„Beszélő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Újság infobox}}
{{Újság infobox}}
A '''Beszélő''' egy [[Liberalizmus|liberális]] magyarországi politikai és kulturális folyóirat volt, mely 2012 decemberéig havonta jelent meg. Először [[1981]]-ben adták ki, [[szamizdat]]ként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor [[Lengyelország]]ban bevezették a szükségállapotot. 2013-ban a nyomtatott lap megszűnt,<ref>{{CitWeb |url=http://hvg.hu/kultura/20130110_Megszunik_a_Beszelo_nyomtatott_kiadasa |szerző= |cím=Megszűnik a Beszélő nyomtatott kiadása |dátum=2013-01-10 |oldal= |elér=2018-09-01 |weblap=[[HVG|Hvg.hu]] }}</ref> ám a szerkesztőség együtt maradt, a lap weboldalán még jelentek meg írások, mely azonban 2016 óta nem frissült.<ref>Az utolsó írás: {{CitWeb |url=http://beszelo.c3.hu/blog/zolnay-janos/%E2%80%9Etul-keson-jottunk%E2%80%9D |szerző=Zolnai János |cím=„Túl későn jöttünk” |dátum=2016-11-03 |oldal= |elér=2018-09-01 |weblap=Beszélő }}</ref>
A '''''Beszélő''''' [[Liberalizmus|liberális]] politikai és kulturális folyóirat volt, mely [[1981]] októberétől [[2012]] decemberéig jelent meg, a [[1980-as évek|80-as évek]]ben végig [[szamizdat]]ként, azaz illegális publikációként, mint a [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-korszak]] első és legtekintélyesebb cenzúrázatlan folyóirata. Első száma az [[1956-os forradalom|ötvenhatos forradalom]] 25. évfordulójára készült.


==Története==
==Története==
Nem ez volt az első szamizdat, [[1976]]-tól kezdve jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy szerkesztői nevükkel és címükkel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, továbbá hogy rendszeresen (negyedévenként) jelent meg és stencilgéppel viszonylag nagy példányszámban sokszorosították. Egy időben indult a rövid életű szamizdat [[Kisúgó]]val.
Nem ez volt az első szamizdat, hiszen már [[1976]]-tól jelentek meg ilyen jellegű kiadványok. A ''Beszélő'' újdonsága egyrészt abban állt, hogy szerkesztői névvel-címmel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, másrészt hogy a lap rendszeresen (nagyjából negyedévenként) és viszonylag nagy példányszámban sokszorosítva jelent meg, terjesztéséről pedig hálózat gondoskodott. A sokszorosítás stencilgéppel történt. A ''Beszélő''vel szinkronban indult egy másik szamizdat is, a ''[[Kisúgó]]'', de egyetlen szám után abbamaradt.


A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetenként találkoztak és vitatták meg a beérkezett írásokat. A lap vezető politikai elemzéseit többnyire [[Kis János (filozófus)|Kis János]] írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg.
A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetente találkoztak, hogy megvitassák a beérkezett írásokat. A politikai elemzéseket többnyire [[Kis János (filozófus)|Kis János]] írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg.


Az újságot [[1981]] és [[1986]] közt [[Dunabogdány]]ban, egy parasztházban nyomtatta [[Orosz István (fordító)|Orosz István]], az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt. A nyolcvanas évek közepétől [[Demszky Gábor]] sokszorosította és terjesztette társaival. A Beszélő köré csoportosuló értelmiségiek fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, például [[Kis János (filozófus)|Kis János]], [[Kőszeg Ferenc]], [[Petri György]], Nagy Bálint, [[Haraszti Miklós]], Eörsi János, [[Magyar Bálint (politikus)|Magyar Bálint]], [[Solt Ottilia]], Havas Gábor, Iványi Gábor (tőle származik a Beszélő elnevezés).
Az újságot [[1981]]–[[1986|86]] között egy [[dunabogdány]]i parasztházban nyomtatta [[Orosz István (fordító)|Orosz István]], az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakásán működött. 1986-tól a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]]ig a lap az AB Független Kiadó gondozásában jelent meg, sokszorosítója és terjesztője [[Demszky Gábor]] és köre volt. A ''Beszélő'' körül csoportosuló értelmiségiek – köztük [[Kis János (filozófus)|Kis János]], [[Kőszeg Ferenc]], [[Petri György]], Nagy Bálint, [[Haraszti Miklós]], Eörsi János, [[Magyar Bálint (politikus)|Magyar Bálint]], [[Solt Ottilia]], Havas Gábor és Iványi Gábor (tőle származik a cím: „Beszélő”) – fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban.


