Ugrás a tartalomhoz

Aszcídiák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aszcídiák
Ernst Haeckel: Aszcídiák
Ernst Haeckel: Aszcídiák
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Előgerinchúrosok (Tunicata)
Osztály: Aszcídiák (Ascidiacea)
Szinonimák

Tethyoidea

Rendek

Lehetséges tag:

Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Aszcídiák témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Aszcídiák témájú kategóriát.
Az aszcídia lárva szervei, német szöveggel:
1: Ingestionsöffnung;
2: Haftpapillen;
3: Pharynx (Kiemendarm);
4: Magen;
5: Darm;
6: Chorda dorsalis;
7: Neuralrohr;
8: Peribranchialraum;
9: Egestionsöffnung

Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Tunicata) altörzsének egyik osztálya. Bár morfológiai alapon testvércsoportjaiként írták le,[2] egyes szerzők ide sorolják például a Thaliacea[1] és Appendicularia kládot.[2]

Származásuk, elterjedésük

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.

A kifejlett állat testét cellulóztok veszi körül – ennek anyagát korábban tunicinnak is nevezték.[4]

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő – ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.

Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.

  1. 1 2 Brusca RC, Giribet G, Moore W (2023). Invertebrates (angol nyelven) (4th ed.). New York: Oxford University Press. 911–932. o.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  2. 1 2 3 Stach, T; Turbeville, J.M. (2002. december). "Phylogeny of Tunicata inferred from molecular and morphological characters". Molecular Phylogenetics and Evolution. 25 (3): 408–428. Bibcode:2002MolPE..25..408S. doi:10.1016/s1055-7903(02)00305-6. PMID 12450747.
  3. ↑ "Pyura sp. Evolution and Systematics". University of Queensland. Hozzáférés: 2017. április 3.
  4. ↑ Richmond TA, Somerville CR (2000. október). "The cellulose synthase superfamily". Plant Physiol. 124 (2): 495–498. doi:10.1104/pp.124.2.495. PMC 1539280. PMID 11027699.