Vincze Zoltán (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vincze Zoltán
2014-ben
2014-ben
Született 1940. november 27.
Bánffyhunyad
Elhunyt 2018. április 4. [1] (77 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész
régész
pedagógus
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincze Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
2012-ben

Vincze Zoltán, teljes nevén Vincze Zoltán Levente (Bánffyhunyad, 1940. november 27.Kolozsvár, 2018. április 4.) erdélyi magyar történész, régész és pedagógus. Tanítóházaspár negyedik gyermekeként született, apja a kalotaszentkirály-zentelki Vincze András, a Vincze-Jancsi és Thököli családok egyik sarja, anyja a naszódi születésű Oláh Anna, a nagybaconi eredetű Oláh és Zöldi családok leszármazottja. Egyik anyai nagybátyja Oláh Tibor író, műfordító, kritikus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára volt.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Az egykori Rudolf-úti iskolában kezdte tanulmányait, ahol szülei is tanítottak, majd a kolozsvári 7-es sz. Középiskolában (az egykori Unitárius Kollégiumban) érettségizett 1957-ben. Egy évnyit volt a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója, majd az összevonás után a BBTE Történettudományi Karán szerzett régészetből oklevelet 1962-ben. Tanári pályájának állomásai: Szék (1962–70), Torockó (1970–74), Székelykocsárd (1974–79), majd Kolozsvár. 2001-ben elérte a nyugdíjhatárt és élt is vele, hogy kutatásaival foglalkozhasson.

Első írása az Igazságban jelent meg 1966-ban. Kutatási területe a helytörténet és a művelődéstörténet volt. Dolgozatokat közölt a torockói iskoláról - A torockói iskola pártfogói és tanulói (1789-1892). In: Erdélyi Múzeum. LV. k. 1993. 3-4. 34-49(http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/pdf/003Vincze.pdf), az ottani temetőről - Régi torockói sírkövek. In: Acta. – (1997) 2., p. 151-176. (http://epa.oszk.hu/03200/03277/00005/pdf/EPA03277_acta_1997_2_151_176.pdf), a kolozsvári hóstátiak gazdálkodásáról - Pillich László – Vetési László – Vincze Zoltán 1984. A kolozsvári magyar hóstáti közösség népesedési és szerkezeti alakulása (1899–1980). In: Egyed Péter (szerk.): Változó valóság - 1984. Városkutatás. Bukarest. Kriterion Kiadó. 54-111. (http://epa.oszk.hu/03000/03018/00242/pdf/EPA03018_honismeret_%202017_1_015-020.pdf) és a város történetéről. Bíró Vencel piarista tanár és Ferenczi István régész életművét értékelő írásokkal, Kós Károly-dokumentumok közlésével adózott az elődök emlékének.

Ismeretterjesztő cikkeit, tanulmányait a Tanügyi Újság, Erdélyi Múzeum, Szabadság, Kalotaszeg, Korunk, Művelődés, Acta Siculica, Acta Ephemeris Napocensis, Géniusz, Keresztény Magvető, Magiszter, valamint a Változó valóság (Bukarest, 1984), Emlékkönyv Kiss András születésének 80. évfordulójára (Kolozsvár, 2003), Aranyos-vidék magyarsága (uo. 2006), Hivatás és tudomány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei (uo. 2009), Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei (uo. 2009) c. tanulmánykötetek, a Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz c. városismertető (Kolozsvár, 2001), a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési EgyesületKovászna kiadványai (2001, 2004) és a kolozsvári Báthory István Líceum évkönyvei közölték.

Az 1990-es évektől a kolozsvári régészeti iskola, az EME Érem- és Régiségtára múltját kutatta. E tárgyban közölt fontosabb dolgozatai:

  • A Keleti Intézet Pósta Béla-i terve;
  • Pósta Béla, a keletkutató régész;
  • Létay Balázs – derékba tört régészpálya, Pósta Béla és tanítványai, Pósta Béla (1862–1919), Az érem- és régiségtár.

A Romániai magyar irodalmi lexikon munkatársa: a IV–V. kötet történettudományi tárgykörű szócikkei egy részének szerzője. Romániában úttörőnek számító tankönyvének, az erdélyi magyarság megroppant identitástudatát erősítő mondanivalója miatt, „Ott volna a helye a legkisebb faluban, szórványban is, a szülői ház könyvespolcán, kézügyben” – véli Nagy Pál.

Nyomdagép alá rendezte az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában Pósta Béla, Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának története című munkáját, amely egy évszázadnyit várt a kiadásra: "Pósta Béla 1899 és 1919 között a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára volt, ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyetemi használatban lévő Érem- és Régiségtárának igazgatója. Pósta Béla kiadásra szánt szövege 1909-ben az EME fennállásának 50. évfordulójára készült, de mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. A dolgozat a régiségtár akkori állapotát, valamint annak történetét mutatja be. A kézirat képmelléklettel történő kiadása az intézménytörténet nagy eseménye. A Pósta által kiválasztott fényképek többségét sikerült a levéltárban azonosítani, csak néhányat kellett más forrásból pótolni. A kéziratra néhai Csetri Elek bukkant rá, azonosítása, gondozása és a magyarázó előszó Vincze Zoltán munkája." https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/29944/EME_ETF279_PostaBela-AzEMEEremEsRegisegtaranakTorteneteR.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Kötetei[szerkesztés]

  • A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai (általános iskolai tankönyv, társszerző László László. Kolozsvár. 1999; újrakiadása uo. 2005);
  • A kolozsvári Farkas utca. Művelődéstörténeti barangolás; Stúdium, Kolozsvár, 2003
  • A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban, 1899–1919; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2014. ISBN 9786068178912

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • EME • Gróf. Mikó Imre Emlékérem (2009)
  • Magyar Ezüst Érdemkereszt (2013)
  • RMPSZ • Apáczai-díj (2014)
  • EMKE • Kőváry László Díj (2015)
  • EME és Gróf Mikó Imre Alapítvány • Entz Géza Tudományos Díj (2018)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]