Szojuz TM–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szojuz TM–7 orosz, háromszemélyes szállító űrhajó, nemzetközi expedíciót vitt a Mir űrállomásra.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrhajó csatlakozást követően mentő egységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyezik a Szojuz TM–1 űreszközzel.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988. november 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Kettő napos önálló repülést követően november 28-án csatlakozva a Mir űrállomáshoz. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 218 kilométer, az apogeuma 315 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.

Dokkolásnál első alkalommal alkalmazták a nyomásmentes, több ponton kapcsolódó adaptert. Egy teherűrhajó 240 kilogramm kutatási anyagot szállított a helyszínre. Az űrállomáson különböző tudományos munkákat végeztek: Föld-megfigyelés, geofizikai, kísérletek különböző anyagokkal (Mir laboratorium), biológiai és biotechnológiai műveletek, kísérletek. Szolgálati idejük alatt karbantartó, javító munkálatokat végeztek. Chrétien lett az első nem amerikai, nem szovjet űrhajós, aki űrsétát végezhetett. A francia kutatási program keretében 16 különböző kísérletet végeztek.

1989.április 27-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon Zsezkazgan várostól 140 kilométerre sikeresen visszatért a Földre.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfelé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz TM–6

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–8