Koszmosz–1001

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–1001
Soyuz-T drawing.svg
A Szojuz–T (7K–SZT) jellegrajza

Ország  Szovjetunió
Gyártó CKBEM
NSSDC ID 1978-036A
Típus Szojuz 7K–SZT
Rendeltetés 7K–SZT űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése
Küldetés
Indítás dátuma 1978. április 4. 15:07:00 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. sz. indítóállás
Hordozórakéta Szojuz–U
Visszatérés dátuma 1978. április 15.
Tömeg 6850 kg
Energiaellátás napelem, akkumulátor
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 205/249 km
Excentricitás 0,00333
Inklináció 51,63°
Periódus 88,7

A Koszmosz–1001 (oroszul: Космос–1001) a szovjet Szojuz 7K–SZT típusú űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése volt 1978 áprilisában.

Rendeltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katonai Szojuz 7K–SZ-en alapuló módosított, 7K–SZT (11F732) jelű szállító űrhajó volt. Az űrállomások kiszolgálására szánt űrhajóba a katonai Szojuz-programhoz kidolgozott új rendszereket építették be, így pl. az Argon–16 típusú számítógéppel ellátott digitális repülésirányító rendszert. Emellett módosították a visszatérő egység belső elrendezését is, melyet háromfős személyzet elhelyezésére tettek alkalmassá. Akkumulátorai 14 napos működést biztosítottak. A Szojuz 7K–SZT-vel további egy személyzet nélküli tesztrepülést végeztek Koszmosz–1074 jelzéssel. A 7K–SZT űrhajót később a személyzettel végrehajtott repülés során már Szojuz–T típusjelzéssel használták.

Repülés jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978. április 4-én indították a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakétával. Az alacsony Föld körüli pályára állított 6850 kg tömegű űrhajó keringési ideje 88,7 perc, a pályasík inklinációja 51,63° volt. A pályamagasság a perigeumban 199 km, az apogeumban 228 km volt. Április 15-én belépett a légkörbe, a viszatérő modulja ejtőernyővel ért Földet.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]