Ugrás a tartalomhoz

Zadie Smith

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zadie Smith
Zadie Smith (2011)
Zadie Smith (2011)
SzületettSadie Adeline Smith
1975. október 25. (50 éves)
Brent, London,  Anglia
ÁlneveZadie Smith
Állampolgárságabrit[1][2]
Nemzetiségeangol
HázastársaNick Laird (2004–)[3]
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • esszéíró
  • egyetemi tudós/kutató
Iskolái
  • King's College (angol irodalom)
  • Hampstead School
Kitüntetései
Lista
  • James Tait Black-emlékdíj (White Teeth, 2000)[2]
  • writer in residence (2000, Institute of Contemporary Arts)[4]
  • Costa Book Awards (White Teeth, 2000)[2]
  • Guardian First Book Award (White Teeth, 2000)[5]
  • Fellow of the Royal Society of Literature (2002)[6][7]
  • Nők szépprózai díja (On Beauty, 2006)[2]
  • Maugham-díj (On Beauty, 2006)[2][8]
  • Bollinger Everyman Wodehouse Prize (2006)[2]
  • Anisfield-Wolf Book Awards (2006)[9]
  • Langston Hughes Medal (2017)[10]
  • National Book Critics Circle Award in Criticism (Feel Free, 2018)[11]
  • Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (2018)[12]
  • Bodley Medal (2022)[13]
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (2023)[14]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zadie Smith témájú médiaállományokat.

Zadie Adeline Smith (született: Sadie Adeline Smith; London, 1975. október 25.) angol regényíró, esszé- és novellaíró. Debütáló regénye, a White Teeth (2000) azonnal bestseller lett, és számos díjat nyert. 2010 szeptembere óta a New York Egyetem Kreatív írás Karának professzora.[15]

Életrajza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Smith Willesdenben(wd)[16], az északnyugat-londoni Brent kerületben született egy jamaicai anyától, Yvonne Bailey-től és egy angol apától, Harvey Smithtől,[17] aki 30 évvel volt idősebb feleségénél.[18] 14 évesen megváltoztatta a nevét Sadie-ről Zadie-re.[19]

Smith édesanyja Jamaicán nőtt fel, és 1969-ben Angliába emigrált.[20] Smith szülei elváltak, amikor ő tinédzser volt. Van egy féltestvér nővére, egy féltestvér fivére és két öccse (az egyik a rapper és stand-up komikus, Doc Brown(wd)[21], a másik a rapper Luc Skyz[22]). Smith gyerekkorában szerette a sztepptáncot(wd)[20], tinédzser korában pedig a zenés színházi karriert fontolgatta. Az egyetem alatt Smith jazzénekesként keresett pénzt[23] és újságíró szeretett volna lenni.[24][25] A korábbi ambíciók ellenére az irodalom vált fő érdeklődési körévé.

Iskolái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Smith a helyi állami iskolákba, a Malorees Junior Schoolba és a Hampstead Comprehensive Schoolba, majd a cambridge-i King's College-ba(wd) járt, ahol angol irodalmat tanult. A The Guardiannek adott interjújában 2000-ben Smith helyesbített egy újság állítást, miszerint egy dupla First-el[26] hagyta el Cambridge-et. "Tulajdonképpen egy harmadikat kaptam az első részeimben" – mondta.[27] Felső másodosztályú kitüntetéssel végzett.[28] Az egyetemen Smith sikertelenül vett részt a Cambridge Footlights meghallgatásán.[29]

Cambridge-ben Smith számos novellát publikált a The Mays Anthology című új hallgatói írások gyűjteményében.[30] Felkeltették egy kiadó figyelmét, aki szerződést ajánlott neki első regényére. Smith úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot egy irodalmi ügynökkel, és az A. P. Watt felvette őt.[31] Smith 2001-ben visszatért az antológia vendégszerkesztésébe.[32]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Smith első regényét, White Teeth 1997-ben mutatta be a kiadói világ, mielőtt elkészült volna. Részleges kézirat alapján indult a jogok árverése, amelyet Hamish Hamilton nyert meg.[33] Smith a Cambridge-i Egyetem utolsó évében fejezte be a White Teeth-t. A 2000-ben megjelent regény azonnal bestseller lett és sok elismerést kapott. Nemzetközileg is dicsérték és számos díjat nyert, köztük a James Tait Black Memorial Prize-t és a Betty Trask-díjat. A regényt 2002-ben adaptálták a televízió számára. 2000 júliusában Smith debütálása is a vita tárgya volt James Wood irodalomkritikáról szóló, „Emberi, túlságosan embertelen” című, vitatott esszéjében, ahol Wood a regényt a hisztérikus realizmus[34] kortárs műfajának részeként bírálja, ahol „az információ vált az új szereplővé" és az emberi érzés hiányzik a kortárs fikcióból.[35]

