Ugrás a tartalomhoz

Rainer M. János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rainer M. János
SzületettRainer-Micsinyei János
1957. július 8. (68 éves)
Budapest
ÁlneveFényes Elek
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek:
Rainer-Micsinyei Nóra
Foglalkozása
Tisztségefőigazgató (1997–2011, 1956-os Intézet - Oral History Archívum)
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület
Kutatási területMagyarország a második világháború után, 1956-os forradalom
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (2025–)
Munkahelyek
Eszterházy Károly Egyetemegyetemi tanár
Más munkahelyekOSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum
A Wikimédia Commons tartalmaz Rainer M. János témájú médiaállományokat.

Rainer M. János (Rainer-Micsinyei János, Budapest, 1957. július 8. –) Széchenyi-díjas történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA doktora. 1997-től az 1956-os Intézet főigazgatója 2011-ig annak az Országos Széchényi Könyvtárba való integrációjáig.[1] Fő kutatási területe a második világháború utáni magyar történelem.

Életútja

[szerkesztés]

Édesanyja általános iskolai tanár volt, édesapja nyolc éves kora előtt elhunyt.[1] 1971-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumban, ahol 1975-ben érettségizett. A sorkatonai szolgálat teljesítését követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–könyvtár (egyes források szerint történelem–magyar[1]) szakának hallgatója lett. Az egyetem alatt részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, Fényes Elek írói álnéven publikált szamizdatokban.[1] Tanári diplomáját 1981-ben szerezte meg.

Diplomájának megszerzését követően a Fővárosi Levéltár segédlevéltárosaként kezdett el dolgozni, később levéltárosi kinevezést kapott. 1986-ban az MTA Történettudományi Intézetének lett tudományos segédmunkatársa, majd tudományos munkatársa. Emellett 1991-től az 1956-os Intézet munkatársaként is dolgozni kezdett másodállásban (az intézettel már annak 1989-es megalapításakor is kapcsolatban állt). 1993-ban az intézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki. 1997-ben az intézet igazgatásával bízták meg, majd 1999-ben pályázat útján az 56-os Intézet Közalapítvány igazgatójaként vezette az intézetet. Pozícióját 2011 végéig töltötte be, amikor a közalapítvány megszűnt. Az intézetet az Országos Széchényi Könyvtárba integrálták, ekkor lett az OSZK 1956-os Intézet–Oral History Archívum osztályvezetője. Intézeti munkája mellett a felsőoktatásban is aktívan bekapcsolódott: először a Századvég Politikai Iskola oktatója volt 1991 és 1994 között, majd 1997 és 2002 között különböző jogcímeken volt az ELTE BTK megbízott oktatója. 2005 és 2010 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt, ahol modern kori történelmet és oral history-t oktatott. 2009-ben kezdett el tanítani az egri Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kar új- és jelenkori történeti tanszékén.

1988-ban bölcsészettudományi egyetemi doktori fokozatot szerzett, ezt 1997-ben az ELTE kérelmére bölcsészettudományi doktori (PhD) fokozattá minősítette át. Akadémiai doktori értekezését 2002-ben védte meg, az MTA doktora. 2010-ben habilitált az ELTE-n, ezt követően kapta meg egyetemi tanári kinevezését.

Az MTA Történettudományi Bizottságának lett tagja. 2007 és 2010 között a Magyar Tudományos Akadémia doktori közgyűlési képviselője. 2019-ben az Akadémia levelező, 2025-ben rendes tagjává választották. Akadémiai tevékenysége mellett több társadalmi megbízással is bírt: 1995 és 1996 között a Belügyminisztérium iratfeltáró bizottságának munkájában vett részt, valamint 1996 és 2011 között az oktatásért felelős minisztérium levéltári kutatások kuratóriumának tagja, 2003 és 2009 között elnöke volt. Emellett 1999-ben a Magyar Történeti Film Alapítvány (amely 2006-ban közalapítványi formát öltött) kuratóriumának is tagja volt. Tisztségét a közalapítvány 2011-es megszűnéséig töltötte be. 1995-ben a Rubicon című folyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült, valamint 2005 és 2012 között a Mozgó Világ munkatársa volt.

Első házasságából két gyermeke született, idősebb lánya iparművész, Rainer-Micsinyei Nóra színésznő. Második felesége az OSZK munkatársa, egy közös lányuk született.[1]

Kutatási területe

[szerkesztés]

Szakterülete a második világháború utáni magyar történelem. Az 1956-os forradalommal és az azt követő megtorlásokkal kapcsolatos kutatásai nemzetközi hírnevet hoztak számára. Elsőként írt monográfiát Nagy Imréről.