A kommunista rendszer magyar sajtójában több fontos tabutéma volt: az [[1956-os forradalom]], a határon túli magyarok ügye, a vallási és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy a folyóirat minden számában közölnek írást ezekről a témákról.
A pártállami rendszer sajtójában számos tabutéma volt, mindenekelőtt az [[1956-os forradalom|56-os forradalom]], a határon túli magyarok ügye, a vallási és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a – hivatalosan nem létezőnek tekintett – szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy e témákról minden számban közölnek írást.


A szerkesztőket folyamatosan lehallgatták, követték, megfigyelték, gyakoriak voltak a házkutatások. Még [[1986]]-ban is előfordult, hogy terjesztéséért embereket súlyosan meghurcoltak. A szerkesztők ellen a [[összeesküvés|konspirációs]] jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. ''„Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor [[1983]] márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos [[politika]]i pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a [[gulyáskommunizmus]]hoz kapcsolódó nyugati illúziókat”'' – mondta Kőszeg Ferenc<ref>[http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/04_rendszervaltas/02.html Barát József, Kőszeg Ferenc és Vince Mátyás a rendszerváltás médiájáról].</ref>
A szerkesztőket a [[Belügyminisztérium|belügy]] folyamatosan lehallgatta és figyeltette, gyakoriak voltak a követések, zaklatások, házkutatások. Még ’86-ban is előfordult, hogy a lap terjesztéséért többeket súlyosan meghurcoltak. A szerkesztők ellen többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel vagy szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettettek velük és ismételten kihallgatták őket, miközben a rájuk állított állambiztonságiak leplezték valódi kilétüket. ''„Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat”'' – nyilatkozta Kőszeg Ferenc.<ref>[http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_03_osz/04_rendszervaltas/02.html Barát József, Kőszeg Ferenc és Vince Mátyás a rendszerváltás médiájáról].</ref>


Az [[1987]]-ben megjelent 20. különszámot, benne a híres „''Társadalmi szerződés''”-sel, 2000 példányban kellett nyomtatni, akkora volt iránta az érdeklődés.
A 20. számot, amelyben megjelent a „Társadalmi szerződés”, a nagy érdeklődés miatt már 2000 példányban kellett nyomtatni.


==Álnevek==
==Álnevek==
Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, kit fed egy-egy álnév.
Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, melyik kit fed. Néhány az álnevek közül: ''Ada Pál'' (=[[Pető Iván]]), ''Csonka Dénes'' ([[Bauer Tamás]]), ''Fényes Elek'' ([[Rainer M. János]]), ''Kovács Eszter'' ([[Szalai Erzsébet]]), ''Magyar László'' ([[Lengyel László (közgazdász)|Lengyel László]]), ''Rikárdó Dávid'' ([[Bokros Lajos]]).

Néhány az álnevek közül: Ada Pál=[[Pető Iván]], Csonka Dénes=[[Bauer Tamás]], Fényes Elek=[[Rainer M. János]], Kovács Eszter=[[Szalai Erzsébet]], Magyar László=[[Lengyel László (közgazdász)|Lengyel László]], Rikárdó Dávid=[[Bokros Lajos]].


==A rendszerváltás után==
==A rendszerváltás után==
A rendszerváltás óta már legálisan adják ki, [[1989]] és [[1996]] között hetilapként, azóta havi-kéthavi rendszerességgel megjelenő folyóiratként. Első legális főszerkesztője Kőszeg Ferenc volt. [[1995]] és [[2003]] között Kiss Ilona, [[2003]] után Mink András töltötte be a posztot, utolsó főszerkesztője [[Neményi László]] volt.
A rendszerváltástól kezdve legálisan kiadott lap a [[1990-es évek|90-es évek]] első felében hetilapként, később havi-kéthavi folyóiratként jelent meg. Első „legális” főszerkesztője Kőszeg Ferenc volt, majd [[1995]]–[[2003]] között Kiss Ilona, utána Mink András, végül Neményi László.

