Szojuz T–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz T–3
1981. Союз Т-3, Макаров, Кизим, Стрекалов.jpg
Repülésadatok
Hívójel Majak
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1980. november 27.
14:18:28 UTC
Starthely Bajkonuri űrrepülőtér, 1-es indítóállás
Keringések száma 204
Leszállás
ideje 1980. december 10.
09:26:10 UTC
Időtartam 12 nap 19 óra 7 perc 42 mp
Űrhajó tömege 6850 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 200 / 251 km
Pályahajlás
Föld körül 51.6°
Periódus
Föld körül 88.7 perc

Szojuz T–3 (oroszul: Союз T–3) szovjet háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített Szojuz űrhajó (7K-ST). Az űrhajóban űrruhában is elférnek a program résztvevői.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladat a jelentős változtatásokon átesett űrhajó további emberes berepülése, az űrállomás ellenőrzése, javítása, valamint folytatni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1980. november 27-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, az apogeuma 251 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. November 28-án 16 óra 54 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével, szembe a Progressz–11 teherűrhajóval. Összesen 12 napot, 19 órát, 7 percet és 42 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 204 alkalommal kerülte meg a Földet.

Előzetes kísérleti repüléseket végeztek a Koszmosz–670, Koszmosz–772, Koszmosz–869, Koszmosz–1001 és a Koszmosz–1074 űreszközökkel. A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fodadását. Új navigációs rendszer került beépítésre, teljes szkafanderes felszerelésben három űrhajóst szállíthat, a beépített nagy teljesítményű, Argon számítógép automatikus segítséget nyújt a csatlakozáshoz, visszatéréshez. A leszálló kabin leválasztható lett az orbitális egységtől, így kisebb tömeget kell viszatérésnél lefékezni.

December 10-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 130 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T-3-mal együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz T–3. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–3. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–3. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–3. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  • Szojuz T–3. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje:
Szojuz–36

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz T–4