Szojuz TM–20

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–20 (Szojuz –7K–SZTM) orosz háromszemélyes szállító űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata váltólegénységet szállítani a Mir-űrállomásra, a hosszútávú szolgálat folytatásához.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a ZAO (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

1994. október 3-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, az apogeuma 249 kilométer volt.

Többszöri pályamódosítással kettő nap múlva október 6-án eseménymentesen megtörtént az automatikus/kézi dokkolás.

1995. március 22-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 54 kilométerre, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 169 napot, 5 órát, 21 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 2639.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–19

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–21