Szerdahelyi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szerdahelyi Kálmán
Szerdahelyi Kálmán Orlai Petrich Soma festményén
Szerdahelyi Kálmán Orlai Petrich Soma festményén
Életrajzi adatok
Született 1829. február 16.
Miskolc
Elhunyt 1872. november 14. (43 évesen)
Nagybánya
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerdahelyi Kálmán témájú médiaállományokat.
Szerdahelyi Kálmán portréja a Vasárnapi Ujságban

Szerdahelyi Kálmán (Miskolc, 1829. február 16.Nagybánya, 1872. november 14.) magyar színész.

Élete[szerkesztés]

Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán

Szerdahelyi Kálmán Miskolcon született, apja Szerdahelyi József, a neves színész, operaénekes és zeneszerző volt. Már diákkorában kiderült vonzalma a színjátszás iránt (nővére, Szerdahelyi Nelli is színész, operaénekes lett), majd apja akarata ellenére beállt Feleki Miklós és Havi Mihály társulatába, de 1844-től már apjával együtt járták az országot. 1847-ben megnősült, Prielle Kornéliát, a kor ünnepelt színésznőjét vette feleségül, de később elváltak. Ezután Benke Jozefinát, Benke József lányát, Laborfalvi Róza húgát vette el. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején honvéd volt, utána Kolozsváron színészkedett, majd 1850-től Aradon játszott korábbi direktoránál, Havi Mihálynál. 1854-ben a Nemzeti Színház társulatához szerződött, amelynek élete végéig tagja volt. Itt ismét elvette Prielle Kornéliát (később megint elváltak), akivel remek párost alkottak a színpadon. 1872. szeptember 30-án búcsúzott a színpadtól, és másfél hónappal ezután Nagybányán halt meg.

Szerdahelyi Kálmán a színjátszáson kívül műfordítással és írással is foglalkozott, több színdarabot és operát fordított magyarra, például Sardou: Az utolsó levél, Scribe: Próféta, Offenbach: Denis úr és nője. 1856-ban írta a Rászedtek a komédiások című darabját, amit a Nemzetiben be is mutattak.

A művészről Miskolcon utcát neveztek el, a Színháztörténeti és Színészmúzeumban pedig márványból faragott mellszobra, Somogyi Árpád alkotása áll.

Főbb szerepei[szerkesztés]

  • Bolond (William Shakespeare: Lear király)
  • Caesar (Victorien Sardou: Az idegesek)
  • Flórián (Jacques Offenbach: Férj az ajtó előtt)
  • Fortunio (Jacques Offenbach: Fortunio dala)
  • Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)
  • Mathieu (Jacques Offenbach: Varázshegedű)
  • Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Péter (Jacques Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél)
  • Pomerol (Victorien Sardou: Fernande)
  • Temple Pál (Victorien Sardou: Az utolsó levél)
  • Ugri Miska (Szigligeti Ede: A mama)

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Szerdahelyi Kálmán művészi levelei Londonból. Hölgyfutár, 1862/140, 141.
  • A párizsi színházaknál. Magyar Sajtó, 1862/190, 191.
  • Honvédkoromból. Honvédvilág, 1868/1.
  • A német színházakról. Koszorú, 1881/6.

Források[szerkesztés]