Szergej Konsztantyinovics Krikaljov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szergej Konsztantyinovics Krikaljov
Született 1958. augusztus 27. (65 éves)[1][2]
Leningrád[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége ISS Expedition Commander (2005. április 17. – 2005. október 17., Expedition 11)
Iskolái Vojenmeh Balti Állami Műszaki Egyetem (–1981)
Kitüntetései
  • Honored Master of Sports of Russia
  • Master of Sport of the USSR
  • Felkelő Nap érdemrend
  • Szentpétervár díszpolgára
  • St. Petersburg awards
  • a francia Becsületrend tisztje (1989)[1]
  • A Szovjetunió űrhajós pilótája (1989)
  • Lenin-rend (1989. április 27.)
  • Szovjetunió Hőse (1989. április 27.)
  • Arany Csillag (1989. április 27.)
  • Barátság Rendje (1992. március 25.)
  • Az Oroszországi Föderáció Hőse (1992. április 11.)
  • Gold Star (1992. április 11.)
  • Becsületrend (1998. április 15.)
  • NASA Exceptional Service Medal (1999)[3]
  • NASA Space Flight Medal (2001)[3]
  • NASA Distinguished Public Service Medal (2002)[3]
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály (2002. április 5.)
  • Medal "In Commemoration of the 300th Anniversary of Saint Petersburg" (2005)
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Konsztantyinovics Krikaljov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szergej K. Krikaljov

Szergej Konsztantyinovics Krikaljov (oroszul: Сергей Константинович Крикалёв; Leningrád, 1958. augusztus 27.–) szovjet-orosz gépészmérnök, űrhajós.

Életpálya[szerkesztés]

Mérnöki diplomáját 1981-ben a Leningrádi Mechanikai Főiskolán szerezte. Diploma megszerzése után csatlakozott az Energia NPO vállalathoz, ahol az emberes űrrepülések tervezett berendezéseit tervezték, készítették, új módszereket fejlesztettek. Tagja a szovjet/orosz nemzeti műrepülő csapatnak. Rádióamatőri tevékenysége széles körű. Űrhajós szolgálati idején, az űrállomások technikai rendszereinek ismerőjeként eredményes szolgálatot végzett a helyszínen, illetve a földi tervezők részére hasznos adatokat biztosított. 1985. szeptember 2-től részesült űrhajóskiképzésben. Az alapkiképzést követően, 1986-tól a Buran űrsiklóprogram egyik résztvevője. Több mint két évet, összesen 803 napot, 9 órát és 39 percet töltött a világűrben, ami világrekordnak számít. Az űrállomáson kívül 8 alkalommal, 1,71 napot dolgozott. Szolgálati ideje alatt rendszeresen segítette az amerikai űrsiklóprogramot.

Űrhajós pályafutását 2009. március 27-én fejezte be. 2009. március 30-ától a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ vezetője.

Űrrepülések[szerkesztés]

  • Szojuz TM–7 fedélzeti-mérnök pozícióban indult az első hosszútávú (151 nap, 11 óra, 10 perc) űrszolgálatra. Több űrsétát végzett egy új modul fogadásának előkészítéséhez. Visszatérés előtt konzerválták az űrállomást.
  • Szojuz TM–12-vel a második hosszútávú (311 nap, 20 óra, 1 perc) repülése után a Szojuz TM–13 fedélzetén érkezett vissza. Javítási, karbantartási feladatok érdekében 6 űrsétát végzett.
  • STS–60 Discovery űrrepülőgép fedélzetén (8 nap, 7 óra, 9 perc) dolgozott. Az első orosz űrhajós, aki amerikai űrrepülőgépen kutatás-felelősként teljesített szolgálatot. Legfőbb feladata manipulátor rendszer (RMS) megismerése, gyakorlati feladatok végzése.
  • STS–88 Endeavour űrrepülőgép fedélzetén (11 nap, 19 óra, 18 perc) tartózkodott.
  • Szojuz TM–31 fedélzeti-mérnökeként hosszútávú (140 nap, 23 óra, 38 perc) programot hajtott végre. Az STS–102 Discovery űrrepülőgép fedélzetén tért vissza.
  • Szojuz TMA–6 űrhajóval indulva a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dolgozva az első nemzetközi legénység tagja, a negyedik hosszú távú program végrehajtója (179 nap, 00 óra, 23 perc).

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Sportsikerei[szerkesztés]

  • 1983-ban Moszkva műrepülő bajnoka
  • 1986-ban a Szovjetunió műrepülő bajnoka

Kitüntetések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]