Tornai Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tornai Gyula
Tornai Self-portrait.jpg
Született 1861. április 12.
Görgő
Elhunyt 1928. november 24. (67 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tornai Gyula témájú médiaállományokat.

Tornai Gyula (Görgő, 1861. április 12.Budapest, 1928. november 24.) magyar festő.

Életpályája[szerkesztés]

Orientalista festő, tanult Bécsben, Münchenben és Budapesten. Hans Makart bécsi festő nagy hatással volt rá, tőle örökölte a keleti iránti rajongást. Benczúr Gyula volt a mestere Budapesten, nála tanulta részletező rajzosságot és a mélyenfénylő színvilágot. Kezdetben életképek festésével foglalkozott (Jó fatat, Kaméliás hölgy), majd nagyobb utazásokat tett (Olaszország, Spanyolország, Algéria, Marokkó, India, Japán), mely után az egzotikus témákat elevenítette meg. Kiállításain festményeit az utazásai során gyűjtött tárgyaival közösen mutatták be. 1904-ben Marokkóban, Tuniszban, Algírban jártakor készült képeit, valamint 330 darab egzotikus tárgyát, az akkori gyűjtők hamar megvásárolták. 1905-ben útnak indult Japánban és Indiába. A magyar utazó festő Londonban, Berlinben, az akkori világ művészeti központjaiban, már figyelmet kapott. Neves szaklapok és magazinok ismertették különleges, dekoratív, keleti ihletésű képeit. Számos műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Kiállított 1907-ben Párizsban és Londonban, 1909-ben a budapesti Műcsarnokban, 1917-ben pedig a Nemzeti Szalonban. 1929-ben hagyatéki kiállítást rendezett műveiből az Árverési Csarnok.

Tornai Gyula sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-11-16.

Forrás és szakirodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]