A The Guardiannek 2001 októberében megjelent cikkében Smith a kritikára azzal válaszolt, hogy egyetértett a kifejezés pontosságával, és egyetértett Wood mögöttes érvvel, miszerint "minden olyan regényt, amelynek célja a hisztéria, most könnyedén felülmúlnak".[36] Elutasította azonban, hogy debütálását olyan jelentős szerzők mellé sorolják, mint David Foster Wallace,[37] Salman Rushdie és Don DeLillo, valamint saját újításaik elutasítását a hisztérikus realizmus alapján.[36] Komolyan válaszolva Woodnak a kortárs irodalommal és kultúrával kapcsolatos aggodalmaira, Smith íróként írja le saját aggodalmait és úgy érvelt, hogy a szépirodalomnak „nem a fej és a szív megosztásának kell lennie, hanem mindkettő hasznos alkalmazásának”.

Smith rezidens íróként dolgozott a londoni ICA-n,[38] majd szerkesztőként kiadta a szexírás antológiáját, a Piece of Flesh-t, e szerep csúcspontjaként.

Második regénye, a The Autograph Man 2002-ben jelent meg és kereskedelmi sikert aratott, bár a kritikusok nem fogadták olyan jól, mint a White Teeth-t.

A The Autograph Man megjelenése után Smith a Harvard Egyetem Radcliffe Institute for Advanced Study munkatársaként az Egyesült Államokba látogatott. Elkezdett dolgozni egy még kiadatlan esszéköteten, a The Morality of the Novel (más néven: Fail Better) címmel, amelyben a 20. századi írók egy válogatását vizsgálja az erkölcsfilozófia szemüvegén keresztül. Ennek a könyvnek egyes részei feltehetően megjelennek a 2009 novemberében megjelent Changing My Mind című esszégyűjteményben.[39]

Smith harmadik regénye, az On Beauty 2005 szeptemberében jelent meg. Nagyrészt Nagy-Bostonban és környékén játszódik. Nagyobb elismerést váltott ki, mint a The Autograph Man: bekerült a Man Booker-díj a szűkített listára és 2006-ban elnyerte az Orange Prize for Fiction-t és az Anisfield-Wolf Book Award-ot.[40]

Később ugyanabban az évben Smith kiadta a Martha and Hanwell című könyvét, amely két novellát párosít két problémás karakterről, eredetileg a Grantában, illetve a The New Yorkerben. A Penguin a 70. születésnapjuk megünneplésére készített zsebsorozatának részeként kiadta a Martha és Hanwellt a szerző új bevezetőjével.[41] Az első történet, a "Martha, Martha" Smith ismerős faji és posztkoloniális identitás témáit dolgozza fel, míg a "Hanwell in Hell" egy férfiról szól, aki a felesége halálával küzd. 2008 decemberében vendégszerkesztette a BBC Radio 4 Today című műsorát.[42]

Miután szépirodalmat tanított a Columbia Egyetem Művészeti Iskolájában, Smith 2010-ben csatlakozott a New York-i Egyetemhez a szépirodalom professzoraként.[43]

2011 márciusa és októbere között a Harper's Magazine havi New Books lektora volt.[44][45][46] Emellett gyakori munkatársa a The New York Review of Booksnak.[47]

Smith NW című regénye 2012-ben jelent meg. Az északnyugat-londoni Kilburn körzetben játszódik, és a cím a helyi irányítószámra, az NW6-ra utal. Az NW bekerült a Royal Society of Literature[48] Ondaatje-díjára[49] és a Women's Prize for Fiction-díjra.[50] Az NW-ből egy BBC televíziós film készült[51] Nikki Amuka-Bird(wd)[52] és Phoebe Fox(wd)[53] főszereplésével,[54] a BBC Two sugározta 2016. november 14-én.[55]

