Széchényi Pál (érsek)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Széchenyi Pál (érsek) szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Széchényi Pál
Pécs, Veszprém, majd Kalocsa püspöke
Széchenyi Pál (érsek).jpg

Született 1645. július 28.
Gyöngyös
Elhunyt 1710. május 22.
Sopron
Felekezet katolikus egyház
Püspökségi ideje
1676. március 29. – 1687. április 26.
(Pécs)
Püspökségi ideje
1687. április 26. – 1710. május 22.
(Veszprém)
Püspökségi ideje
1696. április 12. – 1710. május 22.
(Kalocsa)
Előző püspök
Következő püspök
Kollonich Lipót
Csáky Imre
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchényi Pál témájú médiaállományokat.

Gróf Széchényi Pál (Gyöngyös, 1645. július 28.[1] (vagy 1642)[2] július 28.Sopron, 1710. május 22.) katolikus főpap; veszprémi püspök, kalocsai érsek .

Életrajza[szerkesztés]

Széchényi Lőrinc és Gellén Judit harmadik gyermekeként született, testvérei Márton (vagy Ferenc, 1637), Erzsébet (1643), Kata (1649), Judit (1652), Márton (1653), György (1656). 1662. március 22-én Bánfalván (Wondorf) a pálosok rendjébe lépett, majd pálos szerzetesként Rómában magiszteri fokozatot szerzett. A Pozsony melletti Máriavölgyben a szerzet növendékeinek mestere, 1673-tól a nagyszombati egyetem teológia tanára, később világi pap lett. 1676-től 1687-ig pécsi püspök, szeptember 15-től királyi tanácsos és szentgotthárdi apát lett, 1677-től győri kanonok és nagyprépost. 1687. április 26-ától veszprémi püspök 1710-ig, 1696-tól 1710-ig kalocsai érsek. Érseki székhelyére a hosszú török uralom által okozott pusztulás miatt nem költözhetett, de sokat tett az érsekség és a vármegye javára. Püspöki, illetve érseki kinevezése folytán előbb Veszprém vármegye, majd Bács vármegye örökös főispánja is lett egyúttal.

I. Lipót király 1697. március 30-án grófi rangra emelte a Széchényi családot. 1698. október 16-án a király Bács vármegyei főispánná nevezte ki (aminek egyházi tisztéből adódóan már örökös főispánja volt). 1704. január 2-án a bécsi udvar őt bízta meg, hogy tárgyaljon II. Rákóczi Ferenc pártjával és megegyezést közvetítsen a császár és a kurucok közt. Az udvar azonban teljesen elzárkózott a kurucok kívánságainak teljesítése elől, így a tárgyalások eredménytelenek maradtak.

Halála után Bánfalván temették el, ahonnan 1811-ben átvitték a nagycenki családi sírboltba. Mumifikálódott holtteste üvegfedelű koporsóban fekszik a sírboltban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Előde:
Gubasóczy János
Pécsi püspök
1676–1687
Utóda:
Radonay Mátyás Ignác
Előde:
Sennyey István
Veszprémi püspök
1687–1710
Utóda:
Volkra Ottó János
Előde:
Kollonich Lipót
Kalocsai érsek
1696–1710
Utóda:
Csáky Imre