A rotáció (ahogy a gradiens és a divergencia) a vektoranalízis egyik differenciáloperátora. Mind differenciálgeometriai, mind fizikán belüli alkalmazásaik jelentősek. A rotáció jelentése legszemléletesebb az áramlástanban, ahol azt mutatja meg, hogy örvénylik a folyadék egy kis térfogatban.
Ha egy vektormező rotációja mindenütt nulla, akkor ez a vektormező örvénymentes.
Néhány gyakorlati példa[szerkesztés]
- A forgószelek egy úgynevezett szem körül örvénylenek. A forgószelet leíró vektormező rotációja nem nullvektor a szemben, és lehet, hogy máshol sem.
- Egy forgó tárcsa pontjainak sebességét leíró vektormező rotációja minden pontban ugyanaz a nullvektortól különböző vektor.
- Egy autópályán, ahol az egyes sávokon különböző sebességgel haladnak az autók, a sávokat elválasztó vonalakon a rotáció szintén nem nullvektor.
Az
háromdimenziós vektormező rotációja szintén háromdimenziós vektormező. Jelölése :
, ahol
a nabla operátor, és rot a rotáció függvényszimbóluma. A kereszt egy formális keresztszorzatot jelent, így a rotáció a derékszögű koordináta-rendszerben:

A keresztszorzat definíciója alapján a rotáció formális determinánsként írható fel:
Gömbi koordinátákkal:
![\operatorname{rot}\vec F =
\begin{pmatrix}
\frac{1}{r \sin \theta} \left[ \frac{\partial}{\partial \theta} \left( F_\phi \sin \theta \right) - \frac{\partial F_\theta}{\partial \phi } \right] \\
\frac{1}{r \sin \theta}\frac{\partial F_r}{\partial \phi} - \frac{1}{r}\frac{\partial}{\partial r} \left( r F_\phi \right) \\
\frac{1}{r} \left[ \frac{\partial}{\partial r} \left( r F_\theta \right) - \frac{\partial F_r}{\partial \theta} \right]
\end{pmatrix}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/d7d67c3027e7e7d8a3ce3e2ce56fc30119e69127)
Hengerkoordinátákkal: :
Görbe vonalú derékszögű koordináta-rendszerben:
,
ahol
A rotáció előjelet vált, ha balos koordináta-rendszerről jobbos koordináta-rendszerre térünk át.
A
vektortérben a következő módon számítható a rotáció:

Ez éppen egy háromdimenziós vektormező rotációjának a harmadik koordinátája.
A rotáció mint örvénysűrűség[szerkesztés]
Az örvénysűrűségként való értelmezés a Stokes-tétel következő infinitezimális alakján nyugszik:
Itt
egy tetszőlegesen irányított
normálisú kis felületdarab; felszíne
, és irányított határgörbéje
.
A divergenciával analóg módon a legtöbb itt megadott állítás levezethető ebből a formulából.
A
kétszer folytonosan differenciálható háromdimenziós vektormező, amely a végtelenben elég gyorsan tart nullához, felbontható egy
örvénymentes rész és egy forrásmentes
rész összegére:
.
Az örvénymentes részt meghatározza a forrássűrűsége:
, ahol
.
A forrásmentes részre hasonlók teljesülnek, ha
skalárpotenciálja helyett az
vektorpotenciált vesszük, és a
meg a
kifejezéseket a
meg a
kifejezések helyettesítik
Stokes integráltétele[szerkesztés]
A rotáció szerepet játszik a vektoranalízisben fontos Stokes-tételben, aminek segítségével a felszíni integrál görbe menti integrállá alakítható:
Minden
konstansra, minden
skalármezőre és minden
,
vektormezőre fennáll:




- további szorzási szabályok


Általánosítás tetszőleges fokú tenzormezőkre[szerkesztés]
Egy vektormező értelmezhető elsőfokú tenzormezőként. Az Einstein-féle összegkonvenció és a Levi-Civita-szimbólum alapján egy vektormező rotációja így írható:

A tetszőleges fokú
tenzorokra ez alapján az általánosítás nyilvánvaló:

A rotációról érthetően (magyar)