„Elektrodinamika” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2008. december 26., 14:47-kori változata

Az elektromosság és mágnesség története

Bővebben: Elektromágnesség

Az elektromos és mágneses jelenségek már az ókorban is ismertek voltak, de valódi természetüket felismerni és tulajdonságaikat matematikai formába önteni csak az újkorban sikerült. Coulomb felfedezte az elektrosztatika alaptörvényét, Volta és Galvani az elektromos áramok jelenségét. A mágnességet már a középkorban Petrus Peregrinus kísérletileg vizsgálta, munkáját a Föld mágnességének vizsgálatával az újkorban William Gilbert folytatta. Oersted fedezte fel az elektromos és mágneses jelenségek kapcsolatát, Ampère az áramok kölcsönhatását, Faraday a mágneses indukciót. A koronát munkásságukra Maxwell a 19. század legnagyobb elméleti fizikusa tette fel az elektromágnesség egységes elméletének megalkotásával.

Maxwell-egyenletek

Bővebben: Maxwell-egyenletek

Maxwell az Ampère-törvényt kiegészítette az időben változó elektromos tér keltette mágneses térrel, és a további egységesítésként Coulomb elektrosztatikus potenciálja mintájára bevezette a vektorpotenciál fogalmát. Egyenleteivel megjósolta az elektromágneses hullámok létezését, amiket később Hertz fedezett fel.

Mértékszabadság

Bővebben: Mértékszabadság

A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból (elektrosztatikus potenciálból) és a vektorpotenciálból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztatikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a helyzeti energia nullpontját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.

Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű $\psi (\mathbf {x} ,t)$ függvényből kiindulva ennek gradiensét a vektorpotenciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika mértékszabadságának, a felvázolt transzformációt pedig mértéktranszformációjának.

Kvantum-elektrodinamika

Bővebben: Kvantumelektrodinamika

A kvantumelmélet elméleti alapjain, a klasszikus elektrodinamika mértékszabadságát az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres kvantumtérelmélet, a kvantum-elektrodinamika, amiért Feynman, Tomonaga és Schwinger 1965-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. A kvantum-elektrodinamika kiterjesztése, az elektrogyenge elmélet a részecskefizika standard modelljének egyik alappillére.

Külső hivatkozások

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
 {{Főcikk|Mértékszabadság}}
-A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból ([[elektrosztatikus potenciál]]ból) és a [[vektorpotenciál]]ból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a [[helyzeti energia]] [[nullpont]]ját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.
+A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból ([[elektrosztatikus potenciál]]ból) és a [[vektorpotenciál]]ból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztatikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a [[helyzeti energia]] [[nullpont]]ját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.
-Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű <math>\psi(\mathbf{x},t)</math> függvényből kiindulva ennek [[gradiens]]ét a vektorpoteciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika '''mértékszabadságának''', a felvázolt transzformációt pedig '''mértéktranszformációjának'''.
+Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű <math>\psi(\mathbf{x},t)</math> függvényből kiindulva ennek [[gradiens]]ét a vektorpotenciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika '''mértékszabadságának''', a felvázolt transzformációt pedig '''mértéktranszformációjának'''.
+==Kvantum-elektrodinamika==
-==Kvantumelektrodinamika==
 {{főcikk|Kvantumelektrodinamika}}
-A [[kvantumelmélet]] elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek|klasszikus elektrodinamika]] [[mértékszabadság]]át az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres [[kvantumtérelmélet]], a [[kvantumelektrodinamika]], amiért [[Feynman]], [[Tomonaga]] és [[Schwinger]] [[1965]]-ben megosztott [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az [[elektrogyenge elmélet]] a [[részecskefizika]] [[standard modell]]jének egyik alappillére.
+A [[kvantumelmélet]] elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek|klasszikus elektrodinamika]] [[mértékszabadság]]át az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres [[kvantumtérelmélet]], a [[kvantum-elektrodinamika]], amiért [[Feynman]], [[Tomonaga]] és [[Schwinger]] [[1965]]-ben megosztott [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. A kvantum-elektrodinamika kiterjesztése, az [[elektrogyenge elmélet]] a [[részecskefizika]] [[standard modell]]jének egyik alappillére.
 ==Külső hivatkozások==