Aszcídiák

Aszcídiák
Ernst Haeckel: Aszcídiák
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Előgerinchúrosok (Tunicata) Osztály: Aszcídiák (Ascidiacea)
Szinonimák
Tethyoidea
Rendek
páratlan ivarmirigyesek (Enterogona) páros ivarmirigyesek (Pleurogona)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aszcídiák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aszcídiák témájú kategóriát.

Az aszcídia lárva szervei, német szöveggel:
1: Ingestionsöffnung;
2: Haftpapillen;
3: Pharynx (Kiemendarm);
4: Magen;
5: Darm;
6: Chorda dorsalis;
7: Neuralrohr;
8: Peribranchialraum;
9: Egestionsöffnung

Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Tunicata) altörzsének egyik osztálya.

Származásuk, elterjedésük

A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.

Megjelenésük, felépítésük

Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.

A kifejlett állat testét tunicin tok veszi körül — ennek anyaga gyakorlatilag a növényi cellulózzal azonos.

Életmódjuk, élőhelyük

Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő – ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.

Szaporodása

Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.

Források

• Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 491. o. ISBN 963-05-6800-4