Pálffy György (altábornagy)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az altábornagyról szól. Hasonló címmel lásd még: Pálffy György (egyértelműsítő lap).
Pálffy György
Született1909. szeptember 16.[1]
Temesvár
Elhunyt1949. szeptember 24. (40 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1949. július 5.)
IskoláiMagyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1932)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Pálffy (Oesterreicher) György (Temesvár, 1909. szeptember 16. – Budapest, 1949. szeptember 24.) altábornagy. Honvédelmi miniszter-helyettes, a Rajk-per során koncepciós perbe fogták és halálra ítélték.

Fiatalkora[szerkesztés]

1909-ben Temesváron született, de családja már az első világháború előtt Budapestre költözött. Édesapja, Oesterreicher György banktisztviselő volt. Az Árpád Gimnáziumban 1920-ban[2] Österreicher György II.a., 1923-ban[3] V. 1924-ben[4] VI. 1925-ben VII. osztályos tanuló. 1926-ban[5] a Sujánszky—Halkó Géza önképzőköri jutalomdíjat Österreicher György VIII. osztályos tanuló érdemelte, majd az érettségi után tényleges katonai szolgálatot teljesített. Már tizedesként jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ahol 1932. augusztus 20-án tüzér hadnagyként végzett. Pécsett és Kecskeméten teljesített csapatszolgálatot. 1936-ban egyéves olaszországi tanulmányúton vett részt, majd megkezdte felsőfokú tiszti tanulmányait a Hadiakadémián.

Tevékenysége a háború éveiben[szerkesztés]

1939-ben felesége származása, illetve németellenessége miatt leszerelt,[j 1] és az Egyesült Izzóban helyezkedett el. Ekkor került kapcsolatba a kommunista párttal, az utasításukra belépett a Független Kisgazdapárt értelmiségi tagozatába, és ott háború- és németellenes politikát folytatott. 1944 őszétől az MKP Katonai Bizottságának vezetője. Komoly érdemeket szerzett a budapesti ellenállási mozgalom szervezésében és irányításában.

1945 első hónapjaiban, a Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány döntése alapján az ország demokratikus átalakulásának részeként újjászervezték a Belügyminisztériumot, az államrendőrséget és ezen belül az állambiztonsági szerveket is. 1946 márciusában az addig a honvéd kerületi parancsnokságok alegységeként működő határőrséget a Pálffy György ezredes vezetésével megalakult Határőr Parancsnokság alá vonták. Szintén vezetője lett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével létrehozott Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának, ekkor már tábornokként.

Szerepe a Független Kisgazda Párt szétverésében[szerkesztés]

