Előgerinchúrosok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Előgerinchúrosok
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Előgerinchúrosok (Urochordata)
Giribet et al., 2000
Szinonimák
  • Tunicata
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Előgerinchúrosok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Előgerinchúrosok témájú kategóriát.

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a mai gerincesek (Vertebrata).

Mintegy 1250 fajuk ismert.

Testfelépítés[szerkesztés]

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal. Benne vérerek, vérsejtek találhatók.

Lárvaállapotban testük farki részében belső szilárdító tengelyváz, a gerinchúr található. Ezt duzzadt sejtek sora alkotja, amelytől testük szilárd és rugalmas is lesz egyben. Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

A zsákállatok bélcsatornájának eleje kitágult, falát nyílások törik át, így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből kialakuló csőidegrendszer.

Hasi oldalukon található nyílt keringési rendszerük központja a szív.

Életmód[szerkesztés]

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak, néha óriási tömegekben jelennek meg a tenger mélyebb rétegeiben, ahol a bálnák táplálékként fogyasztják őket. A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg. Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek egyszerre. A megszűrt víz azután a másik nyíláson át a szabadba áramlik. Ivarosan szaporodnak, többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok. Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves törmeléket szűrik ki a vízből. Csak lárva alakjuk úszik szabadon. Váltivarúak, de ivartalanul is szaporodnak.