„Europa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 129.247.247.239 (vita) szerkesztéséről Porrima szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
a Visszaállítottam a helyes névalakot: Europa.
2. sor: 2. sor:


{{Égitest infobox | felfedezése = igen | fizikai tulajdonságok = igen | háttér = palegreen
{{Égitest infobox | felfedezése = igen | fizikai tulajdonságok = igen | háttér = palegreen
|név = Európé
|név = Europa
|kép = Europa-moon.jpg
|kép = Europa-moon.jpg
|képaláírás = A Galilei-űrszonda felvétele
|képaláírás = A Galilei-űrszonda felvétele
29. sor: 29. sor:
|albedó = 0,64
|albedó = 0,64
|látszólagos fényesség = 5,3
|látszólagos fényesség = 5,3
|hőm = 50/103/125 [[Kelvin|K]]
|hőm = 50/103/125 [[Kelvin|K]
|atmoszféra = igen
|atmoszféra = igen
|légköri nyomás = 1 [[Pascal (mértékegység)|µPa]]
|légköri nyomás = 1 [[Pascal (mértékegység)|µPa]]
35. sor: 35. sor:
}}
}}


Az '''Európé''' a [[Jupiter]] negyedik legnagyobb [[hold]]ja. [[1610]]-ben fedezte fel [[Galileo Galilei]]. Névadója [[Európé (Agénór leánya)|Európé föníciai hercegnő]].<ref>[http://babszerabab.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=18268 Irodalom Mitológia Csillagászat]</ref>
Az '''Europa''' a [[Jupiter]] negyedik legnagyobb [[hold]]ja. [[1610]]-ben fedezte fel [[Galileo Galilei]]. Névadója [[Europa (Agénór leánya)|Europa föníciai hercegnő]].<ref>[http://babszerabab.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=18268 Irodalom Mitológia Csillagászat]</ref>


A hold nagyobb a [[Pluto (törpebolygó)|Plútónál]] és az [[Eris (törpebolygó)|Erisznél]] is, kinézete a [[Merkúr]]éra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta (feltételezhetőleg) víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670&nbsp;900&nbsp;km.
A hold nagyobb a [[Pluto (törpebolygó)|Plútónál]] és az [[Eris (törpebolygó)|Erisznél]] is, kinézete a [[Merkúr]]éra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta (feltételezhetőleg) víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670&nbsp;900&nbsp;km.


Bár az Európé felszíni hőmérséklete legfeljebb a −160&nbsp;°C-ot éri el, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy, akár 90&nbsp;km mély vízóceán található.
Bár az Europa felszíni hőmérséklete legfeljebb a −160&nbsp;°C-ot éri el, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy, akár 90&nbsp;km mély vízóceán található.


== Felfedezése ==
== Felfedezése ==
Az Európé felfedezését az olasz tudósnak, [[Galileo Galilei]]nek tulajdonítják, aki 1610-ben egyszerű távcsövét a [[Jupiter]]re irányította. A négy nagy jupiterholdat – az [[Ió (hold)|Iót]], Európét, [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]t ill. [[Kallisztó (hold)|Kallisztót]] – [[Galilei-holdak]]nak is nevezik. E holdak olyan fényesek, hogy már egy [[binokulár]]ral vagy kisebb [[távcső]]vel is megfigyelhetők.
Az Europa felfedezését az olasz tudósnak, [[Galileo Galilei]]nek tulajdonítják, aki 1610-ben egyszerű távcsövét a [[Jupiter]]re irányította. A négy nagy jupiterholdat – az [[Ió (hold)|Iót]], Europátt, [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]t ill. [[Kallisztó (hold)|Kallisztót]] – [[Galilei-holdak]]nak is nevezik. E holdak olyan fényesek, hogy már egy [[binokulár]]ral vagy kisebb [[távcső]]vel is megfigyelhetők.


A német [[Simon Marius]] az 1614-ben megjelent [[Mundus Jovialis]] című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.
A német [[Simon Marius]] az 1614-ben megjelent [[Mundus Jovialis]] című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.


