Vadalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vadalma
Malus sylvestris tree.JPG
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Almaformák (Maloideae)
Nemzetség: Alma (Malus)
Faj: M. sylvestris
Tudományos név
Malus sylvestris
(L.) Mill.
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vadalma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadalma témájú kategóriát.

A vadalma vagy erdei vadalma, népies nevén vadóka (Malus sylvestris) a rózsafélék családjába tartozó alma (Malus) növénynemzetség egyik faja, kifejlett egyedei fanyar gyümölcsöt érlelő erdei kis fák.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazája szinte egész Európa – észak felé Skandinávia déli részéig, illetve a Brit-szigeten Skóciáig megtalálható –, habár nem gyakori, és sehol sem erdőalkotó. Magyarországon szintén őshonos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Törzse általában rövid és sokszor görbe, illetve csavarodott, kérge szürkésbarna, repedezett, pikkelyes, de a vadkörte kérgénél világosabb és simább. Lombkoronája nagyon sűrű, ágrendszere szabálytalan, fiatalon felfelé törő, idősebb korában azonban sokszor visszahajló; az ágak gyakran tövisesek. Levelei a hajtásokon szórtan állnak, azokhoz 2–3 cm hosszú nyéllel kapcsolódnak; kezdetben nemezesen szőrösek, később általában lekopaszodnak. A levéllemezek kerek-tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus alakúak, fűrészes vagy csipkés szélűek, 4–10 cm hosszúak és legfeljebb 5 cm szélesek, színükön mattzöld, fonákjukon világosabb zöld színűek. A levélváll szélesen lekerekített, vagy ékszerűen keskenyedik a nyél felé, a levélcsúcs kihegyezett. Virágai kis csomókban, a lombfakadással közel egy időben, április-májusban nyílnak, kellemes illatúak, 3–6 cm szélesek, öt sziromlevelük fehér vagy kissé rózsaszínű. A bibék alapjuknál összenőttek. A virágok többsége a sokéves, rövid szártagokkal (szárközökkel, internódiumokkal) tagolt rövidhajtásokon, az úgynevezett termőnyársakon fejlődik.

Termései gömbölyű almák: 2–4 cm átmérőjűek, éretten zöldessárga színűek, esetleg pirossal árnyaltak (gyakran a napsütötte oldalukon), ízük nagyon fanyar, húsuk kemény.

A termesztett nemes alma leveleinek fonákja mindig gyapjasan szőrös, érett termései nagyobbak, édesebb és nem fanyar ízűek, puhább húsúak. Ha azonban nincs termés az almafán, nehéz megkülönböztetni a vadalmafát a termesztésből kivadult nemes almafától.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A síkságokon és a hegyvidékeken is él. Különösen réteken, legelőkön, mezsgyehatárokon szembetűnő, pedig nedves talajú erdőkben (leggyakrabban tölgyesekben), erdőszéleken, ligetekben, cserjésekben ugyanúgy megtalálható. Az üde talajt jobban, a fényt kimondottan kedveli, a szárazságot viszont csak megtűri.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Termése a télre készülő vadak egyik fontos tápláléka ősszel.

A gyümölcs az ember számára is ehető, élelmiszerek alapanyagaként is felhasználható, manapság azonban már a termesztett almák helyettesítik.[1] Készíthető belőle is mártás, mely kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és vadhúsok ízesítője, de kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és gyümölcsecet is.

Az almanemesítésben nagy szerepe van, anyatőként oltásra is használják.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágai
...érett termései
...magjai
Németország legidősebb vadalmafája Stubbendorf közelében 2006-ban (Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alma. In Dr. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Lektorálta: Dr. Penyigey Dénes. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1971. 185. o. ISBN nélkül  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdei vadalma (Malus sylvestris). In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 184. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 9635481535  
  • Vadalma (Malus sylvestris). In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. A fedélterv Vida Győző munkája. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 152. o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237–4935), ISBN 9632823001  
  • Bokor József (szerk.). Vadalma, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. július 19. 
  • Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 424. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]