Zemplén György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zemplén György
esztergomi segédpüspök
Született 1905. augusztus 1.
Hannoversch Münden
Elhunyt 1973. március 29. (67 évesen)
Budapest
Munkássága
Pappá szentelés 1929. június 30.
Püspökké szentelés 1969. február 12.

Hivatal esztergomi segédpüspök
Hivatali idő 1969–1973
Zemplén György a Catholic Hierarchy-n
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1969. február 12.
Szentelő Ijjas József
Társszentelők Szabó Imre
  Bánk József

Zemplén György OCist (Hannoversch Münden, 1905. augusztus 1.Budapest, 1973. március 29.) római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[1][2]

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskola tanulmányait a budapesti és az egri ciszterci gimnáziumban végezte.[1] A 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat alapító tagja (1920).[2] 1921-ben belépett a ciszterci rendbe. Rómában avatták bölcsészdoktorrá 1928-ban és szentelték pappá 1929-ben.[1]

1931-ben teológiai doktori címet szerzett, majd a rend zirci főiskoláján oktatott bölcseletet. 1946-tól a budapesti tudományegyetem magántanára, az I. sz. bölcseleti tanszéken ny. r. tanár volt. Ezt követően a ciszterci tanárképző főiskola igazgatója, majd 1952-től a római katolikus hittudományi akadémián az erkölcstan tanára lett. Az újranyitás után, 1965-től 1968-ig a római Pápai Magyar Intézet rektora, majd a budapesti központi szeminárium rektora volt.[1] Bizonyíthatóan a Belügyminisztérium ügynöke volt Wittman Karl és Jánosi Zoltán fedőnéven.[3][4]

Tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak és a Szent István Akadémiának, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.[1][2]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1969-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Ijjas József kalocsai érsek szentelte püspökké 1969. február 12-én.[1]

Családja[szerkesztés]

Apja Zemplén Győző fizikus, testvére Zemplén Jolán fizikus.[1][2]

Művei[szerkesztés]

Számos filozófiai és erkölcstani könyve, illetve tanulmánya jelent meg.

  • Karakterológia és szenttamási etika (Vác, 1939)
  • Metafizika és értékelmélet (Bp., 1942)
  • Jellem és sors a modern karakterológiában (Veszprém, 1943)
  • Teologia moralis (Bp., 1949; többször kiadott jegyzet).[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  2. ^ a b c d Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010.  
  3. Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  4. Gülch Csaba: Beszervezett papokból egyházi vezetők – második kötet (magyar nyelven). Kisalföld, 2007. szeptember 12. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

További információk[szerkesztés]