A holdat a görög mitológiai alak, [[Zeusz]] egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az ''Europa'' nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a [[20. század]] közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az Európé a ''Jupiter II'' nevet viselte.
A holdat a görög mitológiai alak, [[Zeusz]] egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az ''Europa'' nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a [[20. század]] közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az Europa a ''Jupiter II'' nevet viselte.


== Keringési pálya ==
== Keringési pálya ==
Az Európé 3 nap 13 óra és 14,6 perc alatt kerüli meg a Jupitert, tőle 670&nbsp;900&nbsp;km közepes távolságra. A keringési pálya excentricitása 0,0101, azaz a Jupiter-közeli és Jupiter-távoli pont (periapszis és apoapszis) csak 1,01%-kal tér el a fél nagytengelytől. A hold pályasíkja csak 0,464°-os szöget zár be a Jupiter egyenlítői síkjával; keringési ideje pedig a hozzá képest külső és belső szomszéd holdakkal 1&nbsp;:&nbsp;2, ill. 2&nbsp;:&nbsp;1 pályarezonanciában áll, azaz míg az Európé két keringést végez, addig az [[Ió (hold)|Io]] négyszer, a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]] egyszer kerüli meg a Jupitert.
Az Europa 3 nap 13 óra és 14,6 perc alatt kerüli meg a Jupitert, tőle 670&nbsp;900&nbsp;km közepes távolságra. A keringési pálya excentricitása 0,0101, azaz a Jupiter-közeli és Jupiter-távoli pont (periapszis és apoapszis) csak 1,01%-kal tér el a fél nagytengelytől. A hold pályasíkja csak 0,464°-os szöget zár be a Jupiter egyenlítői síkjával; keringési ideje pedig a hozzá képest külső és belső szomszéd holdakkal 1&nbsp;:&nbsp;2, ill. 2&nbsp;:&nbsp;1 pályarezonanciában áll, azaz míg az Europa két keringést végez, addig az [[Ió (hold)|Io]] négyszer, a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]] egyszer kerüli meg a Jupitert.


== Szerkezet és fizikai adatok ==
== Szerkezet és fizikai adatok ==
[[Fájl:PIA01130 Interior of Europa.jpg|thumb|left|Az Európé belső felépítése]]
[[Fájl:PIA01130 Interior of Europa.jpg|thumb|left|Az Europa belső felépítése]]


Az Európé közepes átmérője 3121,6&nbsp;km, míg átlagos sűrűsége 3,014 g/cm³. A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja [[víz]]jégből (10–15&nbsp;km), illetve folyékony vízből (90&nbsp;km) áll; míg a hold kisméretű magja [[vas]]ból tevődik össze. Az Európé felszínének [[albedó]]ja 0,64, így az egyik legvilágosabb a [[Naprendszer]] ismert holdjai közül. Ez azt jelenti, hogy a beeső napfény 64%-át visszaveri a felszín. E felszín – bár nem különösebben mély barázdákkal van tagolva – meglepően sík. Csak kevés olyan felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.
Az Europa közepes átmérője 3121,6&nbsp;km, míg átlagos sűrűsége 3,014 g/cm³. A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja [[víz]]jégből (10–15&nbsp;km), illetve folyékony vízből (90&nbsp;km) áll; míg a hold kisméretű magja [[vas]]ból tevődik össze. Az Europa felszínének [[albedó]]ja 0,64, így az egyik legvilágosabb a [[Naprendszer]] ismert holdjai közül. Ez azt jelenti, hogy a beeső napfény 64%-át visszaveri a felszín. E felszín – bár nem különösebben mély barázdákkal van tagolva – meglepően sík. Csak kevés olyan felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.


Az Európén csak kevés becsapódási [[Becsapódási kráter|kráter]] található, melyek közül csak háromnak nagyobb az átmérője 5&nbsp;km-nél.
Az Europan csak kevés becsapódási [[Becsapódási kráter|kráter]] található, melyek közül csak háromnak nagyobb az átmérője 5&nbsp;km-nél.