2013 szeptemberében Smith megjelent a BBC Radio 4 Desert Island Discs című műsorában,[56] ahol könyvválasztása Marcel Proust À la recherche du temps perdu című művére esett.[57]

2015-ben bejelentették, hogy Smith férjével, Nick Lairddal(wd)[58] együtt egy sci-fi film forgatókönyvét írják, amelyet Claire Denis francia filmrendező fog rendezni.[59] Smith később azt mondta, hogy az ő szerepvállalását a Csillagok határán című filmben túlértékelték, és egyszerűen csak segített a film angol párbeszédének csiszolásához.[60]

Smith ötödik regénye, a Swing Time 2016 novemberében jelent meg. Ez Smith gyermekkori sztepptánc iránti szeretetéből merített ihletet.[61] Felkerült a 2017-es Man Booker-díj hosszú listájára.

Smith közreműködő Margaret Busby(wd)[62] 2019-es Afrika New Daughters című antológiájában (és édesanyja, Yvonne Bailey-Smith is).[63][64]

Első novellagyűjteménye, a Grand Union 2019. október 8-án jelent meg. 2020-ban hat esszét publikált az Intimations című gyűjteményben, amelyekből a jogdíjakat az Equal Justice Initiative-nak[65] és a New York-i COVID-19 sürgősségi segélyalapnak adományozza.[66]

Smith 2021-ben debütált első darabja, a The Wife of Willesden, amelyet azután írt, hogy megtudta, hogy londoni kerületét, Brentet választották 2018-ban a 2020-as londoni kulturális kerületnek. A Brent leghíresebb írójaként Zadie volt a természetes választás a darab szerzőjeként. Úgy döntött, hogy adaptálja Bath felesége című meséjét Geoffrey Chaucer Canterbury Tales című művében, felidézve, hogyan fordította le Chaucert kortárs angolra Oxfordban.[67] Az újramesélés a zarándoklat helyébe a kortárs Londonban játszódik egy kocsmatúra, ahol Bath felesége Alvitává válik, egy 50-es évei közepén járó jamaicai születésű brit nővé, aki megkérdőjelezi P néni hagyományos keresztény nézeteit a szexről és a házasságról. Az eredeti meséhez hasonlóan Alvita is egy nő, akinek öt férje volt és a velük kapcsolatos élményei a kellemestől a traumatikusig terjednek. A darab nagy részét azzal tölti, hogy a kocsmában beszélget az emberekkel, hasonlóan ahhoz, hogy Bath felesége prológusa hosszabb, mint maga a mese. Számára Alvita hangja gyakori, amit Brentben felnőtt korában hallott, így ennek a darabnak a megírása természetes választás volt a fesztiválra. Maga a mese a 17. századi Jamaicában játszódik, ahol egy nemi erőszakban bűnös férfit állítanak a királynő elé, aki elrendeli, hogy az a büntetése, hogy elmenjen és megtalálja azt, amire a nők valóban vágynak.[68][69][70]

2023-ban megválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia(wd) tagjának.[71]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Smith a Cambridge-i Egyetemen találkozott Nick Lairddal(wd)[58]. 2004-ben házasodtak össze a cambridge-i King's College Chapel(wd) kápolnában. Smith az On Beauty-t "kedves uramnak" ajánlotta. Mellesleg a White Teeth-ben is használja a nevét: "És az összes jóképű férfi, az összes lovagló, mint az Ön embere, Nicky Laird, mind meghaltak."[72]

A pár 2006 novembere és 2007 között az olaszországi Rómában élt, majd New York Cityben és a londoni Queen's Parkban körülbelül 10 évig élt,[73] majd 2020-ban Kilburnbe költöztek. Két gyermekük van.[74]

