Vektoriális szorzat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy paralelogramma területe mint két vektor vektoriális szorzatának nagysága

A vektoriális szorzat (más néven külső szorzat vagy keresztszorzat) háromdimenziós vektorokkal végzett olyan művelet, amelynek eredménye egy vektor. Míg a vektorok (és a rajtuk végzett műveletek közül például a skaláris szorzat) általánosíthatók több dimenzióra, a vektoriális szorzatot csak 3 dimenziós térben értelmezzük (7 dimenziós esetben is létezik vektoriális szorzat, ami azonban kevésbé használatos).

Jelölése: a×b vagy [ab] (szóban: a kereszt b), hogy megkülönböztessük a skaláris szorzattól. A kereszt jelölés a német és az angol szakirodalomban is használatos. Az olasz és a francia szakirodalom a , az orosz az vagy jelölést részesíti előnyben.

Az jelölés és a külső szorzat elnevezés egy másik műveletre is vonatkozhat, ami bivektort rendel a két vektorhoz. Lásd még: Graßmann-algebra.

Értelmezése:

Ha elképzelünk egy paralelogrammát, aminek szomszédos oldalait az a és b vektorok alkotják, akkor a×b nagysága (tehát az eredményvektor hossza) éppen megegyezik a két vektor által kifeszített paralelogramma területével. Másként,

  1. Az eredményvektor nagysága (abszolútértéke, hossza) a két vektor hosszának és a közbezárt szögük szinuszának szorzata (0° ≤ θ ≤ 180°).
  2. Az eredményvektor állása merőleges mind a-ra, mind b-re (az a és b vektorok síkjára).
  3. Az eredményvektor iránya olyan, hogy az a, b és c jobbsodrású vektorrendszert alkot.
(Egy a, b, c vektorrendszert akkor hívunk jobbsodrásúnak, ha a jobb kezünk beállítható úgy, hogy hüvelykujjunk a-val, mutatóujjunk b-vel, középső ujjunk pedig (az előbbi két ujjunkra merőlegesen) c-vel azonos irányba mutat.)

Derékszögű koordináta-rendszerben a c eredményvektor koordinátáit a következőképp kapjuk a és b koordinátáiból:

Vagy rövidebben: , ahol a Levi-Civita-szimbólumot jelenti.

Két vektor vektoriális szorzata akkor és csak akkor nullvektor, ha párhuzamos állásúak, hiszen ekkor a bezárt 0° vagy 180°, amiknek szinusza 0. Akkor lesz leghosszabb az eredményvektor, ha derékszögben állnak egymáshoz képest az összeszorzandó vektorok (mert 90° szinusza 1).

A fizikában számos helyen megjelenik, például az elektromágnesességben a Lorentz-erő vagy a Poynting-vektor kiszámolására. A klasszikus mechanikában a forgatómomentum és a forgatóimpulzus, vagy virtuális erők esetén, például a Coriolis-erő esetén.

A vektoriális szorzás és a keresztszorzás elnevezéseket először Josiah Willard Gibbs fizikus használta először; a külső szorzás kifejezés Hermann Graßmanntól származik.[1]

Tulajdonságok[szerkesztés]

  • , tehát az összeadásra disztributív
  • , tehát a hármas vektorszorzat nem asszociatív. De teljesíti a Jacobi-azonosságot: . Ez a linearitással és disztributivitással együtt azt eredményezi, hogy R3 a vektorok közti összeadással és vektoriális szorzással Lie-algebrát képez.

Bilinearitás[szerkesztés]

A vektoriális szorzat bilineáris,[2] azaz minden , és valós számra, illetve , és vektorra teljesül, hogy

Következik a skalárral való szorzásra:

Alternáló tulajdonság[szerkesztés]

Egy vektor önmagával vagy bármely skalárszorosával vett szorzata a nullvektor:

.

A bilineáris leképezések, melyekre ez a tulajdonság is teljesül, alternálók.[2]

Antikommutativitás[szerkesztés]

, tehát antikommutatív,

ami következik a bilineáris és az alternáló tulajdonságból:

minden vektorra.[2]

Kapcsolat a determinánssal[szerkesztés]

Minden vektor esetén teljesül, hogy:

.

ahol a pont a skaláris szorzást jelöli. Ez a tulajdonság egyértelműen meghatározza a skaláris szorzást:[2]

Minden vektor esetén fennáll, hogy tetszőleges , vektorokhoz pontosan egy vektor létezik úgy, hogy minden vektorra. Ez a vektor egyenlő az vektoriális szorzattal.

