Vöröscsőrű bivalymadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vöröscsőrű bivalymadár
Red-billed Buffalo Weaver.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Szövőmadárfélék (Ploceidae)
Nem: Bubalornis
Faj: B. niger
Tudományos név
Bubalornis niger
(Smith, 1836)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú kategóriát.

A vöröscsőrű bivalymadár vagy vöröscsőrű bivalyszövő (Bubalornis niger) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1836-ban.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Bubalornis niger intermedius (Cabanis, 1868)
  • Bubalornis niger militaris Clancey, 1977
  • Bubalornis niger niger A. Smith, 1836[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Kelet- és Dél-Afrikában, Angola, Botswana, Etiópia a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Kenya, Namíbia, Mozambik, Uganda, Ruanda, Szváziföld, Szomália, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 22 centiméter, a hím testtömege 65–98 gramm, a tojóé 59–90 gramm.[3] A szövőmadárfélék családjának egyik legnagyobb testű képviselője. Tollazata fekete színű, az elülső szárnyevezőtollak feketék. Fő elkülönítő bélyege a közeli rokon fehércsőrű bivalymadártól (Bubalornis albirostris) vörös színű csőre, szemben annak fehér csőrével. Szeme barna, lábai vörösesbarnák.

Életmódja[szerkesztés]

Elsősorban magvakkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.

Szaporodása[szerkesztés]

A bivalymadarak egyedülálló tulajdonsága a madárvilágban, hogy úgynevezett „álpénisz”-szel rendelkeznek. ezzel stimulálják a tojókat a párzásra.

A hímek a szavanna valamely nagyobb fájának szélső kornaágaira függesztik fel tüskés ágakból épített, himbálódzó fészküket és ide igyekeznek becsalogatni a tojókat. Több hím közösen építi meg a fészket, mely így akár 3 méter magas és 4,5 méter széles is lehet. Egy ilyen nagyobb fészektelepen akár 100 madár is élhet együtt. De a telepen belül minden hímnek megvan a maga tulajdonrésze. A tojók kiválasztják a nekik alkalmasnak tűnő fészket és abban alakítják ki a fészekkamrát, melyet száraz fűvel és levelekkel bélelnek ki. Ide rakják 3-4 tojásukat, melyeket egymaguk költenek ki.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 27.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 27.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Büffelweber című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]