A Katonapolitikai Osztály (Katpol) legfőbb feladata ekkor a háborús bűnösök felkutatása, az ellenséges elemek és háborús bűnösök demokratikus hadseregbe való bekerülésének megakadályozása, valamint a hadifogságból hazatértek ellenőrzése volt, de Pálffy a Péter Gábor vezette politikai rendőrséggel vetélkedve egyre inkább az MKP politikai ellenfelei közéletből való kiiktatására törekedett. A Katpol kulcsfontosságú szerepet játszott a demokrácia elleni összeesküvésben, a Független Kisgazda Párt szétverésében.[j 2] 1946 decemberében összeesküvés szervezésének gyanújával őrizetbe vették Szent-Miklósy István vezérkari őrnagyot, Héder Jánost és Arany Bálintot, az FKGP szervező titkárát. A Katpol koholt vádakra alapozta a Magyar Közösség-ügyet.[j 3] Az 1946-47 fordulóján végrehajtott letartóztatások a kisgazda Bartha Albert honvédelmi miniszter háta mögött zajlottak, és a szintén kisgazda Nagy Ferenc miniszterelnök is csak nem hivatalos csatornákon keresztül szerzett tudomást az eseményekről. A miniszterelnök berendelte, és a honvédelmi miniszter jelenlétében kérdőre vonta Pálffyt, aki zavaros válaszokat adott.[j 4] Nagy ezek után utasította a honvédelmi minisztert, hogy tájékozódjon, és készítsen hivatalos jelentést a történtekről. Bartha egy hadbíró ezredes és egy katonai ügyész kíséretében azzal a szándékkal kereste fel a Katpol fogdáját, hogy személyesen beszéljen a foglyokkal. Megérkezésükkor azonban Pálffy nem volt a laktanyában, beosztottjai pedig jelentették: amíg meg nem érkezik, nem engedhetik őket az őrizetesekhez. Amikor a tábornok végül megjött, Bartha kérését azzal hárította el, hogy a foglyokat – mivel polgári egyének is voltak köztük – már elszállították a rendőrségre. Közölte Barthával, hogy Vlagyimir Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke tiltása értelmében egyébként sem állt volna módjában őt a foglyokhoz engedni. Pálffy közvetlen felettese, a honvédelmi miniszter szemébe hazudott, ugyanis – hogy megakadályozza a találkozót – a foglyokat közben kivezették az épületből.[j 5] Bartha ezután először a politikai rendőrség vezetőjéhez, Péter Gáborhoz, majd a belügyminiszterhez, Rajk Lászlóhoz fordult, aki burkoltan megfenyegette.[j 6] Az eseményekről értesülő miniszterelnök megkísérelt Pálffy ellen fegyelmi eljárást indítani, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetői ezt meghiúsították.[j 7] A letartóztatások tovább folytatódtak, s a félholtra vert foglyok már a kisgazda vezetőkre tettek terhelő vallomásokat. Kovács Bélát, a párt főtitkárát a parlament a kommunisták követelése ellenére sem adta ki, ezért az NKVD 1947. február 25-én este letartóztatta és elrabolta. A Svájcban gyógykezelés alatt álló miniszterelnök távollétében Rákosi Mátyás Kovács NKVD-s kihallgatási jegyzőkönyvére hivatkozva az állítólagos összeesküvésben való részvétellel vádolta meg Nagy Ferencet. A miniszterelnök ezek után már nem tért vissza Magyarországra, s néhány nappal később ugyancsak külföldre menekült Varga Béla, az országgyűlés (akkor nemzetgyűlés) kisgazda elnöke is.[j 8]

Pálffy Györgyöt 1947-ben altábornaggyá léptették elő. December 11-én a hadsereg fejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldására egy bizottságot hoztak létre, melynek tagjai Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Rajk László és Pálffy György voltak.[j 9]

1948 februárjában az altábornagy részt vett a magyar-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kidolgozó tárgyalásokon Moszkvában. A hadsereg átszervezése céljából 1948. április 22-én létrehozott új Katonai Bizottság egyik tagja volt.[j 10] 1948 tavaszán honvédelmi miniszter-helyettes, a honvédség felügyelője, valamint a kiképzés irányítója, a két munkáspárt egyesülése után pedig az MDP Központi Vezetőségének tagja lett. 1948-ban megkapta a Kossuth-érdemrendet (harmadik osztály).

1948. április 1-jétől a hadsereg irányítása, a Honvédelmi Minisztérium átszervezésre került, egyben módosult a Honvéd Vezérkar súlya, valamint létrehozták a főcsoport- és csoportfőnökségeket is.[j 11] Pártvonalon az irányítást az MDP Államvédelmi Bizottságának Katonai Albizottsága vette át, melynek elnöke Farkas Mihály, titkára pedig Pálffy György lett.

A Pálffy-per[szerkesztés]

A korabeli bolsevik logika szerint egy összeesküvés katonai részvétel nélkül elképzelhetetlen lett volna, ezért Farkas Mihály, a párt főtitkár-helyettese, honvédelmi miniszter javaslatára a Rajk-per körüli nyomozásokat kiterjesztették Pálffyra is.[j 12] E döntést illetően volt némi bizonytalanság, illetve félelem az MKP vezetőiben,[j 13] mert tudták, hogy a tábornok a szovjet hírszerzésnek is dolgozik.[j 14] 1949. július 5-én a koholt vádak alapján, családi nyaralás közben, a balatonlellei kertmoziban tartóztatta le két civil ruhás nyomozó. Kihallgatói Janikovszky Béla, majd Vajda Tibor, végül Horváth Sándor voltak. Többféle feltételezés létezik, hogy miért, de Pálffy a terhére rótt cselekményeket – anélkül, hogy vele szemben fizikai kényszert alkalmaztak volna – elismerte és részletes vallomást tett.[j 15][j 16][j 17] Perét elkülönítve, katonai bíróságon tárgyalták. Az elsőrendű vádlott Pálffy György mellett Korondi Béla, Horváth Ottó, Németh Dezső és Nagy Pál[6] került a vádlottak padjára. Pálffy hajlandó volt eljátszani a rá osztott szerepet, szövegét jól betanulta, részéről egyetlen, a koncepcióba nem illő mondat sem hangzott el. A dr. Jávor Iván vezette bíróság az ellene felhozott vádpontokban bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte. Vádlott-társai – Nagy Pál kivételével – ugyancsak halálos ítéletet kaptak. Az elítélteket 1949. szeptember 24-én, a Margit körúti katonai börtön udvarán, színpadias körülmények között akasztották fel. Az altábornagy egyenruhájáról a főfoglár dobpergés közepette tépte le a váll-lapokat, a tölgyfalombot és a sapkarózsát. A kivégzést Révay Kálmán vezérőrnagy, Pálffy György egykori barátja huszáregyenruhában, díszegység éléről vezényelte. (Őt nem sokkal később a Tuhacsevszkij-per mintájára rendezett tábornokok perében ítélték halálra.) A helyszínen jelen volt a párt politikai bizottságának két tagja, Farkas Mihály és Gerő Ernő. A tárgyalásról és az ítélet végrehajtásáról A nép árulói címmel film készült, melyet évekkel később az Erkel Színházban, kirendelt katonák előtt vetítettek le.[j 18]

Az 1954-55-ös felülvizsgálat[szerkesztés]

A felravatalozott koporsók az újratemetésen

Pálffy ügyének felülvizsgálatát a mindössze két nappal azelőtt hivatalba lépett Piros László belügyminiszter 1954. június 8-ai utasítására kezdték meg, a tényleges munkafolyamatot azonban csak az 1954. augusztus 2-án született határozat indította el. A vizsgálat célja az 1949-es alapeljárás vádjainak szétzúzása volt, az ügy valódi hátterének megvilágítása nem állt a hatalom érdekében.[j 19]

1955-ben Pálffy Györgyöt részlegesen rehabilitálták,[j 20] majd több, ugyancsak koncepciós perekben elítélt és kivégzett társával együtt exhumálták,[j 21] és 1956. október 6-án újratemették. A Kerepesi úti temetőben tartott temetési szertartáson több mint 100 000 ember vett részt.

Az eredeti periratokat 1957-ben bezúzták.

