Valerij Vlagyimirovics Poljakov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valerij Vlagyimirovics Poljakov
Valery Polyakov.jpg
Született 1942. április 27. (76 éves)
Tula
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái I.M. Sechenov First Moscow State Medical University (–1965)
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (1989)
  • Pilot-Cosmonaut of the USSR (1989)
  • Lenin-rend (1989. április 27.)
  • Szovjetunió Hőse (1989. április 27.)
  • Arany Csillag (1989. április 27.)
  • Az Oroszországi Föderáció Hőse (1995. április 10.)
  • Gold Star (1995. április 10.)
  • Order of Parasat (1996)
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1999)
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Vlagyimirovics Poljakov témájú médiaállományokat.

Valerij Vlagyimirovics Poljakov (oroszul: Валерий Владимирович Поляков) (Tula, 1942. április 27.) szovjet űrhajós, orvos. Eredeti neve Valerij Ivanovics Korsunov.

Életpálya[szerkesztés]

A középiskola elvégzését követően a moszkvai orvosi egyetemen végzett. Továbbtanulva 1964-től az űrhajósok munkáját segítő gyógyszerekre specializálta magát. Borisz Boriszovics Jegorov után ő volt a második orvos, aki a világűrben végezhetett orvosi kutatásokat. 1972. március 22-től kapott űrhajóskiképzést. Világűrben töltött teljes időtartama 678 nap 16 óra 32 perc. 1995-ben elbúcsúzott az űrhajósok családjától. Moszkvában miniszteri biztosként ellenőrzi az űrhajósok orvosi felkészítését, segíti az űrhajósok kiválasztását, részt vesz a kiképzések munkálataiban. Az új típusú űrkutatási programok nemzetközi kapcsolataiért felelős személy.

Űrrepülések[szerkesztés]

1988-ban a Szojuz TM–6 űrhajóval érkezve 240 napot 22 órát 34 perc töltött a Mir űrállomáson, a Szojuz TM–7 fedélzetén tért vissza a Földre, 1994. január 8-án önként jelentkezve indult a Szojuz TM–18 űrhajóval a Mir űrállomásra, ahol a leghosszabb ideig teljesített szolgálatot: 437 nap 17 óra 58 perc. A Szojuz TM–20 fedélzetén 1995. március 22-én tért vissza a Földre. Leszállás után saját lábán ment a szállító járműhöz. Bizonyította, hogy megfelelő terápiával és edzéssel lehetséges csökkenteni a szervezet csont és izomállományának veszteségét. Van reális lehetőség a Mars expedícióra. Ám a legfontosabb kérdések még mindig aktuálisak. Tehát a Marsra szálláskor a sugárzás nem az egyetlen megoldandó jelentős orvosi feladat.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Kitüntetések[szerkesztés]

Megkapta a Szovjetunió Hőse és a Lenin-rend kitüntetést.

Források[szerkesztés]

Valeri Vladimirovich Polyakov. New Mexico Museum of Space History. (Hozzáférés: 2013. június 13.)