Vízipipa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyiptomi vízipipa

A vízipipát állítólag a pigmeusok Afrikában már jóval Kolumbusz előtt használták. Többféle anyagból készítették, a legelterjedtebb a kókuszdióból készült változat volt, melyre neve is utal: nargilé (narghilea), mely perzsa és hindi nyelveken a kókuszdió száraz héját jelenti. Afrikában, Kis Ázsiában, Indiában elterjedt. Az arab világban jelenleg is rendkívül népszerű ez a fajta dohányzási forma, míg Európában és az USA-ban is egyre jobban terjed ez a szokás.

Anyaga[szerkesztés]

A vízipipa több féle anyagból készülhet. Ez függ attól, hogy mikor, hol, ki által készült. Az első narghile-ek növényi anyagokból készültek, melyek nem voltak elég tartósak. Ezután kezdtek elterjedni a fém testű vízipipák. Ilyenkor számos tiszta, csak fémből készült pipát készítettek. Ezek anyaga sárgaréz volt, manapság inkább rozsdamentes acél az alapanyag. Az üveg elterjedésekor kezdték a tartályt lecserélni és ezután már szépen festett, díszített üvegeket használtak a vízipipa tartályának. A díszítések lehettek a fémbe karcolva, ráfestve, faragott fa díszek, szövet és manapság műanyag díszítések.

Szerkezet[szerkesztés]

Alul lábakon vagy állványon nyugvó öblös, gömbölyű üvegedény. Ez a víztartály. A tartályban 2–3 cm mélyre belógó cső a testhez van erősítve. A test felső végén, gumi tömítéses zárással található a kerámia vagy más néven dohánytölcsér. Ez lehet fémből, agyagból, sőt manapság már készítenek üvegből is. Alatta jókora karima, aminek a neve tálca. Feladata az esetleg lehulló hamut, parazsat felfogni. Maga a füst a szánkhoz egy hosszú, általában ruganyos csövön keresztül jut el. Ez régebben szövetből, bőrből, növényi anyagból készült. Manapság műanyag, gumi és fém kombinációját használják.

Elkészítésének hallatlanul sokféle változata van, a kézműves szuvenír típusútól a kövekkel díszített, alkalmasint csodás szépségű, nagyszerűen díszített darabokig.

Működése[szerkesztés]

Működési elve egyszerű. Amikor beleszívnak a pipába, a tartályban a víz feletti légnyomás csökken. Mivel ez egy mindkét végén nyitott rendszert képez (és egyik végénél szívják), így a másik végén kell beáramlania a levegőnek. Ez a rész pedig a kerámia, dohánytartó tölcsér. Ennek a tetején van az izzó szén. A szén felforrósítja a levegőt, ami ezután érintkezik a dohánnyal. A dohány felhevül, és elkezd izzani. Mivel nedves (cukros, mézes, glicerines vagy aromás melaszba van áztatva), ezért elkezd füstölni, de nem ég el. Ezt követően a füst a fém testen áthalad, ahol lehűl és tisztulni kezd. A víztartályban lévő (vízbe lógó) csövön át a füst a vízzel érintkezve a tartály levegős részébe kerül. Itt tovább, hűl és nagyrészt itt tisztul meg a füst. Ezután kerül füst a hosszú szívócsőn keresztül a szájon át a tüdőbe. Minél nagyobb (magasabb) a vízipipa, annál hosszabb a füst útja, ezáltal még több károsanyag rakódik le az útja során.

Etikett[szerkesztés]

Az európai pipával ellentétben egy vízipipát egyszerre általában többen szívnak. Vannak kifejezetten ebből a megfontolásból készített, többcsövű pipák, de Magyarországon a boltokban többnyire az egyszemélyes változatokat lehet kapni, bár lehet találni több csöves, illetve forgó, csapágyas pipát. Ezeknek a lényege, hogy a cső továbbadásakor nem tekeredik a pipa testére, hanem a pipával együtt a csonk is elfordul. Aki hagyományos egycsövű pipával rendelkezik, az is körbeadogathatja, a hivatalos etikett szerint azonban mindig lefelé tartva és mindig jobb kézzel. Más források szerint egyáltalán nem szokás direkt módon átadni, csak egyszerűen letenni a csövét.