1963. szeptember 27-én nyert teljes rehabilitációt. 1990-ig a budapesti Balaton utca viselte a nevét.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Pálffy György, Österreicher, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11654.htm
  2. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1920 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  3. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1923 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  4. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1920 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  5. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1926 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 14.)
  6. ↑ Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon. A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben. www.sze.hu (2007) (Hozzáférés: 2024. március 20.)
  1. ↑ "… 1940-ben, az erdélyi bevonulás után visszament a hadiakadémiára, hogy befejezze tanulmányait. Beregfy Károly volt a Ludovika parancsnoka, a későbbi nyilas honvédelmi miniszter, aki behívatta magához, és ezt mondta: „Te vagy az egyik legkitűnőbb tanítványom, belőled lesz a hadsereg vezető tábornoka, de szakítsd meg a kapcsolatodat azzal a zsidó rüfkével!” Pálffy erre felpattant: „Kikérem magamnak, hogy a menyasszonyomat ilyen jelzőkkel illesse!” Kiment és megírta a lemondását." – Stefka István: Az örök katona (Király Béla élete fordulatairól és feladatairól). Magyar Nemzet, 2000. október 28. [2013. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  2. ↑ "… ma már hiteles dokumentumokból is megállapítható, hogy a Független Kisgazdapárt szétverése a katpolos szovjet ügynökök kezdeményezésére indult meg." – Rainer M. János (2000. július 14.). „Szovjet diktatúra magyar mintára – interjú Farkas Vladimirral” XLIV (28.), Kiadó: Élet és Irodalom.  
  3. ↑ "1946. 12. 14-16: A kommunista Pálffy György által irányított HM Katonapolitikai [Elhárító] Osztálya őrizetbe veszi Szent-Miklósy István vezérkari őrnagyot és Héder Jánost, majd 20-án Arany Bálintot, az FKGP szervező titkárát, akiket összeesküvés szervezésével gyanúsítanak. A katonapolitikai osztály által kreált Magyar Közösség-összeesküvési ügy célja az FKGP politikai lejáratása és felszámolása." – Magyarország története 1944-1953. kronológia. Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány, 2000. július 6. [2008. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 23.)
  4. ↑ "1946 decemberében Nagy Ferenc miniszterelnök, Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkára, magáninformációkat kapott, hogy a Katonapolitikai Osztályra beszállítottak két embert, Arany Bálint mérnököt és Szentiványi Domokos diplomatát, aki korábban összekötő volt Moszkva és az Ideiglenes Nemzeti Kormány között. Az is tudomásukra jutott, hogy kutatnak Szent Miklóssy István őrnagy után, hogy letartóztassák. Amikor ezért a miniszterelnök magához kérette Bartha Albert honvédelmi minisztert, kiderült, az semmit sem tudott a saját minisztériuma egyik osztálya által foganatosított letartóztatásokról. Nagy Ferenc hívatta Pálffyt is és minisztere jelenlétében felelősségre vonta, hogy az esetet miért nem jelentette Barthának? A tábornok azzal védekezett, hogy – úgymond – még nincs elég információja, de azt bízvást jelentheti, hogy összeesküvés nyomaira bukkantak. Nagy Ferenc egyenesen feltette a kérdést; konspiráltak az alkotmány és a demokratikus rend ellen? Pálffy zavartan azt állította, hogy ilyen kérdést nem tettek fel a letartóztatottaknak, de mint mondotta, valószínűleg a demokrácia elleni összeesküvésről van szó, mert különben miért szövetkeztek volna?" – Kubinyi Ferenc. „A szalámi legnagyobb szelete”. KAPU 1988 (2).  
  5. ↑ "1946. december 22-én vasárnap délelőtt, úgy 11 óra tájban csengett a telefon, az őrség jelentette, hogy a miniszter belépett az épületbe. Ebben a pillanatban már nyílt is az ajtó és belépett Bartha egy hadbíró ezredes és egy katonai ügyész kíséretében. Szabályosan jelentkeztem nála, mire goromba hangon rám förmedt: - Hol van Österreicher? (Pálffy György előző neve. K. F.) Jelentettem, hogy lakásán pihen, ha óhajt vele beszélni, felhívom telefonon. (…) Bartha egyik kísérője erre megszólalt, hogy szeretné látni az őrizetesek névsorát. Így időt nyertem, mert leültethettem őket, és kimehettem a szobából. Szerencsére ott találtam Szörényi századost (…) Egy pillanat alatt megbeszéltük, leszaladtunk az őrségre, a foglárt kiküldtem a szobából az épületbe, hogy keresni kelljen, az őrség egy része pedig Szörényi vezetése alatt azonnal összegyűjtötte az összes ügyben érdekelt őrizetest, és géppisztolyos kísérettel kivitte őket sétálni az épületből. Így azután visszatérve jelentettem, hogy a foglárt keresik, közben megérkezett Pálffy. Közölte, hogy olyan személyek, akiket a miniszter keres, nincsenek nálunk őrizetben, ha akarja, megnézheti a fogdát. A kísérői le is mentek, s eredmény nélkül vissza is tértek. Így azután Bartha és kísérete dolgavégezetlenül távozott és vissza lehetett hozni az őrizeteseket, akiket addig az alsó rakparton sétáltattak." – Kornis Pál. Tanúként jelentkezem. Budapest: Zrínyi Katonai kiadó (1988). ISBN 9633269024 
  6. ↑ "Ezek után ment el Bartha a politikai rendőrségre. Felszólította Péter Gábort, hogy engedje kihallgatni a Katonapolitikai Osztály által letartóztatottakat. Péter sajnálattal utasította vissza a miniszter kérését arra hivatkozva, hogy a belügyminiszter engedélye nélkül a foglyokkal senki sem beszélhet. Megerősítette, hogy Szviridov altábornagy nem helyeselné, ha a honvédelmi miniszter a letartóztatottakkal érintkezne. Ezután Bartha Rajknál, a belügyminiszternél próbálkozott. Ő sem helyeselte, hogy Bartha érintkezzen a letartóztatottakkal; azzal indokolta, hogy nem lenne kívánatos személyét és a miniszterelnök személyét ebbe az ügybe belekeverni. Elhangzott az első megfélemlítést célzó fenyegetés az MKP hivatalos, magas beosztásban lévő vezetőjétől, amely arra irányult, hogy a kisgazda politikusokat távol tartsák az „összeesküvéstől” , és belekényszerítsék őket egy megalázó játékba. Az információk birtokában lévő, sőt az információkat indukáló MKP-vezetők a Katonapolitikai Osztály és az ÁVO által produkált vallomásokkal egyszerű zsarolási manőverbe kezdtek az információk közelébe nem jutó kisgazda politikusokkal szemben." – Palasik Mária: A „Magyar Közösség”-ügy és tanulságai. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  7. ↑ "Amikor Nagy Ferenc felkereste Szviridovot, hogy meggyőződjék róla, valóban megtiltotta-e neki és Bartha honvédelmi miniszternek a letartóztatottak kihallgatását, Szviridov erre nemmel felelt, és tagadta, hogy bármilyen formában beavatkozott volna akár a Honvédelmi Minisztérium, akár a rendőrség dolgaiba. Nagy Ferenc Tildy köztársasági elnököt is tájékoztatta a történtekről. Tildy javasolta Pálffy felelősségre vonását. Egy vizsgálóbizottságot hoztak létre a HM-ben, amely megkezdte Pálffy kihallgatását. Rajk és Rákosi a vizsgálat azonnali leállítását követelték a miniszterektől, de Nagy Ferenc ekkor még hajthatatlan volt. Ezek után jelent meg a miniszterelnöknél Szviridov tolmácstisztje, hogy eloszlasson egy félreértést, mely szerint Szviridov valóban nem adott olyan utasítást Pálffy tábornoknak, hogy a foglyokhoz senkit sem szabad engedni, de a tárgyalás Pálffy látogatásakor egy ügyetlen tolmács közvetítésével folyt, aki Szviridov kijelentését úgy fordította Pálffynak, hogy ne engedjen senkit a foglyokhoz. Az üzenet tartalmazta továbbá azt is, hogy amikor Szviridov rájött a tolmács súlyos tévedésére, azonnal lecsukatta. Erre alapozva kérte a SZEB képviselője a Pálffy elleni vizsgálat azonnali leállítását, vagy ha az nem történne meg, kilátásba helyezte, hogy a szovjet katonai rendőrség be fog avatkozni az összeesküvési ügybe." – Palasik Mária: A „Magyar Közösség”-ügy és tanulságai. [2007. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  8. ↑ "Mivel Kovács Bélát a parlament nem adta ki, a vörös hadseregre hárult az a dicstelen feladat, hogy eltávolítsa a közéletből. 1947. február 25-én este az NKVD letartóztatta és elrabolta. … Ezután már csak a kisgazdapárt agóniája következett. Nagy Ferenc megrongálódott idegállapotát Svájcban igyekezett helyreállítani, ahol leánya tanult. Távollétében Rákosi ismertette a szovjet NKVD kihallgatási jegyzőkönyvét, melyben Kovács Béla azt állította, hogy a miniszterelnök is részese az összeesküvésnek. Nagy Ferenc nem jött haza, nem akart Kovács Béla sorsára jutni. Pár nap múlva Varga Béla, az országgyűlés elnöke, a kisgazdapárt harmadik oszlopos tagja és vezetője is nyugatra menekült." – Kubinyi Ferenc. „A szalámi legnagyobb szelete”. KAPU 1988 (2).  
  9. ↑ "A hadsereg fejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldására december 11-én egy bizottságot hoztak létre Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Rajk László és Pálffy György részvételével." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 37, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  10. ↑ "A fokozatosan változó politikai helyzethez kellett alkalmazkodnia a hadsereg politikai irányításának is, ezzel összefüggésben 1948. április 22-én egy új Katonai Bizottságot hozott létre, amelynek tagjai: Farkas Mihály, Pálffy György, Elek Tibor, Kádár János, Sólyom László, Illy Gusztáv, Somogyi Imre, Szalvay Mihály, Földi Lajos, Jánosi Ferenc és Révai Kálmán. A honvédelmi minisztert távolléte esetén Kádár János helyettesítette." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon (pdf) pp. 38, 2007. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  11. ↑ Markó György: Fejlesztés a hidegháború árnyékában (1948–1949) (html). Magyarország a XX. században, I. kötet pp. 405–406. Babits Kiadó, 1996–2000. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  12. ↑ "... az „ügy” tovább szélesedett, és Pálffy György személyével egy újabb katonai vonalat is kapott. Erre persze azért is volt szükség, mert egy „igazi” összeesküvés katonai csoport nélkül – a ’30-as évek moszkvai forgatókönyve szerint – hiteltelen lett volna." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 67, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  13. ↑ "Pálffy György letartóztatását a jelek szerint némi huzavona előzte meg 1949-ben. Nem lehet véletlen, hogy Péter Gábor még 1956-ban is emlékezett arra, hogy a tábornok letartóztatása után Rákosi Mátyás telefonon figyelmeztette: „vigyázzanak, mit csinálnak”, lehet, hogy a tábornokot szabadon kell engedniük." – ÁBTL 3.1.9 V-150019/4, Péter Gábor saját kezű vallomása, 1956. április 18., 283.
  14. ↑ "A Katpol korábbi vezetője a szovjet hírszerzőknek is dolgozott, tehát letartóztatásához vagy onnan érkező inspirációra, vagy legalább beleegyezésre volt szükség. Tehát a hivatalos őrizetbe vétel előtt felvett vallomás pontosan a „testvér szerveknek” szólhatott: irattal kellett bizonyítani, hogy Pálffy „beismerte”, hogy ellenség, azaz kész tényeket akartak produkálni – még ha hamisakat is –, amelyek levédték az akciót. Rákosi emlékezetes – és meg nem cáfolt – telefonhívása alapján azonban egyértelmű, hogy a tábornok lefogásáról előzetesen nem konzultáltak a szovjetekkel (pedig tudták, hogy kellene), azonban utólag féltek esetleges beavatkozásuktól." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 69, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  15. ↑ "Miközben az ügyben bíróként eljáró Jávor Iván egyértelműen pressziót vélelmez Pálffy György vallomásainak megszületése okának, Janikovszky Béla – aki a vizsgálat megindulásakor még az ÁVH-ba frissen integrált Katonai Elhárítási Főosztály vezetője volt – határozottan azt állította, hogy Pálffy György önként, 48 órán belül mindent bevallott. Ennek oka az lehetett – vélte Janikovszky –, hogy a katonai elhárítás régi főnöke ismerte a módszereket, és meg akarta kímélni saját magát az ismert fizikai és lelki kényszerek