Graßmann-azonosság[szerkesztés]

Három vektor ismételt vektoriális szorzatára[3] teljesül a Graßmann-azonosság, más néven Graßmann kifejtési tétele, azaz

illetve

A fizikában gyakran az

írásmódot használják. Ez alapján a képletet nevezik BAC-CAB-képletnek is. Indexes írásmód esetén a Graßmann-azonosság:

.

ahol a Levi-Civita-szimbólum, és a Kronecker-delta.

Lagrange-azonosság[szerkesztés]

Két vektoriális szorzat skaláris szorzatára teljesül, hogy:[2]

A norma négyzetére kapjuk, hogy:

tehát a vektoriális szorzat normája:

Mivel az , vektorok közrezárt szöge, így mindig 0° és 180° közötti, azért . Innen a becslés:

.

Vektoriális szorzatok vektoriális szorzata[szerkesztés]

Speciális esetek:

Kifejtési tétel[szerkesztés]

Négyesszorzat:

, ahol módon a vegyes szorzat van jelölve.

Lagrange-azonosság:

(i=1,2,3) vektorok (i=1,2,3) reciprok rendszerét is a vektoriális szorzat segítségével számítjuk ki:

, ahol

Kiszámítása a derékszögű Descartes-féle koordináta-rendszerben[szerkesztés]

Jobbfogású Descartes-féle koordináta-rendszerben, illetve valós térben, a szabványos skalárszorzással és a szabványos orientációval:

Egy számpélda:

Előállítása mátrixszorzásként[szerkesztés]

Három dimenzióban két vektor közötti vektoriális szorzást átírhatunk egy 3×3-as antiszimmetrikus mátrix és egy vektor szorzatára a következőképpen:

Determinánsalak[szerkesztés]

, ahol i, j és k az egységvektorok.

A gyakorlatban ezek a módszerek könnyebben megjegyezhetőek és a számolást is egyszerűsítik.

Levezetés[szerkesztés]

Ha az euklideszi térben bevezetünk egy Descartes-féle koordináta-rendszert az egységvektorokkal, akkor a geometriai definíció és az antikommuitativitás miatt:

Kifejezve az tényezőket a bázisegységvektorokkal, a vektoriális szorzat így alakul:

Bilinearitás miatt:

Behelyettesítve a fenti vektoriális szorzatba:

Összevonva a megfelelő termeket:

Vektoriálisszorzó-mátrix[szerkesztés]

Legyen egy rögzített vektor! Ekkor a vektoriális szorzás egy lineáris leképezést definiál, ami egy tetszőleges vektort a vektorra képez. Ez azonosítható egy ferde másodfokú tenzorral. A standard bázis alkalmazása esetén megfelelő ferdén szimmetrikus mátrix

   ahol   

ugyanaz, mint a vektoriális szorzás -vel, azaz :

.

Ez a mátrix vektoriálisszorzó-mátrix. Úgy is jelölik, mint . Indexes jelöléssel:

ahol

.

Adott ferdén szimmetrikus mátrix esetén

,

ahol a mátrix transzponáltja. A hozzá tartozó vektor

.

Ha alakja , akkor a hozzá tartozó vektoriálisszorzó-mátrix

és minden indexre.

Ahol „diadikus szorzat.

Poláris és axiális vektorok[szerkesztés]

Vektoriális fizikai mennyiségekre alkalmazva a vektoriális szorzást különbséget tesznek poláris vagy eltolási vektorok (két helyvektor különbsége), és axiális, azaz forgatóvektorok között (ezek forgástengelyként működnek, például szögsebesség, forgatómomentum, forgatóimpulzus, mágneses folyamsűrűség).

A poláris vektorok szignatúrája +1, az axiális vektoroké −1. Vektoriális szorzáskor a szignatúrákat is összeszorozzák: ha a szignatúrák megegyeznek, akkor a szorzat axiális; különben a szorzat poláris. Azaz egy axiális vektor átviszi szignatúráját a szorzatra; ellenben a poláris vektor megfordítja az előjelet.

