Kétévi vakáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kétévi vakáció
'Two Years' Vacation' by Léon Benett 01.jpg
Szerző Jules Verne
Jules Verne 05.jpg
Eredeti cím Deux ans de vacances
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Műfaj kalandregény
Sorozat Különleges utazások
Kiadás
Kiadó Pierre-Jules Hetzel
Kiadás dátuma 1888
Illusztrátor Léon Benett
Média típusa könyv
ISBN978-963-3491-37-9
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kétévi vakáció témájú médiaállományokat.

A Kétévi vakáció Jules Verne 1888-ban megjelent kalandregénye.

A mű bemutatja, hogy nincs olyan helyzet, amivel a bátorság ne birkózna meg.[1]

Történet[szerkesztés]

Új-Zélandon egy vihar elsodort egy vitorlást a kikötőből, amin tizenöt fiúintézeti gyerek utazott. A hajón felnőttek nem voltak, így mire a fiúk ezt észrevették, már késő volt. A hozzátartozók kutatások után kénytelenek voltak beletörődni a gyerekek eltűnésébe. A fiúk egy lakatlan szigetre sodródtak, itt építették fel saját társadalmukat, és éltek túl a megpróbáltatásokat. A regény végén a fiatalok visszajutnak Új-Zélandra.

Cselekmény[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Új-Zélandon egy vihar elsodort egy vitorlást a kikötőből, amin tizenöt fiúintézeti gyerek utazott. A hajón felnőttek nem voltak, így mire a fiúk ezt észrevették, már késő volt. A három főszereplő, Briant; Gordon; és Doniphan akik a fiúk közül a legidősebbek, és vezéregyéniségek ők próbálják átvenni a hajó irányítását, ám egy nagy hullám rácsapódik a hajóra, és egy lakatlan szigetre kötnek ki. Így hát a három főhős neki kezdet felfedezni a szigetet, és megállapítani hogy egy kontinensen vannak-e, vagy sem. Felmentek a legmagasabb hegyre, hogy megnézzék, hogy látnak e valamit a távolból. Briant sokszor gyanakodott, hogy hajókat látott, ám ez sosem igazolódott be. Mivel a távolba nem láttak semmit, ezért fel kellett fedezniük a szigetet. Sok sok felfedezés után rátaláltak egy lakható helyre. Még pedig egy barlang volt, és megállapították hogy régen egy Francia származású ember lakott itt. A barlang tele volt sok olyan dologgal, ami megkönnyíthette a túlélésüket. Így hát körülnéztek, és találtak egy térképet, amit maga az itt lakott ember rajzolt meg. Gyorsan le is telepedtek ide, és a többi kisgyerekeket is vitték magukkal. Elhozták a hajójukról a fegyvereket, ruhákat, élelmiszereket, és lebontották a hajót is, hogy megfelelő berendezést biztosítsanak. Az itt lakott embernek pedig sírt ástak az ő tiszteletére. A térképen lévő tájakat pedig felfedezték, és lőttek pár madarat, állatot, amit az egyik Hajósinas és egyben szakács is Mokó sütött meg.

Az egyik nap mikor az utolsó tájat kellett felfedezniük, akkor Briant, Mokó, és Jacques ment el, aki elmondta Briantnak, hogy ő tehet róla, hogy a hajóval egy lakatlan szigetre jutottak, és nagyon sajnálta. Briant nem bírta nagyon elviselni hogy testvére ilyen aljas dolgot követett el, bár megígérte neki, hogy nem mondja el senkinek, de Mokó véletlenül meghallotta, amit be is vallott Briantnak, és ő is megígérte, hogy ezt az esetet nem mondja el senkinek. Közeledett a tél. Szabadidejükben elkezdtek csoportokban játszani, hócsatázni, és ha alkalom volt rá, akkor korcsolyáztak is. Egy nap Doniphan, és barátjai eltüntek. Briant a kis öccsét bízta meg, hogy keresse meg őket. Doniphan és barátai visszatértek, de Jacques nem jött vissza. Jelzést adtak le neki, amit meg is halott, és medvék üldözték őket, amik visszavonultak a puskalövések miatt, amit Doniphanék tettek meg.

Briant barátai sokan megkérdőjelezték, hogy miért Jacques-nak kellett utánuk mennie, amit Jacques maga vallott be, hogy pont azért mert ő tehet róla hogy kikötöttek a szigetre. De Briant barátai megbocsátottak neki, mivel belátták hogy egy ilyen áron megtette a legveszélyesebbet Doniphan és barátaiért. Hirtelen váratlanul kirándulásaik során összefutottak egy nővel, akit Kate-nek hívnak, és ő is ugyanilyen szerencsétlen helyzetben volt. Elmondta, hogy van neki egy kormányzója, akit Evansnak hívnak, és vannak errefelé Matrózok is, akik azt akarják, hogy ide telepedjenek le a Francia-barlangban. Később Evans is megérkezik, és ő is elmesélte hogy mi történt. Elmondta, hogy a Matrózok idefelé tartanak, és ki kell tervelniük valamit.

A Matrózok megpróbálták eljátszani, hogy hajótöröttek, de kevés sikerrel. Amikor a többi Matróz is ideér, akkor megpróbálják a gyerekeket bedobni a folyóba, de éppen Mokó az egyik matrózra ágyút lő ki, és a többiek megpróbáltak elmenekülni, ám lelövi őket Evans. Végezetül az ő hajójukat használják fel arra, hogy hazamenjenek.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

  • Briant; Gordon; Doniphan: a szigetre vetődött fiúk közül a legidősebbek, vezéregyéniségek
  • A fiúk szülei
  • Jacques: Briant öccse
  • Mokó: hajósinas és szakács
  • Evans: a Severn kormányosa
  • Kate: a Severn hajótöröttje
  • A Severn matrózai

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jules Verne: Kétévi vakáció | Sulinet Hírmagazin. hirmagazin.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2017. február 21.)

Források[szerkesztés]