, és ezek maradtak fenn a legnagyobb számban. Az egyes oldalhajtásokból (ágakból) párosával ágaztak le a [[páfrányok]]éhoz hasonló levelek. A leveleket apró levélkék alkották, melyeket a spóratermő leveleken ''([[sporofillum]])'' spóratermő tokok ''([[sporangium]])'' helyettesítettek. A [[spóra|spórával]] való szaporodás a páfrányokkal közös tulajdonság. A faanyag szerkezete és a lomb felépítése viszont a [[toboztermők]]ére hasonlított.
+Ezek voltak az első olyan növények, melyek kiterjedt gyökérrendszert növesztettek. A korábbi növények gyökerei, illetve gyökérszerű képletei maximum 20 centiméterre hatoltak be földbe, míg az ''Archaeopteris'' gyökerei 1 méter mélyre is nyúlhattak.
+Szintén apomorf jelleg a bifaciális [[kambium]], amely a növény belseje felé a [[farész]]t, külseje felé a [[háncsrész]]t építette. Ez lehetővé tette a másodlagos vastagsági növekedés megjelenését, és így nagyobb méret elérését is. Ezzel a növekedési móddal a fák maximális életkora 40–50 év lehetett.
 == Ökológiai szerepe ==
 Az ''Archaeopteris'' a nedves, vizenyős [[talaj]]t kedvelte, leginkább [[folyó]]khoz közel és [[ártér|ártereken]] élt meg. Valószínűleg jelentős részét képezte a korai [[erdő]]k lombnövényzetének. Megjelenése után nem sokkal már az egész [[Föld]]ön elterjedt, és az akkori növényvilág domináns elemévé vált. Maradványait ezáltal minden [[kontinens]]en megtalálták.
-Az ''Archaeopteris'' kiemelkedő szerepet játszott környezete megváltozásában.<ref>Virginia Tech, [http://www.sciencedaily.com/releases/1999/04/990422060147.htm "Earliest Modern Tree Lived 360-345 Million Years Ago," ''ScienceDaily''], 22 April 1999</ref> Elhulló levelei a folyók élővilágát táplálták, így kulcsfontosságú az [[édesvíz]]i [[halak]] evolúciójában, melyeknek akkoriban robbanásszerűen megnőtt a változatossága, ezáltal közvetetten a tengeri élővilágra is nagy hatással volt. Ez volt az első olyan növény, mely kiterjedt gyökérrendszert növesztett, így képes lehetett jelentős [[talajkémia]]i változásokat okozni. Feltehetően fontos szerepe volt a Föld [[éghajlat]]ának megváltozásában a [[devon (időszak)|devon]] időszak végére, mielőtt a [[karbon]] időszak kezdetén.
+Az ''Archaeopteris'' kiemelkedő szerepet játszott környezete megváltozásában.<ref>{{cite conference |author = Scheckler, SE |title = Consequences of Rapid Expansion of Late Devonian Forests |conference = Seattle Annual Meeting |year = 2003 |url = http://gsa.confex.com/gsa/2003AM/finalprogram/abstract_65680.htm}}</ref><ref>{{cite news |title = Earliest Modern Tree Lived 360-345 Million Years Ago |url = http://www.sciencedaily.com/releases/1999/04/990422060147.htm |publisher = ScienceDaily |date =  1999-04-22}}</ref> Elhulló levelei a folyók élővilágát táplálták, így kulcsfontosságú az [[édesvíz]]i [[halak]] evolúciójában, melyeknek akkoriban robbanásszerűen megnőtt a változatossága, ezáltal közvetetten a tengeri élővilágra is nagy hatással volt. Mivel a korábbi növényeknél sokkal nagyobb gyökerekkel rendelkezett, képes lehetett jelentős [[talajkémia]]i változásokat okozni. Feltehetően fontos szerepe volt a Föld [[éghajlat]]ának megváltozásában a [[devon (időszak)|devon]] időszak végére, mielőtt a [[karbon]] időszak kezdetén kihalt.
 == Külső hivatkozások ==
+* [http://www.devoniantimes.org/who/pages/archaeopteris.html Devonian Times – Archaeopteris spp. (progymnosperm tree)]
+* [http://www.ucmp.berkeley.edu/seedplants/progymnosperms.html University of California, Museum of Paleontology – Introduction to the Progymnosperms]
+* [http://www.biologie.uni-hamburg.de/b-online/kerp/seite4.html Palaeobotanical Research Group, University Münster – History of Palaeozoic Forests: The Early Forests and the Progymnosperms]
 == Forrás ==
+* {{cite journal |author = Leeds M. Carluccio, Francis M. Hueber and Harlan P. Banks |year = 1966 |title = Archaeopteris macilenta, Anatomy and Morphology of Its Frond |journal = American Journal of Botany |volume = 53 |issue = 7 |pages = 719-730 |url = http://www.jstor.org/pss/2439750}}
+* Walker, Cyril and David Ward. ''Fossils''. Smithsonian Handbooks. Dorling Kindersley, Inc. New York, NY (2002).
+* Mayr, Helmut. ''A Guide to Fossils''. Princeton University Press, Princeton, NJ (1992).
+* Davis, Paul and Kenrick, Paul; ''Fossil Plants''. Smithsonian Books (in association with the Natural History Museum of London), Washington, D.C. (2004). ISBN 1-58834-156-9
 == Jegyzetek ==