Triklór-etilén
| triklór-etilén | |||
| IUPAC-név | triklór-etén | ||
| Más nevek | Tri | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 79-01-6 | ||
| PubChem | 6575 | ||
| ChemSpider | 13837280 | ||
| EINECS-szám | 201-167-4 | ||
| DrugBank | DB13323 | ||
| KEGG | C06790 | ||
| ChEBI | 16602 | ||
| RTECS szám | KX4550000 | ||
| ATC kód | N01AB05 | ||
| Gyógyszer szabadnév | trichloroethylene | ||
| SMILES | ClC=C(Cl)Cl | ||
| InChI | 1/C2HCl3/c3-1-2(4)5/h1H | ||
| InChIKey | XSTXAVWGXDQKEL-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 1736782 | ||
| Gmelin | 184631 | ||
| UNII | 290YE8AR51 | ||
| ChEMBL | CHEMBL279816 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2HCl3 | ||
| Moláris tömeg | 131,39 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 1,46 g/cm³ 20°C-on[1] | ||
| Olvadáspont | −86 °C[1] | ||
| Forráspont | 87 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Rossz (1 g/l)[1] | ||
| Törésmutató (nD) | 1,4777 19,8°C-on | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Mérgező (T), Karcinogén (Cat. 2), Mutagén (Cat. 3)[1] | ||
| NFPA 704 | |||
| R mondatok | R45-R36/38-R52/53-R67[1] | ||
| S mondatok | S53-S45-S61[1] | ||
| Öngyulladási hőmérséklet | 420 °C | ||
| LD50 | 4920 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon vinil-halogenid | vinil-klorid | ||
| Rokon vegyületek | kloroform 1,1,1-triklór-etán 1,1,2-triklór-etán | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A triklór-etilén (vagy triklór-etén, „Tri”) a halogénezett szénhidrogének közé tartozó szerves vegyület, az etilén klórtartalmú származéka. Színtelen, jellegzetes szagú, nagy sűrűségű folyadék. Vízben alig oldódik, de elegyedik a legtöbb szerves oldószerrel (például alkohollal, éterrel, benzinnel). Jó oldószer.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nem gyúlékony vegyület, az égést nem táplálja. Fény hatására vagy alumíniumpor jelenlétében bomlik, sósavgáz válik belőle szabaddá. Ezt a bomlást néhány vegyület, például a trietil-amin akadályozza. Nyílt láng hatására nagyon mérgező foszgénné alakulhat, ezt dohányzás is kiválthatja. Ha lúgok jelenlétében melegítik, diklór-acetilén képződik és öngyulladás történhet.
Élettani hatása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kis mennyiségben altató hatású, nagy mennyiségben mérgezést okozhat. Ennek tünetei az émelygés és a hányás, és akár halálos kimenetelű is lehet.
Előállítása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A triklór-etilén előállítására több módszer is létezik. Az egyik eljárás szerint először acetilénből klóraddícióval 1,1,2,2-tetraklór-etánt állítanak elő, majd ebből hidrogén-klorid eliminációjával triklór-etilént nyernek.
Felhasználása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Régebben oldószerként (nyersgumi, bitumen, kátrány oldására) és extrahálószerként alkalmazták, ma már ezekre a célokra kevéssé használják. Felhasználták textíliák, ruhaneműk száraz tisztítására is.
Kiindulási anyag egyes szerves kémiai szintézisekben.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Furka Árpád: Szerves kémia
- Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
- Bruckner Győző: Szerves kémia, I-1-es kötet