Wilhelm-sikoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Wilhelm-sikoly (angolul: Wilhelm scream) egy filmes alap hanghatás, amelyet 1951 óta számos filmben és televíziós sorozatban felhasználtak. A sikolyt akkor használják, amikor egy kevésbé fontos mellékszereplőt lelőnek, elhajítanak egy robbanás során vagy leesik egy nagyon magas helyről. Ilyenkor hangzik el a sikoltó hang. A sikoltást a legtöbben Sheb Wooley amerikai színésznek és énekesnek tulajdonítják.

Elnevezés[szerkesztés]

Habár a hangeffektet 1951 óta használták a filmgyártásban, a nevet csak egy 1953-ban bemutatott film hatására kapta. Ez a film a The Charge at Feather River című Gordon Douglas által rendezett western alkotás volt. Ebben a filmben akkor lehet hallani a sikolyt, amikor a Wilhelm közlegény nevű karaktert egy indián a íjával eltalálja és a karakter belehal a nyíl által okozott sebekbe.[1] Azt, hogy ehhez a karakterhez kötötték a hanghatás nevét Ben Burtt, a Csillagok háborúja egyik hangmérnöke használta először 1977-ben.[2]

A felvétel[szerkesztés]

A felvételt 1951-ben készítették el Richard Walsh rendezésében készült Distant Drums című westernfilmjéhez.

Hanganyag A Wilhem-sikoly ?*

A kor technológiai eljárásának köszönhetően a hangot a filmhez utólag, a Warner Brothers stúdiójában rögzítették. Az aznap készített sikoltásokat a "man getting bit by an aligator and he screamed" (vagyis "A férfi, akit megharap egy aligátor és sikolt") név alatt kerültek be a stúdió hangtárába.[3]

Az 1950-es és 1960-as években kiadott Warner filmekben mind a hat darab hangsávot felhasználták, de legtöbbet az 5-ös számút (utólag Wilhemként emlegetett) hangot használták fel a legtöbb alkalommal.

Feltételezett hanghordozója[szerkesztés]

Sheb Wooley, a Wilhelm-sikoly hangja

Amióta széles körben ismert lett a hangeffekt, azóta találgatják a rajongók, hogy kinek a hangját rögzítették 1951-ben. Mivel akkoriban egy átlagos napon többen is megfordulhattak a stúdióban, ezért nem lehet konkrét személyt társítani a hanghoz. Feltehetően egy színész és countryénekes, Sheb Wooley-nak tulajdonítják. Mivel ő 2003. szeptember 16-án, 82 éves korában elhunyt, ezért az ő állítását csak felesége tudta alátámasztani. Ő mindig is büszke volt férjére, hogy milyen nevetés, sikoly és halálhörgés hangokat tudott imitálni.[4][5]

Története[szerkesztés]

Első használatai az 1950-es, 1960-as években[szerkesztés]

Az első filmes felbukkanása a Wilhelm-sikolynak az 1951-es Distant Drums című filmhez köthető. A Gary Cooper által alakított főhős egy csapatot irányít, akik egy floridai mocsáron keresztül gázolnak. Ebben a jelentben az egyik katonát megtámadja egy aligátor és akkor hangzik el a jellegzetes sikoly először a filmtörténelemben. A következő film amiben feltűnt az az 1952-es Springfield Rifle volt. A harmadik felbukkanása az 1953-as The Charge at Feather River című alkotás volt. Ebben a filmben három alkalommal hangzik el a hang: egyszer Wilhelm közlegény halálakor és két alkalommal akkor, amikor az őslakosok megtámadják az amerikai erődítményt (ekkor a 4. és 6. hanghatást használták).[6][7]

Később az 1950-es és 1960-as évek filmjeiben is feltűnt a sikoly, olyanokban, mint az 1954-es Csillag születikben vagy az 1968-as A zöldsapkásokban.

Az újrafelfedezése[szerkesztés]

1977-ben Ben Burtt amerikai hangmérnök az 1977-es Csillagok háborúja című filmhez keresett számos stúdióban hangeffektet. A Warner stúdió hangtárában talált rá erre a hangeffektre. Ő is keresztelte el a Wilhem névre. A George Lucas által rendezett filmben a rohamosztagosok adják ki ezt a hangot, miután Luke Skywalker lelőtte őket. Később a hangmérnök számos másik munkájában is felhasználta ezt a hangot (úgy mint a további Star Wars filmek, az Indiana Jones-filmek vagy a Willow című film).[8]

Ezt követően számos hangmérnök (köztük Richard Anderson, Mark Mangini, David Whittaker, Steve Lee és George Simpson) más filmekben. Azóta nem csak filmekben, de televíziós sorozatokban és videojátékokban is használatos effekt lett. 2015-ben a Guinness Rekordok könyve szerint már 225 filmben lett felhasználva ez a hangeffekt[9], azóta pedig átlépte ez a szám a 400-at is.

Felbukkanása[szerkesztés]

A teljesség igénye nélkül néhány olyan ismertebb filmek, sorozatok, videójátékok kerülnek említésre, ahol elhangzott ez a hangeffektus.

Filmekben/filmes franchiseok-ban[szerkesztés]

Sorozatokban[szerkesztés]

Videójátékokban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gergely, Koroknai: Több mint 400 filmben hangzott el ugyanaz a sikoly (magyar nyelven). index.hu, 2019. március 18. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  2. Kisic, Blas: The Wilhelm scream: The origin of cinema’s decades-old inside joke (amerikai angol nyelven). Videomaker, 2022. december 20. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  3. Man Gets Bitten By Alligator, And He Screams (amerikai angol nyelven). FeverBee, 2015. március 18. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  4. Malvern, By Jack. „Aaaaaaaarrrrrrrrgggggghhh!!” (Hozzáférés: 2023. március 27.) (angol nyelvű) 
  5. News, A. B. C.: Does That Scream Sound Familiar? (angol nyelven). ABC News. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  6. Filmes klisék: a Wilhelm-sikoly (magyar nyelven). 24.hu, 2015. szeptember 14. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  7. What Is the Wilhelm Scream? (amerikai angol nyelven). Mental Floss, 2018. augusztus 16. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  8. A világ leghíresebb filmes sikolya (hu-HU nyelven). Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  9. Guinness World Records: Guinness World Records Gamer's Edition 2015 Ebook. 2014–11–06. ISBN 978-1-908843-71-5 Hozzáférés: 2023. március 27.  
  10. Attila, Varga: Az utolsó Jedik nyugdíjba küldött egy sikolyt (magyar nyelven). index.hu, 2018. március 1. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
  11. Dillon, Ananda: Star Wars Has Abandoned the Iconic Wilhelm Scream (angol nyelven). CBR, 2018. február 21. (Hozzáférés: 2023. március 27.)

Források[szerkesztés]