Teleki Blanka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teleki Blanka
Marastoni Jakab Teleki Blanka.jpg
Született 1806. július 3.
Kővárhosszúfalu
Elhunyt 1862. október 23. (56 évesen)
Párizs
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása szobrász, festőművész, író; leánynevelő-intézeti igazgató, pedagógiai szakíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Blanka témájú médiaállományokat.
Léon Cogniet: Teleki Blanka portréja (1862 előtt)

Széki gróf Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3.[1]Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.

Életpályája[szerkesztés]

Madarász Viktor: Teleki Blanka fogságban, 1867, fekete és fehér kréta

Az erdélyi arisztokrata gróf széki Teleki családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (17821843), az első magyarországi óvodák megalapítójának, gróf Brunszvik Teréznek a húga volt. Két ifjabb testvére: Emma (De Gerando August neje) 1809-ben, Miksa 1813-ban született.

Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.

Emlékezete[szerkesztés]

A párizsi emléktáblája, felirata: « Les comtesses hongroises Blanche de Teleki (1806-1862) et Emma Teleki de Gérando (1815-1893), écrivains, révolutionnaires et patriotes, éminentes représentantes de l'amitié franco-hongroise, vécurent dans cette maison. »
  • 2006. október 11-én a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori lakhelyén, a Vaugirard utca 37. szám alatt álló párizsi épület homlokzatán.[2]
  • A montparnasse-i temetőben nyugszik.[3] 2008-ban egy elképzelés szerint tervezték ugyan hamvai hazahozatalát és a martonvásári Brunszvik-kriptában való újratemetését, de ez az elképzelés egyelőre még nem realizálódott.[4]

A nevét viselő iskolák, kollégiumok Magyarországon[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • De Gerando Ágoston: Teleki Blanka élete (Budapest, 1892);
  • Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza (Bp., 1886);
  • Teleki Blanka és köre (Válogatta, sajtó alá rendezte, bevezetéssel ellátta Sáfrán Györgyi, Bp., 1963 illetve Kriterion, 1979).
  • Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni (Bp., 1998);
  • Kertész Erzsébet: Teleki Blanka (Bp., 1966)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]