Vámpírtintahal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vámpírtintahal
Az állat oldalról
Az állat oldalról
és szemből
és szemből
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós–csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Tintahalalakúak (Coleoidea)
Öregrend: Nyolckarú polipok (Octopodiformes)
Rend: Vampyromorphida
Alrend: Vampyromorphina
Család: Vámpírtintahal-félék (Vampyroteuthidae)
Nem: Vampyroteuthis
Chun, 1903
Faj: V. infernalis
Tudományos név
Vampyroteuthis infernalis
Chun, 1903
Szinonimák

a nem szinonimái:

  • Danateuthis Joubin, 1929
  • Hansenoteuthis Joubin, 1929
  • Hymenoteuthis Thiele, 1916
  • Melanoteuthis Joubin, 1912
  • Retroteuthis Joubin, 1929
  • Watasella Sasaki, 1920

a faj szinonimái:

  • Cirroteuthis macrope Berry, 1911
  • Danateuthis schmidti Joubin, 1929
  • Hansenoteuthis lucens Joubin, 1929
  • Melanoteuthis anderseni Joubin, 1931
  • Melanoteuthis beebei Robson, 1929
  • Melanoteuthis lucens Joubin, 1912
  • Melanoteuthis schmidti Joubin, 1929
  • Retroteuthis pacifica Joubin, 1929
  • Vampyroteuthis macrope (Berry, 1911)
  • Watasella nigra Sasaki, 1920
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vámpírtintahal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vámpírtintahal témájú médiaállományokat és Vámpírtintahal témájú kategóriát.

A vámpírtintahal (Vampyroteuthis infernalis) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának a tintahalalakúak (Coleoidea) alosztályába, ezen belül a Vampyromorphida rendjébe és a vámpírtintahal-félék (Vampyroteuthidae) családjába tartozó faj.

Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

1903-ban, amikor Carl Chun, német tintahalszakértő leírta ezt a fajt, az Octopoda rendbe sorolta be. De azóta megtudtuk, hogy a szóban forgó fejlábúfaj, egy ősi rend legutolsó életben maradt képviselője, azaz egy törzsfejlődéses (philogenesis) reliktum faj. Legközelebbi rokona, és egyben családjának a másik faja, a középső jura korszakban élt, Vampyronassa rhodanica; bár a legújabb kutatások szerint meglehet, hogy nem is közeli rokonok.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

A vámpírtintahal előfordulási területe minden trópusi és mérsékelt övi óceánok, illetve tengerek mélységeit foglalja magába.

Megjelenése[szerkesztés]

Eddig a legnagyobb megtalált példány körülbelül 30 centiméteres volt. A gél állagú teste a bársonyos feketétől a világos vörösig változik. A nyolc karja, a közismert polipoktól eltérően nem szabadok, hanem összefogja egy köpenyszerű bőrréteg. A karok belső felén, számos tüske van; tapadókorongok, csak a kar külső felén, azaz a testtől távolabbi részén ülnek.[2] A szeme a testéhez viszonyítva a legnagyobb az állatvilágban; 2,5 centiméter átmérőjű és vöröses vagy kékes árnyalatú - a szem színe a tengeralattjáró fényszórójától függ.[3] Az egyedfejlődéséről majdnem semmit sem tudunk. A kevés adat szerint három stádiuma van: az elsőben csak egy pár úszója van, míg a másodikban már kettő fejleszt magának. A harmadik, felnőttkori stádiumában megint csak egy pár úszóval rendelkezik.[4] Az osztályának többi fajához hasonlóan, a vámpírtintahalnak is van tintazacskója, melyből tintát kilőve elmenekül a támadója elől; ha ez nem válik be, akkor egy mozgékony, húsos cső alakú szerv segítségével, az úgynevezett tölcsérrel gyors úszásra képes - bár ez inkább a fiatal példányokra jellemző. Testének egyes részei, mint például a karjai és testén néhány vonal, biolumineszcenciára képes.

Életmódja[szerkesztés]

Ez az állat a sötétbe burkolt és oxigénben szegény - 3%-os oxigénmennyiséggel is beéri, ami lehetetlen más fejlábúak és hasonló méretű állatok számára -, mély vizeket választotta élőhelyül.[5] Általában 600-900 méter mélyen található meg.

Legfőbb táplálékai között a planktont alkotó Salpida-fajok (előgerinchúrosok), különböző tengeri állatok lárvái és a medúzák (Medusozoa) szerepelnek. Étrendjét kiegészíti evezőlábú rákokkal (Copepoda), kagylósrákokkal (Ostracoda), felemáslábú rákokkal (Amphipoda) és ászkarákokkal (Isopoda).[6][7] A vámpírtintahalra a hosszúfarkú halakhoz (Macrouridae) tartozó Albatrossia pectoralis,[8] valamint különböző cetek és fülesfókafélék vadásznak.

Szaporodása[szerkesztés]

A szaporodásáról semmit sem tudunk, de feltételezések szerint, az egyéb mélytengeri fejlábúakhoz hasonlóan kevés számú, viszont nagy méretű petéket rak a nőstény, melyekre akár 400 napig is vigyázhat - ekkortájt nem táplálkozik, és a kikelések után elpusztul. Kikelésükkor a kis vámpírtintahalak körülbelül 8 milliméteresek. Átlátszóak és karjaik szabadok. Először a szikzacskó tartalmával, később pedig szerves törmelékkel táplálkoznak. Igen lassan fejlődnek ki.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.tolweb.org/Loligosepiina/140240
  2. Seibel, Brad: Vampyroteuthis infernalis, Deep-sea Vampire squid. The Cephalopod Page. Dr. James B. Wood. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
  3. Ellis, Richard: Introducing Vampyroteuthis infernalis, the vampire squid from Hell. The Cephalopod Page. Dr. James B. Wood. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
  4. Pickford 1949
  5. Seibel et al. 1999
  6. (2012) „Vampire squid: Detritivores in the oxygen minimum zone”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences. DOI:10.1098/rspb.2012.1357.  
  7. Vampire squid from hell eats faeces to survive depths
  8. (2001) „The feeding habits of slope dwelling macrourid fishes in the eastern North Pacific”. Deep Sea Research Part I: Oceanographic Research Papers 48 (3), 909–935. o. DOI:10.1016/S0967-0637(00)00058-3.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vampire squid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]