Lehmann Mór
| Lehmann Mór | |
| Született | 1818[1] Drezda[1] |
| Elhunyt | 1877. szeptember 9. (58-59 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | színházi díszlettervező |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lehmann Mór, Moritz Lehmann (Drezda, 1818 – Budapest, 1877. szeptember 9.)[3] díszletfestő, -tervező.
Életútja[szerkesztés]
Drezdából Bécsbe költözött, 1861-ben átvette a Carltheater igazgatását (ahol már 1834 óta szerződésben volt) és az volt a legnagyobb büszkesége, hogy Bécsben ő léptette fel legelőször Adelina Pattit. De amilyen jól tudott az ecsettel bánni, éppen olyan rosszul értett a pénzkezeléshez; a pazarlásig bőkezű volt és rövid idő alatt megbukott. 1850-ben udvari festővé nevezték ki. Az 1860-as években járt Budapestre és a Nemzeti Színház díszletfestője lett és valósággal remekelt szakmájában. Amellett olyan szorgalom és munkabírás lakott benne, hogy a köteles feladatain kívül a német színházak, a Népszínház, a bohócbálok és nagyobb ünnepélyek díszleteit is ő festette, sokat keresett és nálunk megtanulván gazdálkodni, Rákosszentmihályon szép nyaralót szerzett magának. 1865-ban nyitotta meg festőműhelyét. A színházi körökben mindenki szerette az eszes, jószívű és kedves modorú »kis Lehmannt«, aki majomfürgeséggel ugrált a befestendő vászon fölött, létrán le és fel. 1863-ban Rigában dekorációkat festett »Wallenstein táborá«-hoz. A város mellett katonatábor volt. Kiment egy alkalommal a város végére, hogy természet után tegyen tanulmányokat, de az oroszok lengyel kémnek nézték és hiába kiabálta: »Ne bolondozzanak, nem látják, hogy én a kis Lehmann vagyok Bécsből!« elfogták és ismerősei csak egy napi súlyos börtön elszenvedése után tudták kiszabadítani. Halálát embólia okozta. A Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomra 1877. szeptember 11-én délután a református egyház szertartása szerint.
Ő készítette Magyarországon a Nottheater számára 1856 augusztusában az első zárt, nem-kulisszás szobadíszletet. Első munkája Meyerbeer Az afrikai nő c. operájának díszlete volt a Nemzeti Színházban. 1869-től a Gyapjú utcai német színháznak, 1875-től pedig a pesti Népszínháznak is dolgozott: a nyitóelőadás díszleteit, majd Tóth Ede A tolonc, Csepreghy Ferenc Sztrogoff Mihály útja színpadképeit tervezte meg.
Első felesége Schmidt Katalin, akitől törvényesen elvált. Második a nála 31 évvel fiatalabb Felesége Kocsis Ilka (Helena) asszony volt (szül. Pest-Ferencváros, 1852. aug. 18.),[4] akivel 1876. július 1-jén Budapesten, a Kálvin téri református templomban kötött házasságot.[5] Első házasságából született fia már a színpadi festésben segédkezett neki. Fia, ifj. Lehmann Mór 1875 és 1896 között a Népszínház főfestője volt. Ő alkalmazott Magyarországon a színpadon először tűzálló (impregnált) díszletelemeket.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
- ↑ Lehmann Mór, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09340.htm
- ↑ A Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség halotti anyakönyve, 382/1877. folyószám.
- ↑ A pest-ferencvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 201/1852. folyószám.
- ↑ A Budapest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 93/1876. folyószám.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930].
- Gyászjelentése