Smith „vallástalannak” tartja magát,[75] nem vallásban nevelkedett, bár megőrzi „kíváncsiságát” mások életében a vallás szerepére.[76] A halálról és a haldoklásról alkotott humanista és egzisztencialista nézeteket feltáró esszéjében Smith „szentimentális humanista” világnézetét írja le.[77][78]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • White Teeth (2000)
  • The Autograph Man (2002)
  • On Beauty (2005)
  • NW (2012)
  • Swing Time (2016)
    • Swing time. Egymásnak születtünk. Fordító Dudik Annamária Éva. Budapest: Helikon. 2019. ISBN 978-963-479-126-3  
  • The Fraud (2023)

Dráma

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • The Wife of Willesden (2021)

Novellák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Collections
  • Martha and Hanwell (2005)
  • Grand Union: Stories (2019)
    • Menekülés New Yorkból. Fordító M. Nagy Miklós. Budapest: Helikon. 2021. ISBN 9789634794509  
Stories
  • "The Waiter's Wife", 1999
  • "The Girl with Bangs", 2001
  • "Martha, Martha", 2003
  • "Envy", 2004
  • "Hanwell in Hell", 2004
  • "Hanwell Senior", 2007
  • "Permission to Enter", 2012
  • "The Embassy of Cambodia", 2013
  • "Meet the President!", 2013
  • "Moonlit Landscape with Bridge", 2014
  • "Big Week", 2014
  • "Escape from New York", 2015
  • "Two Men Arrive in a Village", 2016
  • "The Lazy River", 2017
  • "Now More Than Ever", 2018
  • "Weirdo", 2021

Non-fiction

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Changing My Mind: Occasional Essays (2009)
  • Stop What You're Doing and Read This! (2011) (with Carmen Callil(wd), Mark Haddon, Michael Rosen(wd) and Jeanette Winterson)
  • "Mind the Gap" in Guernica Magazine, January 2012.
  • "Some Notes on Attunement: A voyage around Joni Mitchell", The New Yorker, 17 December 2012, and later featured in The Best American Essays (2013)
  • "Take it or leave it". Take Out. The New Yorker. Vol. 89, no. 35. 2013. november 4. 86. o.
  • "On optimism and despair", The New York Review of Books, 22 December 2016; speech given on accepting the Welt-Literaturpreis
  • Fences: A Brexit Diary (2016)
  • "A bird of few words : narrative mysteries in the paintings of Lynette Yiadom-Boakye". Onward and Upward with the Arts. The New Yorker. Vol. 93, no. 17. 2017. június 19. 48–53. o.[79]
  • Feel Free: Essays (2018)
  • "Darryl Pinckney's Intimate Study of Black History". The New Yorker. 2019. november 26. From Introduction to Darryl Pinckney(wd), Busted in New York and Other Essays (Farrar, Straus and Giroux, 2019)
  • Intimations (2020)
  • Smith, Zadie (2021. szeptember 6.). "Take it or leave it". First Tastes. November 4, 2013. The New Yorker. Vol. 97, no. 27. 65. o.[80]
  • "Shibboleth – the role of words in the campus protests", The New Yorker, 5 May 2024.
  • "'Here comes the sun': Zadie Smith on hope, trepidation and rebirth after 14 years of the Tories", The Guardian, 3 July 2024.[81]
  • Dead and Alive. Penguin Group. 2025. október 28. ISBN 978-0-593-83468-8.[82][83][84][85]