[[Fájl:Europa Pwyll.jpg|thumb|left|A Pwyll kráter]]
[[Fájl:Europa Pwyll.jpg|thumb|left|A Pwyll kráter]]


A legnagyobb kráter, a ''Pwyll'', 26&nbsp;km átmérőjű és egyben az Európé egyik legfiatalabb [[geológia]]i struktúrája. A becsapódás során a mélyből több ezer kilométerre világos anyag dobódott ki. Az [[üstökös]]ök és [[aszteroida|aszteroidák]] becsapódási gyakoriságának becslése legfeljebb 30 millió évben határozza meg a felszín korát. A sima felszín és annak struktúrái erősen emlékeztetnek a [[Föld]] sarkköri régióinak jégmezeire. Feltételezik, hogy a hold jégből álló kérge alatt folyékony víz[[óceán]] található, melyet az [[árapály]]erők melegítenek. Az Európé felszínének hőmérséklete az [[egyenlítő]]n csak 110 K (kb. −160&nbsp;°C), míg a sarkokon 50 K (kb. −220&nbsp;°C). Ilyen körülmények között a vízjég betonkeménységű. A legnagyobb látható kráterek vízjéggel töltődtek fel, és ezzel „elsimították” a felszínt. Ebből a folyamatból, valamint az árapályerők által előidézett hőtermelésből arra lehet következtetni, hogy a hold jégkérge 10–15&nbsp;km vastag, míg az alatta fekvő óceán akár 90&nbsp;km mély is lehet.
A legnagyobb kráter, a ''Pwyll'', 26&nbsp;km átmérőjű és egyben az Europa egyik legfiatalabb [[geológia]]i struktúrája. A becsapódás során a mélyből több ezer kilométerre világos anyag dobódott ki. Az [[üstökös]]ök és [[aszteroida|aszteroidák]] becsapódási gyakoriságának becslése legfeljebb 30 millió évben határozza meg a felszín korát. A sima felszín és annak struktúrái erősen emlékeztetnek a [[Föld]] sarkköri régióinak jégmezeire. Feltételezik, hogy a hold jégből álló kérge alatt folyékony víz[[óceán]] található, melyet az [[árapály]]erők melegítenek. Az Europa felszínének hőmérséklete az [[egyenlítő]]n csak 110 K (kb. −160&nbsp;°C), míg a sarkokon 50 K (kb. −220&nbsp;°C). Ilyen körülmények között a vízjég betonkeménységű. A legnagyobb látható kráterek vízjéggel töltődtek fel, és ezzel „elsimították” a felszínt. Ebből a folyamatból, valamint az árapályerők által előidézett hőtermelésből arra lehet következtetni, hogy a hold jégkérge 10–15&nbsp;km vastag, míg az alatta fekvő óceán akár 90&nbsp;km mély is lehet.


