Szojuz TM–22

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–22 (Szojuz –7K–SZTM) orosz háromszemélyes szállító űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata váltólegénységet szállítani a Mir-űrállomásra, a hosszútávú szolgálat folytatásához.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette Üzemeltette az Orosz Űrügynökség..

1995. szeptember 3-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos súlya 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra tervezték szolgálatát. Az orbitális egység pályája 92,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1999 kilométer, az apogeuma 236 kilométer volt.

Többszöri pályamódosítással két nap múlva szeptember 5-én megtörtént a dokkolás. Thomas Reiter az első űrhajós, aki űrsétát, kettő űrsétát (kutatás, szerelés) végzett, első alkalommal október 20-án 5 óra 16 perc időtartamban, majd február 8-án 3 óra 5 perc időtartamban. Az első olyan hosszú távú űrszolgálat, amit nem orosz űrhajós végzett.

1996. február 29-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 105 kilométerre, hagyományos – ejtőernyős – leereszkedési technikával ért Földet. Összesen 179 napot, 1 órát, 41 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma 2792.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–21

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–23