Gyermekkönyvek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkesztőként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Piece of Flesh (2001)
  • The Burned Children of America (2003) (with Dave Eggers)
  • The Book of Other People (2007)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2008. december 16. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. 1 2 3 4 5 6 zadie-smith
  3. ↑ The International Who's Who of Women 2006
  4. ↑ books/2000/jan/16/fiction.zadiesmith
  5. ↑ uk/2000/dec/08/books.guardianfirstbookaward2000, 2021. április 9.
  6. ↑ zadie-smith-3, 2021. április 9.
  7. ↑ "rsliterature.org/fellows/zadie-smith/". Hozzáférés: 2025. június 28.
  8. ↑ "www2.societyofauthors.org/prizes/the-soa-awards/somerset-maugham-awards/".
  9. ↑ "www.anisfield-wolf.org/winners/on-beauty/".
  10. ↑ "www1.cuny.edu/mu/forum/2017/08/31/zadie-smith-wins-ccnys-langston-hughes-medal/". Hozzáférés: 2021. április 9.
  11. ↑ "www.bookcritics.org/past-awards/2018/".
  12. ↑ "www.kunstkultur.bka.gv.at/staatspreis-fur-europaische-literatur" (német nyelven). Hozzáférés: 2009. május 8.
  13. ↑ "www.bodleian.ox.ac.uk/about/libraries/bodley-medal".
  14. ↑ "www.amacad.org/new-members-2023". Hozzáférés: 2023. április 20.
  15. ↑ "Zadie Smith to Join NYU Creative Writing Faculty", NYU, 25 June 2009.
  16. ↑ Willesden London északnyugati részén van, 8 km-re északnyugatra a Charing Crosstól.
  17. ↑ "Writers: Zadie Smith", Literature – British Council.
  18. ↑ Barton, Laura (2005. március 4.). "We are family: Award-winning novelist Zadie Smith talks to up-and-coming British rapper Doc Brown, better known to her as Ben, her younger brother". The Guardian. Hozzáférés: 2010. december 28.
  19. ↑ Wood, Gaby (2012. augusztus 25.). "The Return of Zadie Smith". The Telegraph. Hozzáférés: 2013. július 23.
  20. 1 2 Aida Edemariam (2005. szeptember 3.). "Profile: Learning Curve". The Guardian. Hozzáférés: 2011. március 9.
  21. ↑ Benjamin Harvey Bailey Smith (született 1977. szeptember 21-én), más néven Doc Brown, angol színész, komikus, rapper, forgatókönyvíró, dalszerző és beszédművész.
  22. ↑ "Luc Skyz". 2023. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. november 1.
  23. ↑ "Zadie Smith and Lady Rizo sing Lady and the Tramp", 17 March 2017, via YouTube.
  24. ↑ "Zadie Smith with the BBC Symphony Orchestra" (Press release). BBC Media Centre. 2022. április 30. Hozzáférés: 2024. június 7.
  25. ↑ Chakraborty, Somdatta (2024. március 30.). "'I don't think I'll ever stop': White Teeth author and Cambridge alumna Zadie Smith". Varsity. Hozzáférés: 2024. június 7.
  26. ↑ A Cambridge-i Egyetemen a Triposes(wd) (alapképzési vizsgák) egy vagy több részre vannak osztva. Az első osztályú kitüntetések megszerzése két részben a „Double First” érettségivel csúcsosodik ki.
  27. ↑ Stephanie Merritt, "She's young, black, British – and the first publishing sensation of the millennium", The Observer, 16 January 2000.
  28. ↑ Tew, Philip (2010). Zadie Smith. Basingstoke, Hampshire: Palgrave MacMillan. 37. o. ISBN 978-0-230-51676-2.
  29. ↑ Smith, Zadie (2009. január 7.). "Personal History: Dead Man Laughing". The New Yorker. Hozzáférés: 2011. március 9.
  30. ↑ The Mays Anthology
  31. ↑ "AP Watt". 19 május 2011 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 7 március 2011.
  32. ↑ "The Mays XIX: Guest Editors". 30 augusztus 2011 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 7 június 2011.
  33. ↑ A Hamish Hamilton Limited egy brit könyvkiadó volt, amelyet 1931-ben alapított névadója a félig skót, félig amerikai Jamie Hamilton (James Hamish Hamilton; a hamish a gael Seumas, James az angol forma – ez volt a keresztneve is és Jamie a kicsinyítő alak). Jamie Hamiltont gyakran Hamish Hamiltonként emlegették.
