Szojuz TM–18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–18 (Szojuz –7K–SZTM) orosz háromszemélyes szállító űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Váltólegénységet szállított a hosszútávú szolgálat folytatásához.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a ZAO (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

1994. január 8-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Két nap múlva január 10-én dokkoltak a Mir-űrállomással. Az orbitális egység pályája 90,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 244 kilométer, az apogeuma 335 kilométer volt.

Kutatási feladataik közé tartozott az étrend, a szervezet működésének ellenőrzése, orvos- biológiai kísérletek. A kalcium kiürülésének sebességét a vákuum nadrág segítségével jelentősen lassították. Anyagvizsgálatok és anyag előállítások is része volt programjuknak. További programrészek voltak: Föld-kutatás, asztrofizika és a biotechnológia. Teszteltek egy új kamerarendszert, ami a dokkoló űregységek pozíciójának meghatározását, navigációjának ellenőrzését biztosította.

1994. július 9-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 110 kilométerre északra, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 18 napot, 00 órát, 27 percet és 01 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 2839.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–17

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–19