Vatroslav Jagić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vatroslav Jagić
Jagic.jpg
Életrajzi adatok
Született1838. július 6.
Varasd
Elhunyt1923. augusztus 5. (85 évesen)
Bécs
Ismeretes mint
Nemzetiség horvát
Iskolái Bécsi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület szlavisztika
Kutatási terület filológia, irodalomtörténet
Tudományos fokozat tudományok doktora (1871)
Munkahelyek
Odesszai Egyetem, Berlini Egyetem professzor (1871–74, 1874–80)
Pétervári Egyetem, Bécsi Egyetem professzor (1880–86, 1886–1908)
Jelentős munkái Istorija slavjanskoj filologii (1910)
Szakmai kitüntetések
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1908)
Akadémiai tagság Az MTA tiszteleti tagja (1896)

Hatással volt Ivan Franko, Hodinka Antal
Hatással voltak rá Franc Miklošič
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vatroslav Jagić témájú médiaállományokat.

Vatroslav Jagić (Varasd, 1838. július 6.Bécs, 1923. augusztus 5.) horvát nyelvész, filológus, szlavista, egyetemi tanár. Kutatási területe a horvát nyelv szintaxisa, nyelvtana és története volt, emellett foglalkozott a régi egyházi szláv eredetével is. A modern szlavisztika egyik alapítójának tekintik, számos későbbi szlavista tudós tanult nála. A Magyar Tudományos Akadémia 1896-ban tiszteleti tagjává választotta.

Életpályája[szerkesztés]

Varasdon született, az elemi iskolát és a középiskola első éveit itt végezte, az érettségit már Zágrábban tette le. Ezt követően Bécsbe költözött, ahol beiratkozott a Bécsi Egyetemre és Franc Miklošičnál tanult szlavisztikát. Doktori értekezését 1871-ben védte meg Lipcsében. Ezt megelőzően 1860-tól egy zágrábi középiskolában tanított horvát nyelvet és irodalmat. 1869-ben a Jugoszláv (ma: Horvát) Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 1871-ben Odesszába ment, hogy az ottani egyetemen tanítson szlavisztikát, majd 1874-ben a berlini Friedrich Wilhelm Egyetem első szlavisztikaprofesszora lett. Itt 1880-ig tanított, amikor is Pétervárra költözött, mivel az ottani egyetemen kapott professzori állást.

1886-ban visszatért Bécsbe, hogy átvegye egykori mentora, Franc Miklošič, professzori székét. Itt oktatott és kutatott 1908-as nyugdíjba vonulásáig. Tanítványai között volt a ruszinok kutatója, Hodinka Antal, de az ukrán költő Ivan Franko és a lengyel nyelvész Aleksander Brückner is. 1870-ben az Orosz Tudományos Akadémia, 1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia választotta levelező, illetve tiszteleti tagjává. 1908-ban osztrák nemesi címet kapott. Bécsben hunyt el 1923-ban, de szülővárosában temették el.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Első tanulmányait még középiskolai tanári időszakában jelentette meg. 1863-ban Josip Torbarral és Franjo Račkival megalapította a Književnik (Írástudó) című horvát nyelvű folyóiratot. A periodikában számos horvát nyelvvel, irodalommal és nyelvtörténettel foglalkozó írást adott közre. Főbb témakörei az igék, a paleográfia, a népi költészet és forrásai voltak. Berlini időszakában alapította meg (1871-ben) az Archiv für slavistische Philologie (A szláv filológia archívuma) című folyóiratot, amelynek negyvenöt évig volt szerkesztője. Második bécsi időszakában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a szláv filológiáról enciklopédiát írjon. Ebből született az 1910-ben Pétervárott megjelent Istorija slavjanskoj filologii (A szláv filológia története) című munkája, amely összegezte az a szlavisztika fejlődését a kezdeti időszakoktól a 19. századig. Tudománytörténeti munkássága közé tartozik Jernej Kopitar horvát és Josef Dobrovský cseh szlavista levelezésének közreadása.

Ezenkívül foglalkozott a régi egyházi szláv eredettörténetével is. Bebizonyította, hogy az addigi felfogás téves, miszerint Pannóniából származik, és az a mai Macedónia déli részéből eredeztethető. 1900-ban Entstehungsgeschichte der kirchenslavischen Sprache (Az egyházi szláv nyelv keletkezéstörténete) címmel monográfiát jelentett meg a témában. Emellett Juraj Križanić domonkosrendi szerzetes életét is feldolgozta, aki a 17. század neves pánszlávista gondolkodója volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Halálát követően Bécsben és Horvátország több területén utcát neveztek el róla (Bécs-ben 1936-ban). Varasdon a központi parkot róla nevezték el, valamint Zágrábban a botanikus kerttel szemben emléktáblát állítottak emlékére. 1954-ben állították fel mellszobrát a Bécsi Egyetem díszudvarán. A szobor Ivan Mestrović munkája.

A Horvát Filológiai Társaság a négyévente megtartott kongresszusán adományozza oda a Vatroslav Jagić-díjat, amelyet azok a nem horvát nemzetiségű tudósok kaphatnak meg, akik a kroatiszitika és a szlavisztika területén értek el kiemelkedő eredményt. Két magyar díjazott is van Hadrovics László és Nyomárkay István személyében.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Historia književnosti naroda hrvatskoga i srpskoga (1867)
  • Das Leben der Wurzel dê in den slawischen Sprachen (1870)
  • Codex glagoliticus Zographensis (1879)
  • Codex Marianus (1883)
  • Istočniki dlja istorii slavjanskoj filologii (1885)
  • Carminum christianorum versio paleoslovenica-rossica (1886)
  • Missale glagoliticum Hervojae (1891)
  • Entstehungsgeschichte der kirchenslavischen Sprache (1900)
  • Istorija slavjanskoj filologii (1910)

Források[szerkesztés]