XB–70 Valkyrie

XB–70 Valkyrie
XB-70 Valkyrie felszállás közben, a háttérben egy B–58 Hustler
Névadó	valkűr (hadisten)
Funkció	Stratégiai nehézbombázó repülőgép
Gyártó	North American
Gyártási darabszám	2 db
Személyzet	2 fő
Első felszállás	1964. szeptember 21.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	56,60 m
Fesztáv	32,00 m
Magasság	9,40 m
Szárnyfelület	585 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	93 000 kg
Max. felszállótömeg	250 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	6 db General Electric YJ93-GE-3 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	6×133 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	3,0 Mach (3800 km/h)
Hatósugár	7900 km
Hatótávolság	6900 km
Legnagyobb repülési magasság	23 600 m
Szárny felületi terhelése	414,7 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,314
A Wikimédia Commons tartalmaz XB–70 Valkyrie témájú médiaállományokat.

Az XB–70 Valkyrie szuperszonikus nehézbombázó repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek. Igen nagy, a hangsebesség háromszorosát meghaladó repülési sebessége és magassága védettséget jelentett a légvédelemmel szemben. A repülőgép hajtóműve és több, fontos alkatrésze megegyezett az XF–108 Rapier vadászgépével, de ennek már prototípusát sem építették meg. A félszárnyak külső fele 65°-ban lehajtható volt, ez javította a gép iránytartását, azaz függőleges vezérsíkként működött, amellett megnövelte a szárnyak által termelt felhajtóerőt, így a Valkyrie volt a világon a legjobb felhajtóerő-légellenállás aránnyal rendelkező szuperszonikus repülőgép (néhány vitorlázógép ebből a szempontból jobb).

Az interkontinentális ballisztikus rakéták elterjedése miatt a bombázó repülőgépek veszítettek fontosságukból, Francis Gary Powers U–2-esének lelövése után pedig megkérdőjeleződött a nagy sebességű bombázók életképessége, ezért a repüléseket csak mint a szuperszonikus utasszállító repülőgépek fejlesztéséhez szolgáló SST program kísérleteit folytatták. 1966. június 8-án a második prototípus, miközben vadászgépekkel repült kötelékben, összeütközött egy F–104 Starfighterrel és lezuhant. Az első prototípus, amelyen több, a lezuhant második prototípuson már megoldott probléma kijavítatlan volt, még 33 kísérleti repülést végzett, 2,5 Mach-ra korlátozott sebességgel, mielőtt leállították. A repülőgép építésének hírére állították rendszerbe a Szovjetunióban a MiG–25-ös vadászrepülőgépeket.

Külső hivatkozások

• A FAS.org oldala a gépről
• The North American XB-70 Valkyrie – Az Air Vectors típusismertetője
• North American B-70 Valkyrie – Festésminták a WINGS PALETTE Archiválva 2007. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalán