Ugrás a tartalomhoz

Haraszti Miklós

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haraszti Miklós
Született1945. január 2. (81 éves)
Jeruzsálem
Állampolgárságamagyar
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozásaíró, politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.)
  • OSCE Representative on Freedom of the Media (2004. március 9. – 2010. március 10.)
  • UN Special Rapporteur on the situation of human rights in Belarus (2012. november 1. – 2018. november 1.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1964–1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Haraszti Miklós témájú médiaállományokat.

Haraszti Miklós (Jeruzsálem, 1945. január 2. –) magyar író, újságíró, politikus.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja zsidó származású budapesti órásmester volt, a munkaszolgálatos behívás elől menekült el 1939-ben Palesztinába; anyja Munkácsról származott, szintén a vészkorszak elől menekült a mai Izrael területére, 1941-ben. A család 1948-ban visszaköltözött Magyarországra.[1] Apja továbbra is órásként, édesanyja a Hungarofilm vállalatnál adminisztratív ügyintézőként dolgozott.

1963-tól 1964-ig Dunaföldváron és Pakson képesítés nélküli nevelőként dolgozott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1964 és 1967, majd 1968 és 1970 között magyart és filozófiát hallgatott (kétszer tanácsolták el az egyetemről, diplomát csak később szerzett, 1994-ben államvizsgázott).

1963-ban kezdett publikálni: verseket, dalokat, cikkeket közölt az irodalmi sajtóban, a Tizenhat tonna című dalt – a Gerilla együttes számára – ő fordította le magyarra. 1969-ben Költők, dalok, forradalmak címmel műfordításkötete jelent meg.

1966–1967-ben a baloldali, rendszerkritikus diákmozgalom résztvevője. 1966-ban rendőri felügyelet alá helyezték. Az ELTE Bölcsészkar 1969-es nemhivatalos Kari Gyűlésének megszervezésében játszott szerepe miatt 1970-ben három napra letartóztatták és ismét rendőri felügyelet alá helyezték.[2] Képzettségének megfelelő álláshoz nem juthatott.

1971-ben Dalos György költővel együtt polgári engedetlenségi akciót hirdetve megtagadták a rendőri felügyelet előírásainak végrehajtását. 25-napos elzárásra ítélték őket, mindvégig éhségsztrájkot tartottak, mesterségesen táplálták őket.[3]

1970–1971-ben a Ganz–MÁVAG és a Vörös Csillag Traktorgyár marósaként dolgozott, tapasztalataiból írta meg Darabbér című könyvét, mely gépiratban terjedt, s az első lépés volt a magyarországi szervezett ellenzék megalakulása felé. A kötet kéziratát 1973-ban lefoglalta a rendőrség, szerzőjét "sokszorosítás útján elkövetett államellenes izgatás" vádjával 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.[4][5] A könyvet 1974-től kezdődően tucatnyi nyelvre fordították le, Magyarországon legálisan először 1989-ben jelent meg.[6]

1977-ben egyik megalapítója volt a szamizdat-mozgalomnak, 1981 és 1989 között a Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztője volt. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportosulások első monori találkozójának. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) egyik alapítója, első ügyvivői testületének tagja 1989-től 1991-ig. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. 1989-től 1991-ig, valamint 2000 és 2001 között – Demszky Gábor elnöksége idején – ismét a párt Ügyvivői Testületének tagja volt, 1991-től kilépéséig az Országos Tanács tagja. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, az SZDSZ-frakció sajtóügyi szóvivője (lásd médiaháború). 2009. július 13-án – több másik alapító taggal együtt – kilépett a pártból.[7]

1978-tól 1980-ig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben élt. 1988-tól 1989-ig, majd 1996 és 1997 között az amerikai (New York állambeli) Bard College-ben, 1994 és 1995 között pedig Chicagóban a Northwestern Universityn volt vendégtanár, ahol 1998-ban díszdoktori címet kapott.

