Ugrás a tartalomhoz

Wesselényi-emlékmű (Zilah)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wesselényi-emlékmű
Közigazgatási adatok
OrszágRománia
TelepülésZilah
CímPiaţa Iuliu Maniu
LMI-kódSJ-III-m-B-05151
Építési adatok
SzobrászFadrusz János[1]
Készítés ideje1896–1902[1]
Felavatás ideje1902. szeptember 18.[1]
Felhasznált anyagokbronz[2]
Készítési költség76 000 korona[3]
Elhelyezkedése
Wesselényi-emlékmű (Románia)
Wesselényi-emlékmű
Wesselényi-emlékmű
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 10′ 33″, k. h. 23° 03′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 33″, k. h. 23° 03′ 34″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Wesselényi-emlékmű témájú médiaállományokat.

A zilahi Wesselényi-emlékmű, Fadrusz János alkotása, a város főterén áll 1902 óta. A szobor ifjabb Wesselényi Miklóst ábrázolja egy jobbággyal.

Története[szerkesztés]

A szoborállítás kezdeményezője Pungor Gyula, a zilahi polgári fiúiskola tanára volt, aki 1891. október 2-án a megyei tantestület ülésén tett erre javaslatot. A vármegye közgyűlése 1891. október 19-én elfogadta az előterjesztést, és sor került egy szoborbizottság felállítására. A bizottság vezetője Szikszai Lajos alispán lett, tagjai Zilah, Szilágysomlyó és a környező falvak értelmisége, birtokosai és polgárságának képviselői voltak. A bizottság 1891. november 9-én országos gyűjtést indított a szobor anyagi fedezetének előteremtésére,[1][4][5] Szikszai alispán pedig vármegyei pótadót szavaztatott meg az ügy érdekében.[6] Az első adomány Versecről, az első nagyobb összeg Budapest főváros tanácsától érkezett.[1][4]

1894. szeptember 2-án pályázatot írtak ki 1894. december 30-i határidővel, amelyre Széchy Antalt, Sennyei Károlyt, Bezerédi Gyulát és Holló Barnabást hívták meg. A kiírás szerint az emlékmű összes költsége nem haladhatta meg a 40 000 koronát, és 1896. május 1-jére a helyén kellett állnia. A pályázatra csak Holló Barnabás és Bezerédi Gyula küldött szobortervet, a másik két művész elfoglaltságára hivatkozva visszalépett.[1][4][5] A pályázatot 1895. március 16-án sikertelennek nyilvánították. Ezt követően Ferenczi Zoltán közvetítésével Fadrusz Jánost kérték fel; a köztük fennmaradt levelezés alapján Miklósi Sikes Csaba azt a következtetést vonta le, hogy Ferenczi már korábban közbenjárt Fadrusz érdekében.[4] 1895. augusztus 1-jén Fadrusz bemutatta a szobor tervét Zilahon, és két nap múlva előszerződést kötöttek. 1895. november 29-én sor került a végleges szerződés megkötésére, amelyben a művész vállalta, hogy a minta másfélszeresét 1897. július 1-jére bronzba önti.[1][5] 1897. szeptember 29-én azonban csak a gipszminta volt készen; Fadrusz ugyanis a zilahi Wesselényi-szoborral párhuzamosan a kolozsvári Mátyás király-emlékművön is dolgozott.[4] Balázs Árpád nótaszerző közlése szerint a szobor készítésében Fadrusz János felesége is részt vett, a jobbágy szűrjét teljes egészében ő mintázta.[6]

A gipszmintát Beschorner cég budapesti öntödéjébe szállították, amely 1899. decemberében készült el az alakok bronzba öntésével; a szobor felavatását ekkor még 1900. júniusra tervezték. 1899. júliusban Fadrusz Zilahra utazott, ahol kijelölte a szobor helyét, és bemutatta a szobor vaskerítésének tervét. A kerítés elkészítésére Marton Lajos műlakatost kérte fel.[1][4]

A szobor két alakja 1901. január 30-án érkezett meg Zilahra, a kerítés részei pedig márciusban; júniusban már a szobor felállításán dolgoztak, szeptemberben az utolsó simításokat végezték a talapzaton. Az avatást 1901. őszére tervezték, de az avató beszédet tartó Szilágyi Dezső elfoglaltsága miatt következő év májusra halasztották. Miután Szilágyi 1901. július 30-án elhunyt, többen elutasították a szoborbizottság felkérését a beszéd megtartására. Végül 1902. március 22-én Beöthy Zsolt író elvállalta az avató beszédet.[4][5]