A vízipipa részei[szerkesztés]

Dohánytartó tölcsér[szerkesztés]

Ide kerül a vízipipadohány vagy egyéb éghető anyag (almahéj, citromhéj is akár). Általában kerámiából készítik, amit mázzal vonnak be, ez segít a hőállóságban és megakadályozza, hogy a dohányból hő hatására kiolvadó melasz beivódjon, és hogy a tölcsérben a dohány ne égjen le. Vannak különleges, üvegből, porcelánból vagy akár fémből készült tartók is. Vannak több kivezetésű dohánytartók is, ahol akár 4 kerámia is lehet egyben. Ebbe teszik bele a különböző ízesítésű vízipipadohányokat és aromákat (almahéj, citromhéj). Erre szoktak tenni egy alufóliából sodort gyűrűt, ami megakadályozza azt, hogy a szén közvetlenül érintkezzen a dohánnyal. Ezáltal kisebb az esély arra, hogy megégjen a dohány. Erre általában két-három réteg, tűvel lyukasztott háztartási alufóliát tesznek, vagy a kifejezetten erre a célra szolgáló rácsos, fém széntartó konzolt. Ezután teszik rá az égő faszenet. Ezek fölé szoktak hőtartó sapkát rakni, hogy a légmozgás ne befolyásolja a szén izzásának idejét, illetve hőmérsékletét.

Test[szerkesztés]

Ezen keresztül jut el a füst a tartályhoz és innen indul a cső, ami a füstöt a szipkában végződve a szájhoz juttatja. Mindig fémből készítik, és sokszor díszített is. A test lefelé haladó csövének alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban egy vékonyabb cső formájában. A vízipipa víztartályát kb. 2/3-ig töltik vízzel, hogy a belógó csövet 2–3 cm-rel lepje el. Ezzel szabályozzák a füst mennyiségét.

Víztartály[szerkesztés]

Általában üvegből készül, de van fémből és más anyagokból is. Ebben van a víz, amin keresztülhalad a füst, így szűrve azt. Sok színben kapható, és szinte mindig díszített.

Szívócső[szerkesztés]

Ezen a csövön áramlik a füst a szájhoz. Végére különböző "szipkákat" lehet illeszteni szűrővel, vagy anélkül, a társaságban esetleges fertőzések elkerülése végett. Itt rakódik ki sok, valószínűleg káros anyag a füstből, mosásakor fekete, homokszerű anyag és barnára színeződött víz távozik belőle. Lehet kapni fém, illetve műanyag szívócsövet is.

A vízipipa használata[szerkesztés]

Először feltöltik a tartályt folyadékkal, ügyelve, nehogy túl sok víz legyen benne. A vízre a látvány kedvéért esetleg pár virágszirmot szórnak, ami nem, vagy alig befolyásolja a füst ízét. Víz helyett néha egyéb folyadékot, például alkoholt (is) töltenek a tartályba.

Az összeszerelés úgy történik, hogy a tartályba betekerik a testet, ellenőrzik a tömítéseket és felhelyezik a szívócsövet és kerámiát. A pipafejbe szétnyomkodott, szétpréselt dohányt vagy egyéb aromát tömnek és lyukacsos alufóliával vagy fém tartókonzollal letakarják.

Ez után izzó széndarabot helyeznek az alufóliára vagy a konzolra. Ezután intenzíven, nem túl nagy, de erős, határozott szívásokkal felizzítják a dohányt, hogy füst jöjjön a csőből. Ügyelnek arra, hogy a dohány nehogy meggyulladjon, mert az keserű füstöt eredményez és kaparja a torkot. A parazsat folyamatosan életben tartják, alkalmanként cserélik, mert az íz csak így érezhető egyenletesen.

A vízipipát lassan, lehetőleg tüdőből szívják. A füstje teljesen hűvös, hosszú csőrendszerben és vízben megszűrődik, így kevesebb nikotin és egyéb anyag kerül a szervezetbe, mint a hagyományos dohányzásnál. Ebben az adszorpció játszik nagy szerepet, e módon tisztul a füst, miként hosszabb utat tesz meg.

Tömőanyagok[szerkesztés]

A hagyományos vízipipát vízipipadohánnyal szokták tömni, mely finomra aprított, aromával ízesített dohánylevelekből készül. Az ízek elég széles skálán mozognak, a gyümölcsöktől egészen a koktélokig (mojito, cuba libre) terjednek. A dohányokat házilag is vegyíthetjük, fokozva az élvezeti faktort.

