Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.) költő, műfordító.

Apja mozdonyvezető volt. A családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. 1918-ban besorozták, ezért hadiérettségit tett. A Tanácsköztársaság után egyetemistaként került Budapestre; először gépészmérnöknek készült, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára. Tanulmányait nem fejezte be, ehelyett 1921-ben, miután feleségül vette Mikes Lajos lányát, Mikes Klárát, belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol 1944-ig dolgozott. Versei már az 1920-as évek legelején megjelentek a Nyugatban. Barátságot kötött Babits Mihállyal, akinek a lakásában egy ideig lakott is. 1922-ben jelent meg első verseskötete, Föld, erdő, Isten címmel, amely komoly sikert hozott neki. Generációja egyik legjobb lírikusává vált, 1932-ban, 1937-ben és 1943-ban Baumgarten-díjat is kapott. Közben komoly műfordítói munkát is végzett, Shakespeare-darabokat, Babitscsal és Tóth Árpáddal Baudelaire-től a Romlás virágait, Villon Nagy Testamentumát, Molière Nők iskoláját, Goethe Werther szenvedéseit fordította, de több Verlaine-, Tyutcsev-, Puskin- és Krilov-művet is magyarra ültetett.

1927-ben új irodalmi lapot indított Pandora címmel, majd kapcsolatba került a népi írók körével is. Emiatt a korábban baloldalinak tekintett írót jobboldalinak bélyegezték. Ezt erősítette, hogy találkozott Gömbös Gyulával és egy lillafüredi írótalálkozón előadást tartott a háborús költészet esztétikájáról. Behívták katonának, 1944-ben már főhadnagyi rangban szolgált. Emiatt 1945 után letartóztatták, és csak nehezen sikerült tisztáznia magát. Az irodalmi élet peremére szorult, és az is tiltakozásokat váltott ki, amikor 1947 végén felvették az Írószövetségbe. 1949-től megint nem publikálhatott. Ezekben az időkben műfordításokból tartotta el magát.

1950-ben öngyilkos lett barátnője, Kozáti Erzsébet, akivel a kapcsolata 1926 óta tartott. Emlékére írta meg a A huszonhatodik év című szonettciklusát, amely csak 1957-ben jelent meg.

Nagy beteg volt, amikor 1957. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. Ugyanezen év októberében szívrohamot kapott és meghalt.

Verseskötetei

Föld, erdő, Isten (1922)
Kalibán (1923)
Fény, fény, fény (1926)
A Sátán műremekei (1926)
Te meg a világ (1932)
Különbéke (1936)
Harc az ünnepért (1938)
Régen és most (1943)
Tücsökzene (1947)
A huszonhatodik év (1957)

Fontosabb műfordításai

Athéni Timon (1935)
Ahogy tetszik (1938)
Kleist: Amhitryon (1938)
Macbeth (1939)
Troilus és Cressida (1948)

Külső hivatkozások

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Szabó Lőrinc témában.

Forrás

Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967)
A magyar irodalom története (Kossuth Könyvkiadó, 1982)
Kárpáti Béla: Miskolci irodalom, irodalom Miskolcon (Miskolc, 1989)