  34. ↑ A hisztérikus realizmus egy olyan kifejezés, amelyet 2000-ben James Wood angol kritikus talált ki, hogy leírja azt, amit ő olyan irodalmi műfajnak tekint, amelyet egyrészt a kidolgozottan abszurd próza, a cselekmény vagy a karakterábrázolás, másrészt a valós, konkrét társadalmi jelenségek gondos, részletes vizsgálata közötti erős ellentét jellemez. Recherché posztmodernnek is nevezik.
  35. ↑ Wood, James (2000. július 24.). "Human, All Too Inhuman". The New Republic. ISSN 0028-6583. Hozzáférés: 2020. május 23.
  36. 1 2 Smith, Zadie (2001. október 13.). "This is how it feels to me". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2020. május 23.
  37. ↑ David Foster Wallace (1962. február 21. – 2008. szeptember 12.) amerikai regények, novellák és esszék szerzője, az angol és a kreatív írás egyetemi professzora.
  38. ↑ Az Institute of Contemporary Arts (ICA) egy művészeti és kulturális központ a londoni The Mall bevásárlóközpontban, közvetlenül a Trafalgar Square mellett.
  39. ↑ Jennifer Hodgson, "Interview with Zadie Smith" Archiválva 2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, The White Review, Issue 15, December 2015.
  40. ↑ "On Beauty". Anisfield-Wolf Book Awards. Hozzáférés: 2015. március 4.
  41. ↑ Thorpe, Vanessa (2005. május 22.). "Race row may spoil Penguin's birthday". The Guardian. Hozzáférés: 2015. március 7.
  42. ↑ "Guest editor: Zadie Smith". BBC News. 2008. december 29. Hozzáférés: 2011. március 9.
  43. ↑ Adrian Versteegh, "Zadie Smith Joins NYU Creative Writing Faculty", Poets & Writers, 24 July 2009.
  44. ↑ A Harper's Magazine egy irodalommal, politikával, kultúrával, pénzügyekkel és művészetekkel foglalkozó havi folyóirat. 1850 júniusában New Yorkban indították útjára és ez a második legrégebbi folyamatosan megjelenő havi folyóirat az Egyesült Államokban (a Scientific American a legrégebbi, bár az csak 1921-ben vált havi rendszeressé).
  45. ↑ Zeke Turner (2010. szeptember 20.). "Zadie Smith Takes Over New Books Column for Harper's Magazine". The New York Observer. Hozzáférés: 2011. március 9.
  46. ↑ "Zadie Smith". Harper's Magazine. Hozzáférés: 2015. március 4.
  47. ↑ ZadieSmith page at The New York Review of Books.
  48. ↑ A Royal Society of Literature egy tudós társaság, amelyet 1820-ban IV. György király alapított.
  49. ↑ Az Ondaatje-díj a Royal Society of Literature által évente odaítélt irodalmi díj. A 10.000 GBP díjat olyan szépirodalmi, ismeretterjesztő vagy költészeti alkotásokért kapják, amelyek „egy hely szellemét” idézik, és olyan személy írta, aki a Nemzetközösség vagy az Ír Köztársaság állampolgára vagy ott lakott.
  50. ↑ "Zadie Smith" Archiválva 2021. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben at Rogers, Coleridge & White.
  51. ↑ Wollaston, Sam. "NW review – Zadie Smith's London tale has never felt so relevant". TheGuardian.com. Hozzáférés: 2016. november 15.
  52. ↑ Nikki Amuka-Bird (1976. február 27. –) nigériai születésű brit színésznő, színpadi, televíziós és filmes.
  53. ↑ Phoebe Fox (1987. április 16. –) angol színésznő.
  54. ↑ Onwuemezi, Natasha, "Amuka-Bird and Fox to star in NW adaptation", The Bookseller, 10 June 2016.
  55. ↑ Meltzer, Tom, "NW star Nikki Amuka-Bird: 'Zadie is purposefully challenging the viewer'", The Guardian, 14 November 2016.
  56. ↑ Zadie Smith on Desert Island Discs, BBC Radio 4, 22 September 2013.
  57. ↑ Runcie, Charlotte (2021. június 1.). "Desert Island Discs: the ultimate book-lover's guide". Hozzáférés: 2024. június 7.
  58. 1 2 Nicholas Laird (született 1975) észak-ír regényíró és költő.
  59. ↑ Wiseman, Andreas (2015. augusztus 26.). "Robert Pattinson to star in Claire Denis sci-fi". Hozzáférés: 2015. augusztus 26.
  60. ↑ Newman, Nick (2016. február 8.). "Claire Denis' Robert Pattinson-Led 'High Life' Will Feature Unwanted Insemination and Black Holes". Hozzáférés: 2016. február 9.