Napjainkban egyre jobban elterjednek az ún. vízipipa kövek, melyeket más néven vízipipa ásványoknak nevezünk. Az anyaguk mészkő szerű ásvány, (egyes márkáknál zeolit). Ezen szemcsék vízipipa ízesítővel van átitatva. A vízipipázás során a lyukacsos szerkezetű kövekből, zeolitokból az ízesítőanyag elpárolog és tömör ízletes párafelhőt képez. Használat után a köveket tetszés szerint újraízesíthetjük.

Egészségügyi szempontok[szerkesztés]

A WHO jelentése[szerkesztés]

A WHO szerint még nagyon kevés vizsgálati adat áll rendelkezésre a vízipipázás egészségügyi hatásával kapcsolatban, azonban az előzetes kutatási eredmények alapján:[1]

  • a vízipipázás egészségi kockázatot jelent,[2][3]
  • nem biztonságosabb a cigarettázásnál,
  • egy tipikus 1 órás vízipipázás 100-200 cigaretta füstjének elszívásával egyenértékű,
  • a vízipipa beszívott füstje kis mennyiségű mérgező anyagot, többek között szén-monoxidot, nehézfémeket és rákkeltő vegyületeket tartalmaz,[4][5]
  • a dohány hevítéséhez használt anyagok (pl. vegyszeres gyújtóréteget tartalmazó faszén) tovább növeli az egészségügyi veszélyeket.

Kamal Chaouachi szakértő véleménye[szerkesztés]

A WHO jelentésének legösszetettebb kritikáját[6] Kamal Chaouachi dohányszakértő fogalmazta meg. Szerinte a WHO jelentése tudománytalan, nem tudományos eredményekre, hanem egyszerű pletykákra alapoz.

Chaouachi szerint nem lehet a WHO feltételezéseire alapozva kijelenteni, hogy a vízipipa károsabb a cigarettánál. Mint dohányzási forma a vízipipa is káros, azonban szerinte a cigaretta tízszer károsabb a vízipipánál. Véleménye szerint a beszívott vízipipa-füst kémiai összetevőire vonatkozó tudományos vizsgálat a mai napig sincs, ezeknek a tudományos mérése megközelítőleg 1,2 millió dollárba kerülne a komolyabb vegyi anyagoknál.

A vízipipa és a cigaretta egészségi hatásainak összehasonlítása[szerkesztés]

  • Nem óránként vízipipázik az ember, hanem általában hetente egyszer-kétszer, így nem ugyanakkora füstmennyiségről van szó, mint egy normál cigarettázó esetében. A közhiedelemmel ellentétben nem tartalmaz nikotint és semmi olyan anyagot vagy vegyszert, ami függőséget illetve rászokást eredményez.
  • A cigaretta filtere rosszabb szűrési tulajdonságokkal rendelkezik, mint a víz.
  • A vízipipa füstje kellemes illatú, miközben a cigarettáé sokakat zavar.
  • A vízipipa füst illata egyszerű szellőztetéssel eltávolítható a helyiségből, míg a cigaretta szagát minden textilanyag megfogja.
  • A vízipipa füstje csak akkor tartalmaz kis mennyiségben kátrányt, ha a dohány már teljesen elég, elszenesedik.
  • A vízipipa dohány tartalmaz nikotint (általában 0,5% és 0,05% között), azonban a többi káros anyag mennyisége kevesebb a víz szűrése miatt.
  • Viszont a köves vízipipát, amit terápiás célra is szokás használni, nem okoz károkat a tüdőben, illetve nincs adat ezekről a káros hatásokról.

Források[szerkesztés]

  1. http://www.who.int/tobacco/global_interaction/tobreg/Waterpipe%20recommendation_Final.pdf
  2. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/14575812
  3. http://www.ams.ac.ir/AIM/NEWPUB/09/12/3/004.pdf
  4. Maziak W et al. Tobacco smoking using a waterpipe: a re-emerging strain in a global epidemic. Tobacco Control, 2004,13:327-333
  5. Sajid KM, Akhter M, Malik GQ. Carbon monoxide fractions in cigarette and hookah (hubble bubble) smoke. Journal of Pakistan Medical Association, 1993, 43(9):179-182
  6. http://www.jnrbm.com/content/5/1/17

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízipipa témájú médiaállományokat.