Kezdetben a magyar irodalmi sajtó 1956-os forradalom előtti vitáival foglalkozott, emellett a forradalom utáni megtorlással, valamint az ebben az időszakban született játékfilmek társadalomképét vizsgálta. Egyes munkáit témájuk miatt csak külföldön, illetve szamizdatban tudta megjelentetni. A rendszerváltás után a második világháború utáni politikatörténet került érdeklődése középpontjába, valamint magának az 1956-os forradalomnak a története. Jelentős munkája a Nagy Imréről szóló kétkötetes monográfiája, ami akadémiai doktori értekezésének az alapját adta. Emellett a második világháborút követő, Magyarországot érintő szovjet politika történetéről is kutatott. A 2000-es évektől a Kádár-korszakkal is foglalkozott, több kutatási programot indított a korszakról az 1956-os Intézet keretein belül. E kutatások során kötetet jelentetett meg az állambiztonságról, a historiográfiáról, valamint a magyar jobboldal 1945 utáni helyzetéről. Történészi munkája mellett a Mozgó Világban könyvrecenziókat és ismertetéseket írt.

Tudományos publikációit magyar és angol nyelven adja közre. Szamizdatban megjelent munkái Fényes Elek álnéven jelentek meg.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb publikációi

[szerkesztés]

Monográfiák

[szerkesztés]
  • Az író helye. Viták a magyar irodalmi sajtóban 1953–1956. Budapest, Magvető, 1990
  • Az 1956-os magyar forradalom. Reform – felkelés – szabadságharc – megtorlás. Budapest, Tankönyvkiadó, 1991
  • Nagy Imre. Politikai életrajz I–II. Budapest, 1956-os Intézet, 1996–1999
  • Ötvenhat után (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2003
  • Jelentések hálójában. Antall József és az állambiztonság emberei 1957–1989; 1956-os Intézet, Bp., 2008
  • Imre Nagy. A biography; angolra ford. Lyman H. Legters; Tauris, London–New York, 2009 (Communist lives, 2.)
  • Bevezetés a kádárizmusba; 1956-os Intézet–L'Harmattan, Bp., 2011
  • Az 1956-os magyar forradalom. Bevezetés; Osiris, Bp., 2016
  • Nagy Imre; 2. jav., bőv. kiad.; Nagy Imre Alapítvány, Bp., 2016
  • Nagy Imre; Kossuth, Bp., 2017 (Sorsfordítók a magyar történelemben)
  • Századosok; Országos Széchényi Könyvtár, Bp., 2018

Kötetszerkesztések

[szerkesztés]
  • „Hatvanas évek” Magyarországon (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2004
  • A demokrácia reménye. Magyarország, 1945. Budapest, 1956-os Intézet, 2005 (Standeisky Évával)
  • A monori tanácskozás 1985. június 14–16. Budapest, 1956-os Intézet, 2005
  • Ezerkilencszázötvenhat az újabb történeti irodalomban. (Tanulmányok) Budapest, 1956-os Intézet, 2007 (Gyáni Gáborral)
  • Közelítések a kádárizmushoz; szerk. Germuska Pál, Rainer M. János; 1956-os Intézet, Bp., 2008
  • A felügyelt (mozgás)tér. Tanulmányok a szovjet típusú rendszer hazai történetéből; szerk. Rainer M. János; Akadémiai, Bp., 2011 (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája közleményei)
  • Megértő történelem. Tanulmányok a hatvanéves Gyarmati György tiszteletére; szerk. Baráth Magdolna, Bánkuti Gábor, Rainer M. János; L'Harmattan, Bp., 2011
  • "...nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni". Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére; szerk. Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János; EKF Líceum, Eger, 2011
  • Búvópatakok, a feltárás; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2012
  • Esemény és narratíva. Történetiség, elbeszélés(ek), interpretáció; szerk. Kötél Emőke, Rainer M. János; Bibliotheca Nationalis Hungariae–Gondolat, Bp., 2013 (Bibliotheca scientiae & artis)
  • Búvópatakok, széttekintés; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2013
  • Búvópatakok, mélyfúrások. Magyar jobboldal – 1945 után; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány–Gondolat, Bp., 2014
  • Magyarok 1945-ben; szerk. Rainer M. János; OSZK–1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2015
  • "Hetvenes évek"; szerk. Rainer M. János. 1956-os Intézet Alapítvány, Bp., 2020 (Magyarország a jelenkorban)
  • Ezerkilencszáznyolcvankilenc; szerk. Rainer M. János; 1956-os Intézet Alapítvány–Kronosz, Bp.–Pécs, 2020 (Magyarország a jelenkorban)
  • Elit és szubelit a Kádár-korszakban – közelítések; Kronosz, Pécs, 2021 (Magyarország a jelenkorban)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Mátraházi Zsuzsa: Portré: Rainer M. János történész. HVG, XLVII. évf. 43. sz. (2025. október 23.) 90. o.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rainer_M._János&oldid=28713885”