alkalmazásától. … Janikovszky Bélának – a saját szintjén – kész válasza volt arra, miért is vallott Pálffy György: egyrészt azért, mert Péter Gábor rábeszélte, másrészt mert félt az esetleges fizikai kényszertől. … Azonban Janikovszky Béla arról nem tud beszámolni, mi történt Péter Gábor és Pálffy György beszélgetésein, és az ÁVH egykori főnöke is hallgatásba burkolózik. … Végeredményben tehát Janikovszky vallomásának másik része és Jávor Iván jegyzőkönyve együtt mégis arra utal, hogy Péter Gábor – vagy esetleg valaki más – valamilyen módon megtalálta a módját annak, hogy Pálffy jegyzőkönyveket írjon. Nem feltétlen direkt erőszakkal, hanem más úton. Viszont mindez fordítva is igaz, a – bizonyos szempontból – felsőbb szinten álló Jávor Iván tudhatott olyasmiről, amit fenyegetésként és félrevezetésként értékelt. Azt nem tudjuk állítani, hogy Péter Gábor fenyegette meg és vezette félre a tábornokot, azt azonban igen, hogy mondott neki valamit – esetleg adott egy koncepciót – amelynek hatása alatt a Katona Politikai Csoportfőnökség volt vezetője „tollba mondta” a szükséges adatokat, és a megfelelő körítést." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 123–125, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  16. ↑ "Az üggyel foglalkozó dr. Janikovszky Béla ávéhás ezredes emlékezése szerint nem is kellett végezni érdemi kihallgatást, mert Pálffy az írásban megkapott kérdésekre szinte kész jegyzőkönyvi formában adta meg az ugyancsak írásos választ. Minden ellene hozott vádat valóságosnak fogadott el és beismert. A katonai összeesküvést is magára vállalta, állítása szerint a puccs sikere esetén Rajk lett volna a miniszterelnök, ő pedig a hadügyminiszter. Pálffy kiszolgálta a per nyilvánvalóan jugoszláv ellenes irányultságát is." – Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis, 44–45. o. (2001). ISBN 9639291013 
  17. ↑ "Pálffy egy ideig reménykedett kihallgatói ígéretében, akik azzal kecsegtették, hogy repülőgépen Görögországba viszik, és ott a partizánok harcát fogja irányítani, aztán mikor átvitték a siralomházba, felfogta a helyzetét: – Igen, erre lehetett számítani." – Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis, 45. o. (2001). ISBN 9639291013 
  18. ↑ "A HM-eseknek az Erkel Színházban levetítették A nép árulói című filmet." – Pünkösti Árpád: A nem volt holt múlt. Népszabadság, 2004. július 17. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  19. ↑ "… a felülvizsgálati eljárások általában azt a sémát követték, hogy az alapeljárás irataiból megállapították a bírósági ítéletben megfogalmazott vádakat, feltárták a kihallgatható tanúkat, és az ügyben eljáró nyomozókat, majd elmondatták velük, hogy a kihallgatások során milyen eszközöket alkalmaztak, továbbá jegyzőkönyvezték, hogy a vádak nem felelnek meg a valóságnak." – Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 158–159, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
  20. ↑ "A felülvizsgálat eredményeként megdőlt a vádlottak ellen az összeesküvés és kémkedés miatt emelt vád. Kiderült azonban, hogy jelentős részük más politikai, vagy katonai bűncselekményt követett el, ha a legtöbb esetben nem is olyan súlyos formában, mint azt az 1950-es ítélet megállapította." – ÁBTL 2.1 I/14-b, Jelentés a Rajk László és társai bűnügyéhez kapcsolódó katonai csoport felülvizsgálatáról, 1954. június 10. 66-72. old.
  21. ↑ "A sírok feltárási munkálatait 1956. szeptember 16-án kezdték meg volt vezető államvédelmisták bevonásával, akik útmutatásokat adtak a sírok hollétére vonatkozólag. (Szerintük Pálffy Györgyöt Gödöllő és Aszód között, Rajk Lászlót Gödöllő közelében egy erdős területen, Sólyom Lászlót a váci temető mellett temették el annak idején.)" – Sipos Péter (1989). „Gyászszertartás Budapesten, 1956. október 6. Rajk László”. História (03). (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)  

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pálffy_György_(altábornagy)&oldid=26988390”