Alessandro Volta
| Alessandro Volta | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1745. február 18. Como |
| Elhunyt | 1827. március 5. (82 évesen) Como |
| Sírhely | tomb of Alessandro Volta |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | olasz |
| Házastárs | Teresa Peregrini |
| Gyermekek | Zanino Volta |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Volta témájú médiaállományokat. | |
Gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta (Como, 1745. február 18. – Como, 1827. március 5.) olasz fizikus, az elektromos áram elméletének kidolgozója, a víz elektrolízisének felfedezője és a kénsavoldatba merülő cink- és rézelektródból álló Volta-elem (galvánelem) feltalálója. A volt mértékegység róla kapta a nevét.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányainak elvégzése után 1774-ben szülővárosa gimnáziumában a fizika tanárává nevezték ki, majd 1779-ben meghívták a paviai egyetemre fizikatanárnak. Az ezt követő években utazásokat tett szülőföldjén, valamint Svájcban és Németalföldön. Utazásai során személyes ismeretséget kötött korának nagy tudósaival. 1801-ben Napóleon Párizsba hívta, hogy bemutassa a galvánláncra vonatkozó kísérleteit az Institut-nek; később a Becsületrend tisztjévé tette, neki adományozta a Vaskorona-rendet, illetve kinevezte Itália grófjává és szenátorává.
1804-ben lemondott tanári állásáról. Miután Észak-Itália osztrák fennhatóság alá került, I. Ferenc kinevezte Voltát a padovai egyetem filozófiai fakultásának igazgatójává. Ezt a hivatalt azonban csak 1819-ig viselte, amikor végleg búcsút mondott a közéletnek, és hátralevő éveit családja körében töltötte el. 1827. március 5-én halt meg 82 éves korában Comóban.
Volta érdemeit még életében elismerte hazája és a külföld egyaránt. A Società Italiana, a párizsi Institut és a brit Royal Society tagjává választotta, sőt az utóbbi társulat 1794-ben Copley-éremmel jutalmazta érdemeit. Szülővárosában szobor őrzi a nagy tudós emlékét.
Felfedezései[szerkesztés]
Galvani kutatásaiból kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy bármely fémekből álló lánc elektromossági állapota ugyanaz, mint ha végpontjaik közvetlenül érintkeznének. Ez a Volta-féle elektromossági alaptörvény. Zárt fémlánc nem idézhet elő tartós áramlást, ahhoz elektromotorok, azaz folyadékok szükségesek. Ha egy ekként keletkezett kombináció végpontjai érintkeznek, az elektromosság folytonosan kiegyenlítődik, feszültsége azonban az érintkezési ponton azonnal helyreáll. Ez a galvánáram. Az elsőrendű vezetők Volta szerint nem elektromotorok, hanem csak közvetítik az áramot. Ezen elmélet alapján szerkesztette meg elektromos oszlopát, melynek jelenségeit a dörzsölési elektromosság által igyekezett megmagyarázni. Az oszlop fiziológiai hatása gyengébb, mint a leideni palacké, melegségi tünetei azonban erősebbek. Oszlopán kívül Volta még egy tálcakészüléket is alkalmazott.
Művei legnagyobb részét Antinori adta ki Collezione dell' opere del Cav. Conte A. V. címen (3 kötet, 3 részben, Firenze, 1816).
Egyéb találmányai az elektromosság terén[szerkesztés]
- az elektrofór (1775),
- az eudiométer, amellyel a levegőben foglaltató oxigén és nitrogén viszonya vizsgálható (1775),
- a szalmaszál-elektrométer (1775).
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Volta Sándor, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk[szerkesztés]
|
