Thomas Cranmer
| Thomas Cranmer | |
 | |
| Gerlach Flicke festménye (1547) | |
| Született | 1489. július 2. Aslockton, Nottinghamshire |
| Elhunyt | 1556. március 21. (66 évesen) Oxford |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Margaret Cranmer |
| Szülei | Agnes Hatfield Thomas Cranmer |
| Foglalkozása | reformátor, canterburyi érsek |
| Tisztsége | Roman Catholic Archbishop of Canterbury (1533. március 30. – 1555. december 4.) |
| Iskolái |
|
| Halál oka | máglyahalál |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Cranmer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Thomas Cranmer (Aslockton, Nottinghamshire, 1489. július 2. – Oxford, 1556. március 21.) az angol egyház egyik fő reformátora és az első protestáns canterburyi érsek.
Életpályája[szerkesztés]
Tizennégy éves korában Cambridge-be ment tanulni. Különösen a klasszikus nyelvek és a szentírás tanulmányozásával foglalkozott, majd Erasmus, Luther és Le Fevre reformátori irásainak és szentírás-magyarázati műveinek tanulmányozásában merült el. 1523-ban megkapta a teológusi fokozatot és egyben a teológiai tanári kinevezést. 1530-ban VIII. Henrik angol király ismeretségi körébe került, aki Aragóniai Katalinnal kötött házassága felbontásának kieszközlésére követségben Rómába küldte, próbálkozása azonban eredménytelen volt.[1]
1532-ben a király nagykövetnek küldte Németországba, V. Károly udvarába. Itt ismerkedett meg Osiander lutheránus teológus unokahúgával, akit feleségül vett.[2] 1533-ban VIII. Henrik canterburyi érsekké nevezte ki.[1] Cranmer ezek után hivatalosan kinyilvánította a királyi pár házasságának érvénytelenségét, s 1533. május 28-án meg is eskette a királyt Boleyn Annával.[3] Közreműködött a szentírás angol nyelvre fordításában és terjesztésében, és amikor 1547-ben VIII. Henrik halálával, a gyermekkorú VI. Eduárd király uralma alatt ő is egyik régensévé lett az országnak, nagyban előmozdította a protestantizmus elterjedését Angliában.[3] Közreműködött az istentiszteletet szabályozó angol liturgikus könyv és az anglikán hitvallásnak tekinthető Articles of Religion elkészítésében.[1]
Halála[szerkesztés]
I. Mária trónra lépése után 1553. szeptember 14-én Hugh Latimerrel és Nicholas Ridleyvel együtt a londoni Towerbe zárták. 1554 márciusában Oxfordba hurcolták, és ott vetették börtönbe őket. Crammer, hogy életét mentse, többször megtagadta addigi elveit, kinyilvánította visszatérését a katolikus egyházba és alávetette magát a királynak.[4] Mária királynő azonban eltökélte, hogy nem kegyelmez neki, és nem vonta vissza a halálos ítéletet. Így 1556. március 21-én Cranmert máglyán megégették. A vesztőhelyen megtagadta tanainak visszavonására vonatkozó minden addigi kijelentését, és a reformáció mártírjaként halt meg.[1]
Kivégzéséről Sztárai Mihály 1560-ban históriás éneket írt História Cranmerus Tamás érseknek igaz hitben való állhatatosságáról címmel.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- BBC – History – Historic Figures: Thomas Cranmer (1489 – 1556) www.bbc.co.uk
- Owen Chadwick: A reformáció. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963-389-400-X. 108-120. oldal
- Sztárai Mihály. In: A magyar irodalom története. főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964-1966. ISBN 963-05-1639-X
- Anglia. In: Magyar katolikus lexikon