Teleki Blanka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Teleki Blanka
Marastoni Jakab Teleki Blanka.jpg
Született 1806. július 3.
Kővárhosszúfalu
Elhunyt1862. október 23. (56 évesen)
Párizs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása szobrász, festőművész, író; leánynevelő-intézeti igazgató, pedagógiai szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Blanka témájú médiaállományokat.
Léon Cogniet: Teleki Blanka portréja (1862 előtt)

Széki gróf Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3.[1]Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.

Életpályája[szerkesztés]

Madarász Viktor: Teleki Blanka fogságban, 1867, fekete és fehér kréta

Az erdélyi arisztokrata gróf széki Teleki családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (17821843), az első magyarországi óvodák megalapítójának, gróf Brunszvik Teréznek a húga volt. Két ifjabb testvére: Emma (De Gerando August neje) 1809-ben, Miksa 1813-ban született.

Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.

Emlékezete[szerkesztés]

A párizsi emléktáblája, felirata: « Les comtesses hongroises Blanche de Teleki (1806-1862) et Emma Teleki de Gérando (1815-1893), écrivains, révolutionnaires et patriotes, éminentes représentantes de l'amitié franco-hongroise, vécurent dans cette maison. »
  • 2006. október 11-én a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori lakhelyén, a Vaugirard utca 37. szám alatt álló párizsi épület homlokzatán.[2]
  • A montparnasse-i temetőben nyugszik.[3] 2008-ban egy elképzelés szerint tervezték ugyan hamvai hazahozatalát és a martonvásári Brunszvik-kriptában való újratemetését, de ez az elképzelés egyelőre még nem realizálódott.[4]

A nevét viselő iskolák, kollégiumok Magyarországon[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • De Gerando Ágoston: Teleki Blanka élete (Budapest, 1892);
  • Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza (Bp., 1886);
  • Teleki Blanka és köre (Válogatta, sajtó alá rendezte, bevezetéssel ellátta Sáfrán Györgyi, Bp., 1963 illetve Kriterion, 1979).
  • Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni (Bp., 1998);
  • Kertész Erzsébet: Teleki Blanka (Bp., 1966)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]