Ijjas József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ijjas József
SzületettIkotity József
1901. november 5.
Baja
Elhunyt1989. április 29. (87 évesen)
Kalocsa
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatolikus pap
Tisztsége
  • címzetes püspök (1964. szeptember 15. – )
  • apostoli kormányzó (1964. szeptember 15. – )
  • kalocsai érsek (1969. január 10. – 1987. június 5.)
kalocsai érsek
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1925. június 14.
Kalocsa
Püspökké szentelés1964. október 28.
Budapest
Szentelők

Hivatalcsanádi apostoli adminisztrátor
Hivatali idő19641969
ElődjeHamvas Endre
UtódjaUdvardy József

Hivatalkalocsai érsek
Hivatali idő1969. február 18.1987. június 5.
ElődjeHamvas Endre
UtódjaDankó László
Szentelt püspökök
Kacziba József1969. február 12.
Udvardy József1969. február 12.
Vajda József1969. február 12.
Zemplén György1969. február 12.
Fábián Árpád1972. március 16.
Kádár László Gábor1972. március 16.
Klempa Sándor1972. március 16.
Lékai László1972. március 16.
Kovács Endre Gergely1975. február 6.
Pálos Iván1975. február 6.
Pataky Kornél1975. február 6.
Társszentelt püspökök
Timkó Imre1975. február 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ijjas József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ijjas József (Baja, 1901. november 5.Kalocsa, 1989. április 29.) magyar római katolikus pap, kalocsai érsek (1969. február 18. – 1987. június 5.). Eredeti neve Ikotity (1931-ig).

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskoláit Baján és Kalocsán, a teológiát Budapesten végezte. 1925. június 14-én Kalocsán pappá szentelték.

Előbb Dusnokon káplán, 1927-ben Szeremlén adminisztrátor, majd a kalocsai szeminárium prefektusa és tanára volt. 1928-ban Rómában az Institutum Biblicumon tanult tovább. 1929-től érseki szertartó, 1931-től főegyházmegyei cenzor Kalocsán, majd 1935-től a budapesti Szent Imre Kollégium prefektusa volt. 1937-ben Jeruzsálemben a Szent István zarándokház igazgatójaként szolgált. 1942-ben zsinati vizsgáló, 1944-ben pápai prelátus, majd ugyanezen év decemberében plébánoshelyettes lett Dusnokon. 1947-ben a kalocsai Szent Imre-templom plébánosa, 1950-től főszentszéki bíró, 1954-től plébános Miskén, 1956-ban esperes, 1962-től Baja-Belvárosban plébánoshelyettes volt.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

Részt vett a második vatikáni zsinaton. 1964. szeptember 15-én VI. Pál pápa tagaratai címzetes püspökké és csanádi apostoli adminisztrátorrá nevezte ki. Október 28-án Budapesten szentelték püspökké.

Hamvas Endre érsek lemondása után ő került a Kalocsai főegyházmegye élére. 1976-tól pápai trónálló lett.

„Illés”, „Péter”, majd végül „Máté” fedőnévvel szerepel az állambiztonsági ügynökök nyilvántartásaiban.[1] Feltehetően zsarolással szervezték be (a Vatikánhoz is érkezett ellene feljelentés házvezetőnőjével folytatott viszonya miatt). Az állambiztonság feltételezte, hogy Casaroli püspök is megzsarolta ugyanezen ok miatt és ezért megbízhatatlannak, kettős ügynöknek gyanították.[2]

1987. június 5-én II. János Pál pápa elfogadta lemondását. Utódja Dankó László lett a kalocsai érseki székben. 1989. április 29-én halt meg Kalocsán.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Majsai Tamás (2007. december). „„Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel” – Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban – I. rész”. Beszélő 12 (12). (Hozzáférés: 2017. április 9.)  
  2. Archivált másolat. [2021. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előde:
Hamvas Endre
Csanádi püspök
1964–1969
Utóda:
Udvardy József
Előde:
Hamvas Endre
Kalocsai érsek
1969–1987
Utóda:
Dankó László