Öngyújtó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eldobható gáztöltésű öngyújtó
Szikrázó tűzköves, hagyományos, égő öngyújtó
Aranyozott Dupont öngyújtó
Piezoelektromos gyújtó

Az öngyújtó egy kis méretű eszköz, mely alkalmas láng létrehozására, és ennek segítségével tűzgyújtásra. Napjainkban leginkább a dohányzás elengedhetetlen kelléke. Az első öngyújtót Johann Wolfgang Döbereiner[1] német kémikus készítette 1823-ban. Korábban és még tovább is egyszerűbb, bár jóval nehézkesebben kezelhető tűzszerszámokat használtak[2].

Felépítése, működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felépítése

Felépítését tekintve számos változatban kapható, de alapvetően mind ugyanazon az elven működik. Az eldobható öngyújtók esetében egy folyékony gázzal (többnyire butánnal) töltött fém vagy műanyag tartály, melyből egy szabályozható szelepen keresztül távozik a gáz, amit egy szikra gyújt be. A szikra származhat tűzkőtől, vagy egy apró piezoelektromos kapcsolótól. Az első gáztöltésű öngyújtók elég drága, társadalmi státuszt is jelző, sokszor nemesfémből készült, vagy nemesfémbevonatú újratölthető eszközök voltak[3]. A gáztöltésűek előtt már korábban léteznek hagyományos benzines vagy gázolajos kanócot használó öngyújtók is – ezek kizárólag fém tokozással.

A hagyományos (benzines) öngyújtókat gyakran házilag készítették, gyakran háborúból visszamaradt réz töltényhüvelyekből.

Az eldobható gáztöltésű öngyújtókat gyakran (takarékossági okokból) átalakították újratölthetővé, a műanyagtartály aljára szerelt kis szelep segítségével, amin keresztül a töltőpalack csatlakoztatható. A tartályon található fejrész minden esetben fémből készül, hogy ellenálljon a láng hőhatásának. A szelepből kiáramló gázt tűzköves gyújtó esetén (az ábrán) a felületek dörzsölődése által keletkező szikra, piezokristályt használó gyújtó esetén pedig a kristályhoz kapcsolódó érintkezők között létrejövő elektromos szikra gyújtja be.

Különleges kialakítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vihargyújtó esetében nem sárga láng, hanem halvány kék. Ennek az az oka, hogy a gáz mellé több levegő kerül az égéstérbe, ezáltal az égés sokkal tökéletesebb, valamint nagyobb hőt is termel. Ennek a nagyobb hőnek köszönhető, hogy az égés nehezebben szüntethető meg.
  • Egy tenyérnyi méretű parabolatükör, vagy akár kisebb gyűjtőlencse is alkalmas napos időben tűzgyújtásra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Johann Wolfgang Döbereiner (német nyelven)
  2. Tűzszerszámok (magyar nyelven). Magyar Néprajzi Lexikon
  3. Ronson öngyújtók (angol nyelven)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Öngyújtó témájú médiaállományokat.