Világítótorony a világ végén
| Világítótorony a világ végén | |
 | |
| Szerző | Jules Verne |
| Eredeti cím | Le phare du bout du monde |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | kalandregény |
| Előző | A Szahara tengere |
| Következő | Az aranyvulkán |
| Kiadás | |
| Kiadó | Pierre-Jules Hetzel |
| Kiadás dátuma | 1905 |
| Magyar kiadó | Média Kiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1990 |
| Fordító | Kovácsi Barnabás |
| Illusztrátor | George Roux |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 162 (1990) |
| ISBN | 9630271753 |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Világítótorony a világ végén témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Világítótorony a világ végén (eredeti francia címén Le phare du bout du monde) Jules Verne egyik utolsó kalandregénye. Az író életében nem fejezte be a regényt, így az fiára, Michelre maradt, aki azonban amellett, hogy megírta a végét, át is dolgozta az egészet. Az átdolgozott változat 1905-ben, az eredeti változat az 1990-es években jelent meg.[1][2]
Cselekmény[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A cselekmény teljes egésze az Argentína déli részén található Államok-szigeten játszódik, ahol 1859. december 9-én új világítótornyot avatnak az Elgor-öböl bejáratánál. A Santa Fé nevű ágyúnaszád három embert hagy a szigeten, akiknek három hónapon át kell szolgálatot teljesíteniük a toronyban: Vásquezt, Felipét és Morizt. Azonban mint később kiderül, két évvel ezelőtt egy kalózbanda telepedett meg az öböl partján, akik a torony felépülése miatt átköltöztek egy távolabbi részre. Vezérüket Kongrének, az alvezért Carcantének hívják.
December 22-én a kalózok elindulnak a toronyhoz, hogy megöljék az őröket, ám váratlanul egy Maule nevű chilei hajó érkezik a Szent Bertalan-öbölbe, ahol hajótörést szenved. Túlélői nincsenek, de nagyobb sérülései sem, így a gonosztevők birtokukba veszik és kijavítják. Közben elmennek a világítótoronyhoz, itt meggyilkolják az eléjük siető mit sem sejtő Felipét és Morizt, Vásquez azonban elmenekül és elrejtőzik. Sikerül kihallgatnia, hogy a kalózoknak van egy rejtett barlangja, ahol élelmiszert is talál magának, így életben marad.
A Maule javítása február közepére készül el. Kongréék terve, hogy bepakolják rá a zsákmányt, és örökre elhagyják a szigetet. Vásquez azonban szeretné ezt megakadályozni. A hajó már majdnem útnak is indul, de nagy vihar tör ki, ami egy újabb, ezúttal amerikai hajót tör össze a sziklás partokon. Ennek a szerencsétlenségnek azonban van egy túlélője: John Davis másodkapitány, aki találkozik Vásquezzel, így elhatározzák, közösen próbálják megakadályozni, hogy a kalózok elmeneküljenek, mielőtt letelik a három hónap, és a Santa Fé visszatér a szigetre. Találnak egy kis ágyút a parton, ami az összetörött hajóból származik. Amikor február 25-én beáll a kedvező idő, és a kalózok indulni tudnak, ezzel az ágyúval rejtekhelyükről két lövést adnak le rájuk. Mindkettő talál, de csak a merülési vonal fölött sértik meg a hajótestet, ami ahhoz elég, hogy késleltesse az indulást, de ahhoz nem, hogy a hajó elsüllyedjen. A bűnözők visszatérnek a szigetre, és kijavítják a hibát. Ismét indulnának, de Vásqueznak újabb terve van: ezúttal a fejére erősít egy gyújtószerkezetet, odaúszik a hajóhoz, és megpróbálja felrobbantani. A terv csak részben sikerül: a robbanás bekövetkezik, de túl kicsi kárt okoz. Viszont ez is késlelteti az indulást, így az utolsó pillanatban megérkezik a Santa Fé. Mivel azonban éjszaka van, és a torony nem működik, kénytelenek kint várakozni, így a kalózoknak van esélye elhagyni az öblöt. A két főhős odasiet a toronyhoz, és felkapcsolják azt, így az ágyúnaszád befuthat az öbölbe. A toronyhoz odarohanó, és a villámhárítón felkapaszkodni próbáló gonosztevőket lelövik, a többiek egy része később kiéhezve megadja magát, Kongre vezér pedig fejbe lövi magát.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
A világítótorony a valóságban[szerkesztés]
A regény részben valós helyszíneken játszódik, és a világítótorony is létezett a valóságban, ám egyrészt nem akkor épült, és nem olyan volt, mint ahogy az a könyvben le van írva. Az öblöt sem hívják Elgor-öbölnek, hanem valódi neve San Juan de Salvamiento-öböl. Az 1880-as években egy olyan expedíció működött a déli országrészben Augusto Lasserre vezetésével, amelynek célja az argentin jelenlét megerősítése volt a déli vidékeken, például új települések és világítótornyok létrehozásának segítségével. Az expedíció 1884-ben érkezett meg az Államok-szigetre, május 25-én Lasserre fel is avatta az nyugati oldalán, egy 60 méter magas dombon álló új világítótornyot,[3] amely a második volt Argentínában. Működését 1902-ben fejezte be, ekkor újat építettek helyette az Observatorio-szigeten.[4]
Illusztrációk[szerkesztés]
A könyvhöz eredetileg George Roux készített illusztrációkat.[5] Néhány példa:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jules Verne. FictionKult. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ A sci-fi koronázatlan királya. kultura.hu, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Reserva Provincial Isla De Los Estados – Su Patrimonio Natual y Cultural (spanyol nyelven) (PDF). Sistema Provincial de Áreas Naturales Protegidos. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
- ↑ ¿Cuál es el verdadero "Faro del fin del mundo"? (spanyol nyelven). Patagonia Advent. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Világítótorony a világ végén. Moly.hu. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
