A rotáció (ahogy a gradiens és a divergencia) a vektoranalízis egyik differenciáloperátora. Mind differenciálgeometriai, mind fizikán belüli alkalmazásaik jelentősek. A rotáció jelentése legszemléletesebb az áramlástanban, ahol azt mutatja meg, hogy örvénylik a folyadék egy kis térfogatban.
Ha egy vektormező rotációja mindenütt nulla, akkor ez a vektormező örvénymentes.
- A forgószelek egy úgynevezett szem körül örvénylenek. A forgószelet leíró vektormező rotációja nem nullvektor a szemben, és lehet, hogy máshol sem.
- Egy forgó tárcsa pontjainak sebességét leíró vektormező rotációja minden pontban ugyanaz a nullvektortól különböző vektor.
- Egy autópályán, ahol az egyes sávokon különböző sebességgel haladnak az autók, a sávokat elválasztó vonalakon a rotáció szintén nem nullvektor.
Az
háromdimenziós vektormező rotációja szintén háromdimenziós vektormező. Jelölése:
, ahol
a nabla operátor, és rot a rotáció függvényszimbóluma. A kereszt egy formális vektoriális szorzatot jelent, így a rotáció a derékszögű koordináta-rendszerben:

A keresztszorzat definíciója alapján a rotáció formális determinánsként írható fel:

Gömbi koordinátákkal:
![{\displaystyle \operatorname {rot} {\vec {F}}={\begin{pmatrix}{\frac {1}{r\sin \theta }}\left[{\frac {\partial }{\partial \theta }}\left(F_{\phi }\sin \theta \right)-{\frac {\partial F_{\theta }}{\partial \phi }}\right]\\{\frac {1}{r\sin \theta }}{\frac {\partial F_{r}}{\partial \phi }}-{\frac {1}{r}}{\frac {\partial }{\partial r}}\left(rF_{\phi }\right)\\{\frac {1}{r}}\left[{\frac {\partial }{\partial r}}\left(rF_{\theta }\right)-{\frac {\partial F_{r}}{\partial \theta }}\right]\end{pmatrix}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/d7d67c3027e7e7d8a3ce3e2ce56fc30119e69127)
Hengerkoordinátákkal:
![{\displaystyle \operatorname {rot} {\vec {F}}={\begin{pmatrix}{\frac {1}{r}}{\frac {\partial F_{z}}{\partial \varphi }}-{\frac {\partial F_{\varphi }}{\partial z}}\\{\frac {\partial F_{r}}{\partial z}}-{\frac {\partial F_{z}}{\partial r}}\\{\frac {1}{r}}\left[{\frac {\partial }{\partial r}}\left(r\cdot F_{\varphi }\right)-{\frac {\partial F_{r}}{\partial \varphi }}\right]\end{pmatrix}}}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/6e326aa95ede25ebb06b738392575866391f2b3a)
Görbe vonalú derékszögű koordináta-rendszerben:
,
ahol
A rotáció előjelet vált, ha balos koordináta-rendszerről jobbos koordináta-rendszerre térünk át.
A
vektortérben a következő módon számítható a rotáció:

Ez éppen egy háromdimenziós vektormező rotációjának a harmadik koordinátája.
Az örvénysűrűségként való értelmezés a Stokes-tétel következő infinitezimális alakján nyugszik:

Itt
egy tetszőlegesen irányított
normálisú kis felületdarab; felszíne
, és irányított határgörbéje
.
A divergenciával analóg módon a legtöbb itt megadott állítás levezethető ebből a formulából.
A
kétszer folytonosan differenciálható háromdimenziós vektormező, amely a végtelenben elég gyorsan tart nullához, felbontható egy
örvénymentes rész és egy forrásmentes
rész összegére:
.
Az örvénymentes részt meghatározza a forrássűrűsége:
, ahol
.
A forrásmentes részre hasonlók teljesülnek, ha
skalárpotenciálja helyett az
vektorpotenciált vesszük, és a
meg a
kifejezéseket a
meg a
kifejezések helyettesítik
A rotáció szerepet játszik a vektoranalízisben fontos Stokes-tételben, aminek segítségével a felszíni integrál görbe menti integrállá alakítható:

Minden
konstansra, minden
skalármezőre és minden
,
vektormezőre fennáll:




- további szorzási szabályok


Általánosítás tetszőleges fokú tenzormezőkre
[szerkesztés]
Egy vektormező értelmezhető elsőrendű tenzormezőként. Az Einstein-féle összegkonvenció és a Levi-Civita-szimbólum alapján egy vektormező rotációja így írható:

A tetszőleges rendű
tenzorokra ez alapján az általánosítás nyilvánvaló:

A rotációról érthetően (magyar)