Turjánvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turjánvidék
Turjanvidek2.JPG
Turjanvidek.JPG
Elhelyezkedés Pesti hordalékkúp síkság, Csepeli-sík, a Pilis-Alpári homokhát, Kiskunsági homokhát
Fontosabb települések Dabas, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Táborfalva
Földrajzi adatok
Terület 106,3 km²
Időzóna UTC+1

A Turjánvidék a Duna-Tisza közi homokhátság és a Duna-völgy találkozási vonalánál láp- és mocsárrendszert alkotva több mint 130 km hosszan húzódó terület kb. 80 km-es északi felének neve. (A déli rész az Őrjeg nevet kapta.) A Turjánvidék a Duna vonalával párhuzamosan, a Középső Dunavidéken helyezkedik el, Solt és Kiskunság tájai között Zólyomi Bálint térképe alapján.

Területén sok védett és fokozottan védett állat-és növényfaj található, mindamellett, hogy maga az élőhely is egyedülálló. A Turjánvidék emiatt tehát kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pesti Hordalékkúp- síkság, a Csepeli-sík, a Pilis-Alpári homokhát és a Kiskunsági homokhát nevű kistájak találkozásánál fekszik. Az élőhely érintett települései Dabas, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Táborfalva.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hely, az e térségben található jellegzetes lápi-mocsári vegetáció komplexumnak köszönheti nevét. A pangóvizes, szerves anyagban dús, lápos és ásványi anyagban bővelkedő mocsári területeket nevezte az itt élő nép egykor turjánnak. A táj az egykori Alföld képét mutatja, amikor is ezek a turjánok elhelyezkedésükből adódóan egybe függő, mástól eltérő, külön tájegységet alkottak. A turján név a 19. század második felétől vált szakszóvá. A fogalom magyarázata a következő: „hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsár” (Strömpl 1943).

Kialakulásának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láp és mocsári területek kialakulása hasonló módon történt, bár földtani fejlődéstörténetük különbségeket is mutat. Közös vonásaik, hogy létrejöttüket a kedvező vízellátottság segítette, talajukat pedig tőzeges síklápok, lápos réti talajok, valamint réti talajok alkotják. Az egykori Ős-Duna vízhozama a holocén elején megnövekedett, így a pleisztocén végén szélfútta üledékből keletkezett hátságokat rontva, keleti irányba kiszélesítette a völgyet. Ezután a folyó nyugati irányú haladásra kényszerült, melynek következtében elhagyott medrei apránként feltöltődtek, lefolyástalan, sík felszínű lápmedencéket hozva létre. Ezek a felszín tovább formálódása, fejlődése, változása következtében feldarabolódtak, elszigetelődtek. Egyes területeken a lápi, mocsaras jelleg megmaradt, míg máshol a felszínformálásban részt nem vett Hátságok, melyek az előbb említett élőhelyeket kelet felől határolják. A Duna-völgy alacsonyabb, ártéri területeit egykor gyakran érte el az árvíz, így a turjánosok nagy része ma is itt található. A 19. században történő folyószabályozások, vízrendezések megváltoztatták a térség vízviszonyait, a talajvíz szintje csökkent, a rendszeres elöntés elmaradt, a táj szárazodásnak indult, a földművelés is megkezdődött. A 20. században tőzegbányászat, halas tavak kialakítása történt, amely jelentős mértékben tovább változtatta a terület vízrajzát, ökológiai viszonyait.

A turjánosok mélyebben fekvő része viszont a változtatások, formálódások, felszíni átalakulások ellenére megmaradt a mai napig is.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élővilágát természetes kettősség jellemzi. Egyrészt a Duna egykori hordalékán, a homokterületek mélyebb, úgynevezett teknőrendszerében, változatos lápi élővilágot, másrészt a homokhátakon, a szárazabb környezeti adottságok miatt pusztagyepeket találunk. A két eltérő terület között létrejövő mozaik foltokban, erdőssztyepp vegetáció alakult ki, mely egykor az Alföld nagyobb részére is jellemző volt.

A nedves és száraz élőhelyek sora változatos növény-és állatvilágnak adnak otthont. A mélyebb fekvésű homoki területek alján homoki tölgyesek, feljebb száraz füves puszta alakult ki. Azokon a területeken, amelyek régen ártéri élőhelyek voltak, most égeres láperdők, zsombékosok, üde és kiszáradó láprétek fekszenek. A táj különleges társulása még a nyáras-borókás, amely a homokbuckás vidéken nagy területet foglal el. A területen megtalálható, az egyik közösségi jelentőségű növényfajunk is, a csengetővirág (Adenophora lilifolia).

Közösségi jelentőségű védett állatfajok:

Az élőhelyet veszélyeztető tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként a talajvízszint csökkenése és a lecsapolások miatti kiszáradás kockázata. Ezeken túl a nem megfelelő táj-és földhasználat (sóderbánya, tarvágás, helytelen kaszálás), valamint az invazív, és idegen honos fajok elterjedése a területen (feketefenyő, akác és nemes nyár fajok stb.)

A területen jelenleg élőhelyrehabilitáció folyik a LIFE+ Projekt keretében.[1]

Védettségi kategóriái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Turjánvidék a Natura 2000 védettsége alá tartozó terület, nagysága több mint 12 000 ha. A táj megóvása a láprétjein élő orchidea fajok, a homoki gyepeket alkotó endemikus növénytársulások, és a Natura 2000 jelölő fajok és élőhelyek miatt is fontos.
  1. Natura 2000 jelölő élőhelytípusok
  • Területe az Országos Ökológiai Hálózatban magterületként (69,96 %), ökológiai folyosóként (16,5%), valamint pufferterületként (5,3%) van számon tartva.
  • A Turjánvidék területén ex lege láprétek is találhatóak.
  • A MTÉT célprogram része.

Jelenlegi használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület nagy része, több mint 130 éve a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér használatában áll, mely az élőhelyvédelmet a területre vonatkozó szigorú földhasználati szabályozások és a nagy puffer zóna miatt is segíti.

A Turjánvidéken zajló projekt célja az is, hogy a környező települések mezőgazdasági, és egyéb irányú használatát is átformálja, a természet közeli, fenntartható tájhasználat érdekében.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]