A vektoriális szorzásból származtatott műveletek[szerkesztés]

Vegyes szorzat[szerkesztés]

A vegyes szorzat megadja a három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogatát

A vektorok vegyes szorzatának definíciója:

Az eredmény egy szám, ami megegyezik a három vektor által kifeszített paralelepipedon előjeles térfogatával. A vektoriális szorzat ábrázolható a három tényezőből alkotott mátrixszal:

Rotáció[szerkesztés]

A vektoranalízisben a nabla operátorral együtt alkalmazzák a vektoriális szorzást, hogy bevezessék a rotációt. Ha vektormező -ben, akkor

ismét vektormező, rotációja.

Formálisan a rotációt a nabla operátor és a vektormező vektoriális szorzataként fejezik ki. Az itt m,egjelenő kifejezések nem szorzatok, hanem az operátorok alkalmazása a függvényekre; így a fenti tulajdonságok, például a Graßmann-azonosság nem teljesülnek. Ehelyett a nabla operátorral való számolás szabályai érvényesülnek.

Vektoriális szorzás más dimenziókban[szerkesztés]

A vektoriális szorzás általánosítható tetszőleges dimenzióra az térben. Ebben a tényezők száma nem 2, hanem , azaz például 2 dimenzióban egy vektor elég, de négy dimenzióban három kell.

Az vektorok vektoriális szorzatát az jellemzi, hogy minden esetén

A vektoriális szorzat koordinátái -ben a következőképpen számítjuk: Legyen az -edik standard egységvektor! Az vektorra:

teljesül, hogy a fenti determinánsos számoláshoz hasonlóan.

Az vektor ortogonális az vektorokra. Az irányítás olyan, hogy ebben a sorrendben jobbrendszert alkot. Az szorzat hossza megegyezik az által kifeszített parallelotóp dimenziós térfogatával.

Az esetben egy lineáris leképezést kapunk:

ami egy 90 fokos forgatás az óramutató járása szerint.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a tényezőkhöz hozzávéve a szorzatvektort csak páratlan dimenzióban kapunk jobbrendszert; páros dimenziókban balrendszert kapunk. Ez azon múlik, hogy páros dimenzióban nem ugyanaz a bázis, mint , ami definíció szerint jobbrendszer. Habár egy kisebb változtatással a definícióban páros dimenziókban is jobbrendszerre lehetne áttérni (azaz a szimbolikus determinánsban az egységvektorokat utolsó sorként vagy oszlopként megadni), ez a definíció nem terjedt el.

Egy további általánosítással Graßmann-algebrákhoz jutunk, melyek a differenciálgeometriában találnak alkalmazásra. Itt különféle fizikai területek részletesen modellezhetők, mint a klasszikus mechanika (szimplektikus sokaságok), a kvantumgeometria, illetve az általános relativitáselmélet. A szakirodalom elrejti a magasabb dimenziós, illetve görbült terekben definiált vektoriális szorzást, és inkább indexenként írja ki Levi-Civita-szimbólumokkal.

Komplex vektoriális szorzás[szerkesztés]

Komplex vektorterekben, például -ben a vektoriális szorzás definíciója a skaláris szorzástól függ. Ha az vektorok skaláris szorzását úgy választjuk, hogy az első tényező koordinátáit komplex konjugáljuk:

akkor a vektoriális szorzat számítható úgy, mint -ben, és a végén komplex konjugálva:

Alkalmazások[szerkesztés]

Alkalmazzák a geometriában kitérő egyenesek távolságának számítására.

A fizika számos területén alkalmazzák, pl.:

B indukciójú mágneses térben v sebességgel mozgó töltésre ható erő:
r erőkarral rendelkező F erő forgatónyomatéka:

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Max Päsler. Grundzüge der Vektor- und Tensorrechnung. Walter de Gruyter, 33. o. (1977) 
  2. a b c d e Herbert Amann, Joachim Escher: Analysis. 2. Band 2. korrigierte Auflage. Birkhäuser-Verlag, Basel u. a. 2006, ISBN 3-7643-7105-6 (Grundstudium Mathematik), S. 312–313
  3. Doppeltes Vektorprodukt (Vorlesungsskript Klassische und relativistische Mechanik, Othmar Marti, abgerufen am 2. Oktober 2020)

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a https://de.wikipedia.org/wiki/Kreuzprodukt című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.