Turjánvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Turjánvidék

Turjánvidék
Turjanvidek2.JPG
Turjanvidek.JPG
Elhelyezkedés Pesti hordalékkúp síkság, Csepeli-sík, a Pilis-Alpári homokhát, Kiskunsági homokhát
Fontosabb települések Dabas, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Táborfalva
Földrajzi adatok
Terület 106,3 km²
Időzóna UTC+1

A Duna-Tisza közi homokhátság és a Duna-völgy találkozási vonalánál láp-és mocsárrendszert alkotva húzódik (több mint 130 km hosszan) a terület, melynek az északi fele a [Turjánvidék] (kb.80 km hosszanti irányban), a déli fele pedig az Őrjeg nevet kapta. A ’’’Turjánvidék’’’ a Duna vonalával párhuzamosan, a Középső Dunavidéken helyezkedik el, Solt és Kiskunság tájai között Zólyomi Bálint térképe alapján.

Területén sok védett és fokozottan védett állat-és növényfaj található, mindamellett, hogy maga az élőhely is egyedülálló. A Turjánvidék emiatt tehát ’’kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület’’.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pesti Hordalékkúp- síkság, a Csepeli-sík, a Pilis-Alpári homokhát és a Kiskunsági homokhát nevű kistájak találkozásánál fekszik. Az élőhely érintett települései Dabas, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Táborfalva.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hely, az e térségben található jellegzetes lápi-mocsári vegetáció komplexumnak köszönheti nevét. A pangóvizes szervesanyagban dús lápos, és az ásványi anyagban bővelkedő mocsári területeket nevezte az itt élő nép egykor turjánnak. A táj az egykori Alföld képét mutatja, amikor is ezek a turjánok elhelyezkedésükből adódóan egybe függő, mástól eltérő, külön tájegységet alkottak. A ’’’turján’’’ név a 19. század második felétől vált szakszóvá. A fogalom magyarázata a következő: ’’’„hajdani, összefüggés nélküli medermaradványokban kialakult mocsár” ’’’(Strömpl 1943).

Kialakulásának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A láp és mocsári területek kialakulása hasonló módon történt, bár földtani fejlődéstörténetük különbségeket is mutat. Közös vonásaik, hogy létrejöttüket a kedvező vízellátottság segítette, talajukat pedig tőzeges síklápok, lápos réti talajok, valamint réti talajok alkotják. Az egykori Ős-Duna vízhozama a holocén elején megnövekedett, így a pleisztocén végén szélfútta üledékből keletkezett hátságokat rontva, keleti irányba kiszélesítette a völgyet. Ezután a folyó nyugati irányú haladásra kényszerült, melynek következtében elhagyott medrei apránként feltöltődtek, lefolyástalan, sík felszínű lápmedencéket hozva létre. Ezek a felszín tovább formálódása, fejlődése, változása következtében feldarabolódtak, elszigetelődtek. Egyes területeken a lápi, mocsaras jelleg megmaradt, míg máshol a felszínformálásban részt nem vett Hátságok, melyek az előbb említett élőhelyeket kelet felől határolják. A Duna-völgy alacsonyabb, ártéri területeit egykor gyakran érte el az árvíz, így a turjánosok nagy része ma is itt található. A 19. században történő folyószabályozások, vízrendezések megváltoztatták a térség vízviszonyait, a talajvíz szintje csökkent, a rendszeres elöntés elmaradt, a táj szárazodásnak indult, a földművelés is megkezdődött. A 20. században tőzegbányászat, halas tavak kialakítása történt, amely jelentős mértékben tovább változtatta a terület vízrajzát, ökológiai viszonyait. A turjánosok mélyebben fekvő része viszont a változtatások, formálódások, felszíni átalakulások ellenére megmaradt a mai napig is.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élővilágát természetes kettősség jellemzi. Egyrészt a Duna egykori hordalékán, a homokterületek mélyebb, úgynevezett teknőrendszerében, változatos lápi élővilágot, másrészt a homokhátakon, a szárazabb környezeti adottságok miatt pusztagyepeket találunk. A két eltérő terület között létrejövő mozaik foltokban, erdőssztyepp vegetáció alakult ki, mely egykor az Alföld nagyobb részére is jellemző volt.

A nedves és száraz élőhelyek sora változatos növény-és állatvilágnak adnak otthont. A mélyebb fekvésű homoki területek alján homoki tölgyesek, feljebb száraz füves puszta alakult ki. Azokon a területeken, amelyek régen ártéri élőhelyek voltak, most égeres láperdők, zsombékosok, üde és kiszáradó láprétek fekszenek. A táj különleges társulása még a nyáras-borókás, amely a homokbuckás vidéken nagy területet foglal el. A területen megtalálható, az egyik közösségi jelentőségű növényfajunk is, a csengetővirág (Adenophora lilifolia).

További képek: www.turjanvidek.hu

Közösségi jelentőségű védett állatfajok: Közönséges denevér (Myotis myotis) Vidra (Lutra lutra) Mocsári teknős (Emys orbicularis) Rákosi vipera (Vipera ursinii) Vöröshasu unka (Bombina bombina) Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) Vági csík (Cobitis taenia) Réti csík (Misgurnus fossilis) Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) Lápi póc (Umbra krameri) Vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) Nagy tűzlepke (Lycaena dispar) Ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedippus) Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) Szarvasbogár (Lucanus cervus) Szarvas ganéjtúró (Bolbelasmus unicornis)

Az élőhelyet veszélyeztető tényezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként a talajvízszint csökkenése és a lecsapolások miatti kiszáradás kockázata. Ezeken túl a nem megfelelő táj-és földhasználat (sóderbánya, tarvágás, helytelen kaszálás), valamint az invazív, és idegen honos fajok elterjedése a területen (feketefenyő, akác és nemes nyár fajok stb.)

A területen jelenleg élőhelyrehabilitáció folyik a LIFE+ Projekt keretében. Turjánvidék WWF Magyarország

Védettségi kategóriái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Turjánvidék a Natura 2000 védettsége alá tartozó terület, nagysága több mint 12 000 ha. A táj megóvása a láprétjein élő orchidea fajok, a homoki gyepeket alkotó endemikus növénytársulások, és a Natura 2000 jelölő fajok és élőhelyek miatt is fontos.
  1. Natura 2000 jelölő élőhelytípusok
  • Területe az Országos Ökológiai Hálózatban magterületként (69, 96 %), ökológiai folyosóként (16,5%), valamint pufferterületként (5,3%) van számon tartva.
  • A Turjánvidék területén ex lege láprétek is találhatóak.
  • A MTÉT célprogram része.

Jelenlegi használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület nagy része, több mint 130 éve a Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér használatában áll, mely az élőhelyvédelmet a területre vonatkozó szigorú földhasználati szabályozások és a nagy puffer zóna miatt is segíti. A Turjánvidéken zajló projekt célja az is, hogy a környező települések mezőgazdasági, és egyéb irányú használatát is átformálja, a természet közeli, fenntartható tájhasználat érdekében.


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]