Zemplén György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zemplén György
Született1905. augusztus 1.[1][2]
Hannoversch Münden[2]
Elhunyt1973. március 29. (67 évesen)[1][2]
Budapest[2]
SzüleiZemplén Győző
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1969. január 10. – )
  • segédpüspök (1969. január 10. – )
Iskolái
esztergomi segédpüspök
Vallásarómai katolikus egyház
Szerzetesrendciszterciek
Szerzetesi fogadalom1928. június 27.
Pappá szentelés1929. június 30.
Zirc
Püspökké szentelés1969. február 12.
Szentelők

Hivatalesztergomi segédpüspök
Hivatali idő1969–1973
SablonWikidataSegítség

Zemplén György OCist (Hannoversch Münden, 1905. augusztus 1.Budapest, 1973. március 29.) ciszterci szerzetes, római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[3][4]

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskola tanulmányait a budapesti és az egri ciszterci gimnáziumban végezte.[3] A 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat alapító tagja (1920).[4] 1921-ben belépett a ciszterci rendbe. Rómában avatták bölcsészdoktorrá 1928-ban és szentelték pappá 1929-ben.[3]

1931-ben teológiai doktori címet szerzett, majd a rend zirci főiskoláján oktatott bölcseletet. 1946-tól a budapesti tudományegyetem magántanára, az I. sz. bölcseleti tanszéken ny. r. tanár volt. Ezt követően a ciszterci tanárképző főiskola igazgatója, majd 1952-től a római katolikus hittudományi akadémián az erkölcstan tanára lett. Az újranyitás után, 1965-től 1968-ig a római Pápai Magyar Intézet rektora, majd a budapesti központi szeminárium rektora volt.[3] Bizonyíthatóan a Belügyminisztérium ügynöke volt Wittman Karl és Jánosi Zoltán fedőnéven.[5][6]

Tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak és a Szent István Akadémiának, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.[3][4]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1969-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Ijjas József kalocsai érsek szentelte püspökké 1969. február 12-én.[3]

Családja[szerkesztés]

Apja Zemplén Győző fizikus, testvére M. Zemplén Jolán fizikus.[3][4]

Művei[szerkesztés]

Számos filozófiai és erkölcstani könyve, illetve tanulmánya jelent meg.

  • Karakterológia és szenttamási etika (Vác, 1939)
  • Metafizika és értékelmélet (Bp., 1942)
  • Jellem és sors a modern karakterológiában (Veszprém, 1943)
  • Teologia moralis (Bp., 1949; többször kiadott jegyzet).[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 30.)
  3. a b c d e f g h Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  4. a b c d Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010.  
  5. Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  6. Gülch Csaba: Beszervezett papokból egyházi vezetők – második kötet (magyar nyelven). Kisalföld, 2007. szeptember 12. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

További információk[szerkesztés]