Szojuz TM–21

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szojuz TM–21 (Szojuz –7K–SZTM) orosz háromszemélyes szállító űrhajó.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata váltólegénységet szállítani a Mir-űrállomásra, a hosszútávú szolgálat folytatásához.

Jellemzői[szerkesztés]

Tervezte a GKB (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a ZAO (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette (oroszul: Центральный научно-исследовательский институт машиностроения (ЦНИИМаш)).

1995. március 14-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra tervezték szolgálatát. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 247 kilométer volt.

Többszöri pályamódosítással két nap múlva március 16-án megtörtént a dokkolás. Öt űrséta alatt a teherűrhajók által szállított új napelemeket kicserélték. Az STS–71 fogadására áthelyezték a dokkoló adaptert.

1995. szeptember 11-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 108 kilométerre, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 181 napot, 00 órát, 41 percet és 6 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 2822.

Személyzet[szerkesztés]

Felszálláskor[szerkesztés]

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Elődje:
Szojuz TM–20

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–22