Elektromos kapacitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elektromos kapacitás skaláris fizikai mennyiség, amelynek jele C, mértékegysége a farad (F). Szigetelő közegben egymás környezetében elhelyezkedő két elektromosan vezető testen az egységnyi feszültség hatására megjelenő villamos töltés tárolási mennyiségét adja meg.

C = \frac{Q}{U}.

Mértékegysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

SI mértékegysége: [C] = 1 farad (F)

Ez egyes területeken igen nagy értéknek számít, a nyomtatott áramköri kondenzátoroknál a gyakorlatban szokásos kapacitásértékek nagyságrendje például: µF, nF, pF (mikrofarad, nanofarad, pikofarad, 10-6, 10-9 ill. 10-12 Farad) (lásd: SI-prefixum).

Számítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egymás környezetében elhelyezkedő vezető anyagú testet elektródáknak nevezzük. A testek akkor vannak egymás környezetében, ha villamos terük befolyással van egymásra, azaz villamos töltéseik együttesen határozzák meg környezetükben a villamos teret.

Valamely elektródapár kapacitása csak a geometriai elrendezéstől, a felületek nagyságától, távolságától és a közöttük elhelyezkedő szigetelőanyag dielektromos állandójától függ.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jakab Miklós: Természetismeret. Kémia, fizika az általános iskola 7. osztálya számára (2009) ISBN 978-963-19-4206-4

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]