Tengerirózsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tengerirózsák
Anemone monterey madrabbit.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Csalánozók (Cnidaria)
Osztály: Virágállatok (Anthozoa)
Alosztály: Hatosztatú virágállatok (Hexacorallia)
Rend: Tengerirózsák (Actiniaria)
Alrendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tengerirózsák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerirózsák témájú kategóriát.

Tengerirózsák (Ernst Haeckel: Kunstformen der Natur, 1904)

A tengerirózsák vagy tengeri anemónák (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a Hexacorallia alosztályához tartozó rend. Tengeri anemóna, illetve ennek nyomán tengerirózsa nevüket az anemóna, más néven szellőrózsa virágról kapták. Planktonevő állatok. Közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerirózsák a világ minden tengerében előfordulnak, a legnagyobb számban a trópusi vizekben képviseltetik magukat. A tengerek elszennyeződése veszélyeztetheti a rend fajait.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerirózsák testhossza néhány centimétertől akár több mint egy méter is lehet. A talpkorong az állatok tövénél helyezkedik el, egy cementszerű anyagot választ ki, ami a tengerirózsákat a sziklára vagy a korallra tapasztja. Az állatok a tapogatókarokon lévő csalánozósejtekkel megbénítják az áldozatot, majd a szájukhoz továbbítják a zsákmányt. A tapogatók váladékot választanak ki, ami megkönnyíti a zsákmány fogvatartását. A szájat mikroszkopikus csillók borítják, melyek szüntelenül vizet áramoltatnak az állat teste körül. A tengeri rózsáknak nincs központi idegrendszerük, az idegsejtek szövevénye az érzéksejteket közvetlenül a hámizomsejtekkel köti össze.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerirózsák a tengerfenékre vagy más felületre tapadva élnek. Táplálékuk a faj méreteitől függően ingadozik a planktonikus élőlények és a közepes nagyságú halak között.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerirózsák kétféleképpen szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás osztódással vagy bimbózással[1] történik. Az ivaros szaporodás belső megtermékenyítéssel vagy a vízbe bocsátott női és hím ivarsejtekkel, melyek találkozásából szabadon úszó lárva jön létre.

A tengerirózsák és a halak kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bohóchalak a tengerirózsák csalánsejtjei között találnak védelmet üldözőik elől. Eleinte nem tudták megmagyarázni, hogy miért nem pusztulnak el a halak a csípésektől. A biokémiai és etológiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a halak testét fehérje alapanyagú nyálkaréteg borítja. Ez a nyálkaréteg egyrészt védelmi funkciót lát el, másrészt a közegellenállást is csökkenti. A virágállatok csalánsejtjei működésbe lépnek, ha ezzel a nyálkaréteggel érintkeznek. A virágállatok tapogatóit is ilyen réteg borítja, önmagukat védve meg saját váladékuktól.[2] Akváriumi körülmények közt bebizonyították, hogy az anemonák a bohóchalak együttműködése nélkül nem nyílnak ki, és a rózsa elpusztul. Szintén a halak sem maradnak életben virágállat nélkül.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]