Szőnyi Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szőnyi Tibor
Született Hoffmann Tibor
1903. december 31.
Budapest
Elhunyt 1949. október 15. (45 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőnyi Tibor témájú médiaállományokat.

Szőnyi Tibor (született Hoffmann Tibor, Budapest, 1903. december 31.Budapest, 1949. október 15.)[1] orvos, magyar kommunista politikus, a Rajk-per egyik elítéltje.

Családja[szerkesztés]

Szülei Szőnyi Sándor és Szőnyi Ilona, felesége Abonyi Anna volt.

Élete[szerkesztés]

A felravatalozott koporsók az újratemetésen
Szőnyi Tibor sírja.jpg

Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, a diploma megszerzése után hazatért és 1930-ban a KMP tagja lett. 1932-ben pártutasításra elmenekült az országból, hogy letartóztatását elkerülje. Előbb Bécsbe, majd miután innen is menekülni kényszerült, 1936-ban Prágába ment, ahol a Kommunista Párt keretében tevékenykedett. Csehszlovákia 1939-es német megszállása után Svájcba menekült, ahol a zürichi egyetem ideggyógyászati klinikáján helyezkedett el. Ott elismerést kiváltó kutatásokat is végzett. A II. világháború alatt Svájcban az antifasiszta Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot vezette. 1945 elején az amerikai hírszolgálat (OSS) és Josip Broz Tito szerb partizánjainak köszönhetően visszatért Magyarországra, ahol a háború után az MKP keretein belül a Szervező Bizottság titkárságának vezetője volt 1947. márciusáig. 1947-től országgyűlési képviselő is volt. 1949-ben Kossuth-érdemrenddel tüntették ki.

1949-ben Rákosi Mátyás és köre letartóztatta az amerikaiaknak és jugoszlávoknak való kémkedés vádjával. Erőszakkal rákényszerítették, hogy Rajk Lászlót vallja főnökének, mivel Rajk Rákosi konkurense volt, így Rákosi mindenáron meg akart szabadulni tőle és híveitől. Szőnyi kikényszerített vallomása alapján egy koncepciós perre került sor, amely köré több mellékper is épült, így az eredmény egy nagy arányú tisztogatás lett az MDP-n belül. Szőnyi Tibort a Rajk-per-ben 2. rendű vádlottként halálra ítélték, majd Rajk Lászlóval és Szalai Andrással együtt kivégezték. A kivégzetteket jeltelen sírba temették. (Halálesetét csupán 1958-ban regisztrálták 926-os folyószám alatt a X. kerületben, a B.M. által közölt adatok alapján. A halotti anyakönyvi bejegyzésben a halál okaként "szívgyengeséget" tüntettek fel.)

1953-ban meghalt Sztálin, akinek egy belpolitikai harc után Nyikita Szergejevics Hruscsov lett az utódja. Hruscsov igyekezett enyhíteni a nyugati hatalmakkal való feszélyezett kapcsolaton, ezért elítélte a Sztálin uralma alatt elkövetett bűnöket, valamint Jugoszláviába látogatott, ahol tisztázta Titót azon vád alól, miszerint „az imperialisták láncos kutyája”. Ezzel megdőlt az a vád, amely miatt Rajkékat elítélték és a magyar politikai vezetésre nagy nyomás hárult az elítéltek rehabilitálása végett. Végül is 1955. november 25-én semmisnek nyilvánították az ellenük hozott halálos ítéletet, majd kénytelen-kelletlen 1956. október 6-án újratemették Rajkot, Szőnyit, Szalait, valamint Pálffy Györgyöt, akit szintén a Rajkkal való kapcsolata miatt végeztek ki. Temetésük tüntetéssé vált a kommunista hatalom ellen.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VIII. ker állami akv. 2270/1949. fsz. alatt, valamint Budapest X. ker. állami halotti akv. 926/1958. fsz. alatt.

Források[szerkesztés]