  61. ↑ Pearce, Katie (2015. november 4.). "Author Zadie Smith shares bits of her unpublished fourth novel, 'Swing, Time'". Hozzáférés: 2016. február 9.
  62. ↑ Margaret Yvonne Busby (Accra, 1944.), más néven Nana Akua Ackon, ghánai születésű kiadó, szerkesztő és író.
  63. ↑ Busby, Margaret (2019. március 9.). "From Ayòbámi Adébáyò to Zadie Smith: meet the New Daughters of Africa". The Guardian.
  64. ↑ Hayden, Sally (2019. március 16.). "New Daughters of Africa review: vast and nuanced collection". Irish Times.
  65. ↑ Az Equal Justice Initiative egy nonprofit szervezet, amelynek székhelye az alabamai Montgomeryben található, és jogi képviseletet biztosít azoknak a foglyoknak, akiket tévesen ítéltek el bűncselekmények miatt, vagy szegények, akiknek nincs hatékony képviselete, és akiktől megtagadták a tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
  66. ↑ Popova, Maria (2020. augusztus 13.). "Creativity in the Time of COVID: Zadie Smith on Writing, Love, and What Echoes Through the Hallway of Time Suddenly Emptied of Habit". Brainpickings. Hozzáférés: 2020. augusztus 16.
  67. ↑ Stage Voies
  68. ↑ "Zadie Smith's First Play Brings Chaucer to Her Beloved Northwest London". The New York Times. 2021. november 17. Hozzáférés: 2022. május 4.
  69. ↑ Erin Caswell. "The Wife of Willesden - Kiln Theatre, London – Salterton Arts Review". Saltertonartsreview.com. Hozzáférés: 2022. május 4.
  70. ↑ Natalie Hanna (2021. november 24.). "Zadie Smith: how the Wife of Willesden brings to life Chaucer's tale of sex and power". Theconversation.com. Hozzáférés: 2022. május 4.
  71. ↑ "New Members Elected in 2023". American Academy of Arts & Sciences (angol nyelven). 2023. április 19. Hozzáférés: 2023. december 8.
  72. ↑ Smith, Zadie (2000). White Teeth. London: Vintage.
  73. ↑ Zach Baron (2009. július 15.). "Irish Novelist Nick Laird Goes Utterly Pug". Village Voice. 2012. január 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
  74. ↑ Richard Godwin (2013. június 28.). "The world according to Zadie Smith". Evening Standard.
  75. ↑ Bollen, Christopher (2012. augusztus 12.). "Interview with Zadie Smith". Interview Magazine. Hozzáférés: 2019. október 14.
  76. ↑ Dalley, Jan (2016. november 11.). "Lunch with the FT: novelist Zadie Smith". Financial Times. Hozzáférés: 2019. október 14.
  77. ↑ Hoby, Hermione (2018. február 20.). "Zadie Smith's Book of Essays Explores What It Means to Be Human". The New Republic. Hozzáférés: 2019. október 14.
  78. ↑ Smith, Zadie (2010). "Generation Why?". "When a human being becomes a set of data on a website like Facebook, he or she is reduced. Everything shrinks. Individual character. Friendships. Language. Sensibility. In a way it's a transcendant experience: we lose our bodies, our messy feelings, our desires, our fears."
  79. ↑ Online version is titled "Lynette Yiadom-Boakye's imaginary portraits".
  80. ↑ Snow, Georgia (2019. november 11.). "Zadie Smith to write new play for Kiln Theatre as part of Brent London Borough of Culture". The Stage. Hozzáférés: 2019. november 12.
  81. ↑ Smith, Zadie (2024. július 3.). "'Here comes the sun': Zadie Smith on hope, trepidation and rebirth after 14 years of the Tories". The Guardian.
  82. ↑ Sheen, Rani (2025. október 23.). "Zadie Smith talks turning 50, her thoughts on Chat GPT and trying to stop watching 'Love Island'". Toronto Star. Hozzáférés: 2025. október 24.
  83. ↑ O’Grady, Megan (2025. október 28.). "Book Review: 'Dead and Alive,' by Zadie Smith". The New York Times. Hozzáférés: 2025. november 25.
  84. ↑ "Zadie Smith: "I Say What I See"". The Nation. 2025. november 7. Hozzáférés: 2025. november 25.
  85. ↑ "Zadie Smith's Dead and Alive". The Brooklyn Rail. 2025. október 27. Hozzáférés: 2025. november 25.

Egyéb információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zadie Smith című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zadie_Smith&oldid=29376185”