Az emlékmű avatására 1902. szeptember 18-án került sor. Az ünnepség Szilágy vármegye díszközgyűlésével kezdődött, ahol Wesselényi Miklós főispán (a szobron ábrázolt Wesselényi fia) mondott beszédet. A közgyűlésen jelen voltak az egyes megyék és városok képviselői, de képviseltette magát a Magyar Tudományos Akadé­mia, a Kisfaludy-társaság, a Budapesti Tudományegyetem, a József-műegyetem, a Kolozsvári Fe­renc József Tudományegyetem, számos irodalmi társaság és civil testület. Megjelent a majdnem teljes Wesselényi család, valamint az erdélyi arisztokrácia tagjai. A főtéren tartott avatási ünnepségen Beöthy Zsolt beszédében párhuzamot vont Wesselényi Miklós és Széchenyi István között, majd Zempléni Árpád szavalta el ódáját.[7][8] A következő hónapban Zilah városa díszpolgárrá avatta Fadrusz Jánost.[3]

1918-ban a román hadsereg előrenyomulásakor a szobrot golyótalálat érte; az utólagos vizsgálatok szerint valaki közvetlen közelről lőtt Wesselényi mellkasára.[9]

1934-ben a Magyar Párt úgy értesült, hogy a szobrot le akarják rombolni, ezért a párt vezetősége a rendőrséghez fordult védelemért. A rendőrség elutasította a kérést, ezért Willer József a párt nevében a belügyminisztériumtól kért sürgős intézkedést; erre nézve a belügyminiszter helyettese kedvező határozatot hozott. Ennek ellenére Szilágy megye időközi bizottsága 1934. december 18-án megbízta a prefektust a szobor eltávolításával. Wesselényi István 1935. február 20-án kérte, hogy a szobrot adják át a családnak, de kérését az időközi bizottság elutasította.[10] 1935. április 24-ről 25-re virradó éjjel a szobrot lebontották,[11] és a vármegyeház levéltárában helyezték el.[12] A szobor helyén, az eredeti vaskerítésen belül a szemközti vendéglő nyári uzsonnázóhelyet rendezett be.[13] A vaskerítést utóbb Drág falu ortodox temploma kapta meg.[14]

A második bécsi döntést követően 1942. szeptember 9-én a szobrot helyreállítás után újból felállították eredeti helyen, de ekkor már kerítés nélkül, és magasabb posztamensen. Ebből az alkalomból Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott beszédet. Az ünnepségen Fadrusz János özvegye is részt vett.[1][3][15][16] [17]

Az 1950-es években a szobrot deszkával vették körbe; Szilágyi István visszaemlékezése szerint „lekenték piros, rókavörös színre, brosúrapirosra, és rajta lógtak a véres-bárdos Titónak a karikatúrái, és a kulákoknak a listái, hogy kiket kell gyűlölni”.[18][19] 1956 őszén, a magyarországi forradalom idején a deszkákat eltávolították.[3]

2019-2020-ban az emlékmű talapzatát és kőből készült elemeit felújították.[20]

Leírása[szerkesztés]

A szoborcsoport sziklaormon álló alakjaiból háromszög rajzolódik ki. A felszabadított jobbágy fejét Wesselényi Miklós felé emeli, aki eléje megy, kinyújtott jobb karját a paraszt vállára teszi, és a szemébe néz. Mozdulata nem leereszkedést, hanem szeretetet sugall, mint ahogy a paraszt sem kegyet kér, hanem jogot. A két alak, a paraszt és a báró majdnem egyenrangú. A paraszt ünnepi viselete azt sugallja, hogy mintegy a parasztság szószólójaként fordul urához. Wesselényi mögött egy sziklára dobott mente és egy babérkoszorú látható, rajta A Szabadság bajnokának / Szemere Miklós felirattal.[1][21][22]

Petri Mór szerint az ábrázolt jelenet Bánk bánra és Tiborcra emlékeztet,[23] Kristóf György szerint Fadrusznak sikerült megragadnia Wesselényi legfontosabb vonását, cselekvő jogtiszteletét.[2]

Fadrusz János Wesselényi alakját Kemény Zsigmond leírása és Barabás Miklós 1836-ban készült festménye alapján mintázta, a paraszt alakját pedig számos néprajzi tanulmány után dolgozta ki.[21] Egyes vélemények szerint a paraszt modellje Samson Pop szilágyrónai juhász volt;[24][25] Beke György szerint ez nem bizonyított.[26]