[[2012]] végén a nyomtatott kiadás megszűnt,<ref>{{CitWeb |url=http://hvg.hu/kultura/20130110_Megszunik_a_Beszelo_nyomtatott_kiadasa |szerző= |cím=Megszűnik a Beszélő nyomtatott kiadása |dátum=2013-01-10 |oldal= |elér=2018-09-01 |weblap=[[HVG|Hvg.hu]] }}</ref> ám a szerkesztőség együtt maradt és [[2016]] végéig még jelentek meg írások a lap weboldalán, de azóta már ez sem frissül.<ref>Az utolsó írás: {{CitWeb |url=http://beszelo.c3.hu/blog/zolnay-janos/%E2%80%9Etul-keson-jottunk%E2%80%9D |szerző=Zolnai János |cím=„Túl későn jöttünk” |dátum=2016-11-03 |oldal= |elér=2018-09-01 |weblap=Beszélő }}</ref>


==Hivatkozások==
==Hivatkozások==

A lap 2019. november 29., 01:21-kori változata

Beszélő
OrszágMagyarország
Alapítva1981
Megszűnt2012. december
Nyelvmagyar
Politikai ideológialiberalizmus
OCLC21624641
ISSN
MTID39631
A Beszélő weboldala

A Beszélő liberális politikai és kulturális folyóirat volt, mely 1981 októberétől 2012 decemberéig jelent meg, a 80-as években végig szamizdatként, azaz illegális publikációként, mint a Kádár-korszak első és legtekintélyesebb cenzúrázatlan folyóirata. Első száma az ötvenhatos forradalom 25. évfordulójára készült.

Története

Nem ez volt az első szamizdat, hiszen már 1976-tól jelentek meg ilyen jellegű kiadványok. A Beszélő újdonsága egyrészt abban állt, hogy szerkesztői névvel-címmel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, másrészt hogy a lap rendszeresen (nagyjából negyedévenként) és viszonylag nagy példányszámban sokszorosítva jelent meg, terjesztéséről pedig hálózat gondoskodott. A sokszorosítás stencilgéppel történt. A Beszélővel szinkronban indult egy másik szamizdat is, a Kisúgó, de egyetlen szám után abbamaradt.

A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetente találkoztak, hogy megvitassák a beérkezett írásokat. A politikai elemzéseket többnyire Kis János írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg.

Az újságot 1981–86 között egy dunabogdányi parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakásán működött. 1986-tól a rendszerváltásig a lap az AB Független Kiadó gondozásában jelent meg, sokszorosítója és terjesztője Demszky Gábor és köre volt. A Beszélő körül csoportosuló értelmiségiek – köztük Kis János, Kőszeg Ferenc, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, Magyar Bálint, Solt Ottilia, Havas Gábor és Iványi Gábor (tőle származik a cím: „Beszélő”) – fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban.

A pártállami rendszer sajtójában számos tabutéma volt, mindenekelőtt az 56-os forradalom, a határon túli magyarok ügye, a vallási és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a – hivatalosan nem létezőnek tekintett – szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy e témákról minden számban közölnek írást.

A szerkesztőket a belügy folyamatosan lehallgatta és figyeltette, gyakoriak voltak a követések, zaklatások, házkutatások. Még ’86-ban is előfordult, hogy a lap terjesztéséért többeket súlyosan meghurcoltak. A szerkesztők ellen többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel vagy szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettettek velük és ismételten kihallgatták őket, miközben a rájuk állított állambiztonságiak leplezték valódi kilétüket. „Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat” – nyilatkozta Kőszeg Ferenc.[1]

Az 1987-ben megjelent 20. különszámot, benne a híres „Társadalmi szerződés”-sel, 2000 példányban kellett nyomtatni, akkora volt iránta az érdeklődés.

Álnevek

Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, melyik kit fed. Néhány az álnevek közül: Ada Pál (=Pető Iván), Csonka Dénes (Bauer Tamás), Fényes Elek (Rainer M. János), Kovács Eszter (Szalai Erzsébet), Magyar László (Lengyel László), Rikárdó Dávid (Bokros Lajos).

A rendszerváltás után

A rendszerváltástól kezdve legálisan kiadott lap a 90-es évek első felében hetilapként, később havi-kéthavi folyóiratként jelent meg. Első „legális” főszerkesztője Kőszeg Ferenc volt, majd 1995–2003 között Kiss Ilona, utána Mink András, végül Neményi László.

2012 végén a nyomtatott kiadás megszűnt,[2] ám a szerkesztőség együtt maradt és 2016 végéig még jelentek meg írások a lap weboldalán, de azóta már ez sem frissül.[3]

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ Barát József, Kőszeg Ferenc és Vince Mátyás a rendszerváltás médiájáról.
  2. ↑ Megszűnik a Beszélő nyomtatott kiadása. Hvg.hu (2013. január 10.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
  3. ↑ Az utolsó írás: Zolnai János: „Túl későn jöttünk”. Beszélő (2016. november 3.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Beszélő&oldid=21983581”