1999-ben szerepelt a Pol Pot megye punkjai című magyar dokumentumfilmben.[8]

1997 és 2000 között a Magyar Rádió Közalapítványának, 2002-től a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. 2004–2010 között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelőseként Bécsben dolgozott.[9]

2010–2012 között New Yorkban a Columbia Universityn közös kurzust tartott Lee Bollingerrel, az egyetem elnökével a globális sajtószabadság témájában. 2012–2018 között az ENSZ Belarusszal foglalkozó emberi jogi raportőre volt.

2010–2018 között az EBESZ választási megfigyelő küldöttségeinek vezetője volt 6 országban (USA, Kazahsztán, Bulgária, Tadzsikisztán, Hollandia, Türkmenisztán).

2012 óta napjainkig a budapesti CEU vendégtanára és munkatársa, politikatudomány és médiaszabadság témakörökben.

2014-ben egy évig ismét a Columbia Universityn volt vendégtanár.

Felesége Szenthe Antónia pszichológus. Két lánya van.[10]

Művei

[szerkesztés]

A bibliográfiákban és szakirodalomban szereplő adatokkal, sőt, a kötet címével ellentétben az 1982-ben szamizdatban megjelent Egy főkolompos délelőttjei. Haraszti Miklós bemutatja teljes egészében Kenedi János műve, irodalmi csínyként Haraszti Miklós nevében teszi fel az önmagához intézett kérdéseit.[11]

  • Haraszti Miklós–Loránd István: Költők, dalok, forradalma; versvál., ford., jegyz. Haraszti Miklós, zenei szerk. Loránd István, bev. Maróthy János; Zeneműkiadó, Bp., 1969
  • Darabbér (Berlin, 1975)
  • Darabbér; Magyar Füzetek, Párizs, 1980 (Magyar Füzetek könyvei)
  • L'Artist d'Etat (Párizs, 1983)
  • Darabbér; Magyar Október Szabadsajtó, Budapest, 1985
  • A cenzúra esztétikája (az AB Független Kiadó szamizdatkiadása, 1986)
  • The Velvet Prison (New York, 1987)
  • Darabbér. Egy munkás a munkásállamban; Téka, Bp., 1989
  • Kései bevezetés a Kádár-rendszerbe; AB Független Kiadó, Bp., 1981 (1990-ben folyóiratközlése is volt)
  • A cenzúra esztétikája; Magvető, Bp., 1991
  • Orbán Viktor nyakkendője. Minimemoár; HVG Könyvek, Budapest, 2025

Fordításai

[szerkesztés]
  • Susan Heyboer O'Keefe: Egy torkos szörnyeteg. Számolj versben tízig!; ford. Haraszti Miklós, ill. Lynn Munsinger; Animus, Bp., 2003

Elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Forrás: Interjú Haraszti Miklóssal Archiválva 2007. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Rainer M. János: Diákmozgalom és elhárítása 1969-ben. Egy elveszett dosszié rekonstrukciója; in: Betekintő, 2025/1., 77–93. o.
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/01300/01326/00003/marciu2.htm
  4. ↑ Az ítéletet 1992-ben a bíróság megsemmisítette.
  5. ↑ Pető Iván beszámolója Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint Haraszti végül éhségsztrájkkal érte el, hogy szabadlábra helyezzék az előzetes letartóztatásból. (A letartóztatásról és a perről az 1989-es kiadás is tartalmaz részleteket.)
  6. ↑ Forrás: a „Budapesti Negyed” című folyóirat életrajzgyűjteménye Archiválva 2007. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ Lavina: tucatnyi alapító tag lépett ki a törpepártból. [2009. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 13.)
  8. ↑ Forrás: a film adatlapja a port.hu-n
  9. ↑ Forrás: az EBESZ Sajtószabadság-központjának sajtóközleménye
  10. ↑ Biográf Ki kicsoda 2004. Hermann Péter szerk., Budapest, 2003.
  11. ↑ Egy főkolompos délelőttjei. Haraszti Miklós bemutatja Kenedi Jánost; AB, Bp., 1982
  12. ↑ 2016-ban árverésre bocsátotta Iványi Gábor Szalmaszál Alapítványa javára
  13. ↑ https://www.nyugat.hu/cikk/haraszti_miklos_kapta_a_freedom_house_mark_palmer

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haraszti_Miklós&oldid=28837522”