Az alakok ábrázolását az anatómiai pontosság és a részletek gazdasága jellemzi: a paraszt csizmája, cifra szűre, fésű a hajában, kostök a gatya korcában stb.[1][27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k Mihály Meilnda: Wesselényi Miklós szobra, Zilah. lexikon.adatbank.ro (2011. február 5.) (Hozzáférés: 2024. május 30.)
  2. ↑ a b Kristóf György: Zilah város kincse: Elmélkedés a Fadrusz Wesselényi szobráról. Pásztortűz, XVII. évf. 1. sz. (1931. január 11.)
  3. ↑ a b c d Grupul statuar Wesselényi din Zalău la 120 de ani. Magazin Sălăjean, (2022. október 6.)
  4. ↑ a b c d e f g Miklósi Sikes Csaba: Fadrusz János kolozsvári és zilahi működése a korabeli erdélyi sajtó tükrében. Ars Hungarica, XXVI. évf. 1. sz. (1998) 105–142. o.
  5. ↑ a b c d Miklósi-Sikes Csaba: Kolozsvár (és Erdély) 19. századi szobrászata a sajtó tükrében. Ars Hungarica, XXIX. évf. 2. sz. (2001) 281–356. o.
  6. ↑ a b Balázs Árpád: Fadrusz János. Ellenzék, LVI. évf. 125. sz. (1935. június 2.)
  7. ↑ A Wesselényi-szobor lelep­lezése. Ujság, IV. évf. 258. sz. (1902. szeptember 19.) 2–3. o.
  8. ↑ A Wesselényi-szobor leleplezése. Ellenzék, XXIII. évf. 214. sz. (1902. szeptember 19.) 1–2. o.
  9. ↑ Golyó Wesselényi ércalakjának mellében. Képeslapok a Szilágyság központjából. Keleti Újság, XVI. évf. 227. sz. (1933. október 4.) 5. o.
  10. ↑ Willer József: "Sürgős intézkedést kérünk, hogy a Wesselényi-szobor ne csonkíttassék meg!" Titeanu alminiszter: "Intézedések teendők a vandalizmus elkerülésére". Keleti Újság, XVIII. évf. 97. sz. (1935. április 28.) 3. o.
  11. ↑ Lebontották Fadrusz János Wesselényi-szobrát a Szilágyság székhelyén. Keleti Újság, XVIII. évf. 96. sz. (1935. április 27.) 3. o.
  12. ↑ Jósika János kikérte a vármegyétől a Wesselényi-szobrot. Keleti Újság, XVIII. évf. 106. sz. (1935. március 11.) 6. o.
  13. ↑ A Wesselényi család kéri a szobrot. Brassói Lapok, XLIII. évf. 243. sz. (1937. november 15.) 4. o.
  14. ↑ Szobrok száz éve. Részlet Murádin Jenő Fadrusz -Két szobor száz éve című kötetéből. Szabadság, XIV. évf. 224. sz. (2002. szeptember 28.) 7. o.
  15. ↑ „Véssük lelkünkbe Wesselényi tanítását!…”. Magyar Nép, XXII. évf. 38. sz. (1942. szeptember 19.) 595. o.
  16. ↑ Hazatért a zilahi Wesselényi-szobor. Keleti Újság, XXV. évf. 204. sz. (1942. szeptember 10.) 3. o.
  17. ↑ Törpényi Miklós: A zilahi Wesselényi-szobor felavatási ünnepe. Erdélyi Múzeum, XLVII. évf. 4. sz. (1942) 585–586. o.
  18. ↑ Magyar emlékművek sorsa Erdélyben (4.). Székely Hírmondó, (2020. szeptember 8.)
  19. ↑ „Én mindig folyóra, nagyvíz mellé vágytam." Fekete Vince beszélgetése a 70 éves Szilágyi Istvánnal. mmakademia.hu (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  20. ↑ S-au finalizat lucrările de restaurare a Grupului statuar Wesselényi. Magazin Sălăjean, (2020. november 19.)
  21. ↑ a b Lázár Béla: Fadrusz János élete és művészete. Budapest: Athenaeum. [1923]. 95–96. o.  
  22. ↑ Starmüller Géza: A zilahi Wesselényi-szobor kompozíciója és alkotója, Fadrusz János. Művelődés, LV. évf. (2002. október)
  23. ↑ Petri Mór: Báró Wesselényi Miklós munkái (Ötödik és befejező közlemény). Erdélyi Múzeum, XX. évf. 8. sz. (1903)
  24. ↑ Grupul statuar Wesselényi din Zalău a împlinit 111 de ani. Magazin Sălăjean, (2013. szeptember 25.) Hozzáférés: 2024. május 31.
  25. ↑ Alina Pop: Povestea baronului maghiar iubit de români. Cum i-a apărat Iuliu Maniu statuia nobilului care a eliberat iobagii români fără a fi obligat de lege. Adevărul, (2015. július 31.)
  26. ↑ Beke György: Zászlós Kolozsvár. Kortárs, XLII. évf. 1. sz. (1998)
  27. ↑ Lázár Béla: Fadrusz János élete és művészete. Budapest: Athenaeum. [1923]. 186. o.  

További információk[szerkesztés]

  • Ady Endre: Wesselényi. Nagyváradi Napló, (1902. szeptember 17.)
  • Murádin Jenő: Fadrusz: Két szobor száz éve. Kolozsvár: Gloria. 2002. ISBN 9738341043  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wesselényi-emlékmű_(Zilah)&oldid=27178224”