Az Európé legfeltűnőbb jellegzetességei a teljes felszínt beborító, keresztül-kasul futó árkok és barázdák vagy más néven ''lineák''. Ezek erőteljesen hasonlítanak a földi jégmezők repedéseire és vetődéseire. A nagyobbak megközelítőleg 20&nbsp;km szélesek, külső vonalaik elmosódottak, a belső részeik pedig fehér anyagból állnak.<ref name="Geissler1998">{{cite web
Az Europa legfeltűnőbb jellegzetességei a teljes felszínt beborító, keresztül-kasul futó árkok és barázdák vagy más néven ''lineák''. Ezek erőteljesen hasonlítanak a földi jégmezők repedéseire és vetődéseire. A nagyobbak megközelítőleg 20&nbsp;km szélesek, külső vonalaik elmosódottak, a belső részeik pedig fehér anyagból állnak.<ref name="Geissler1998">{{cite web
|title=Evolution of Lineaments on Europa: Clues from Galileo Multispectral Imaging Observations |author=Geissler, Paul E.; Greenberg, Richard; ''et al.''
|title=Evolution of Lineaments on Europa: Clues from Galileo Multispectral Imaging Observations |author=Geissler, Paul E.; Greenberg, Richard; ''et al.''
|year=1998
|year=1998
71. sor: 71. sor:
|year=2003
|year=2003
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4B28TH7-7&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=ec75f638368d30b181df7d17da020644
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4B28TH7-7&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=ec75f638368d30b181df7d17da020644
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> Részletes felvételek azt mutatják, hogy a jégkéreg részei egymáshoz képest eltolódtak, ill. összetöredeztek, melynek következtében kialakult a jégmezők jelenlegi mintája. A hold héjának mozgását az árapályerők okozzák, melyek a felszínt akár 30 méterrel megemelik vagy lesüllyesztik. Az Európé a [[Jupiter]] többi holdjához hasonlóan kötött keringésű, így mindig ugyanazt a felét mutatja a bolygó felé. Ennek következtében a jégmezőknek egy bizonyos, előre meghatározható mintát kellene felvenniük, azonban a részletes felvételeken csak a geológiailag legfiatalabb területek mutatják e mintázatot. Ez azzal magyarázható, hogy az Európé felszíne valamivel gyorsabban mozog, mint a belső [[köpeny (geológia)|köpeny]] és a [[bolygómag|mag]]. A jégkéreg a hold belsejével a közöttük fekvő óceán miatt mechanikailag nem érintkezik, mozgását így a Jupiter gravitációs ereje is befolyásolja.<ref name="Hurford2006">{{cite web
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> Részletes felvételek azt mutatják, hogy a jégkéreg részei egymáshoz képest eltolódtak, ill. összetöredeztek, melynek következtében kialakult a jégmezők jelenlegi mintája. A hold héjának mozgását az árapályerők okozzák, melyek a felszínt akár 30 méterrel megemelik vagy lesüllyesztik. Az Europa a [[Jupiter]] többi holdjához hasonlóan kötött keringésű, így mindig ugyanazt a felét mutatja a bolygó felé. Ennek következtében a jégmezőknek egy bizonyos, előre meghatározható mintát kellene felvenniük, azonban a részletes felvételeken csak a geológiailag legfiatalabb területek mutatják e mintázatot. Ez azzal magyarázható, hogy az Europa felszíne valamivel gyorsabban mozog, mint a belső [[köpeny (geológia)|köpeny]] és a [[bolygómag|mag]]. A jégkéreg a hold belsejével a közöttük fekvő óceán miatt mechanikailag nem érintkezik, mozgását így a Jupiter gravitációs ereje is befolyásolja.<ref name="Hurford2006">{{cite web
|title=Cycloidal cracks on Europa: Improved modeling and non-synchronous rotation implications |author=Hurford, Terry A.; Sarid, Alyssa R.; and Greenberg, Richard
|title=Cycloidal cracks on Europa: Improved modeling and non-synchronous rotation implications |author=Hurford, Terry A.; Sarid, Alyssa R.; and Greenberg, Richard
|year=2006
|year=2006
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4M645DK-6&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=1d983b9bb7b16c980ee900dbaf61e277
|url=http://www.sciencedirect.com/science?_ob=ArticleURL&_udi=B6WGF-4M645DK-6&_user=10&_rdoc=1&_fmt=&_orig=search&_sort=d&view=c&_acct=C000050221&_version=1&_urlVersion=0&_userid=10&md5=1d983b9bb7b16c980ee900dbaf61e277
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> A [[Galileo]] és a [[Voyager-program|Voyager]] szondák fényképeinek összehasonlítása azt mutatta, hogy az Európé jégkérge megközelítőleg 12&nbsp;000 év alatt végez egy teljes fordulatot.<ref name="Kattenhorn">{{cite journal
|accessdate=2009-09-23 }}</ref> A [[Galileo]] és a [[Voyager-program|Voyager]] szondák fényképeinek összehasonlítása azt mutatta, hogy az Europa jégkérge megközelítőleg 12&nbsp;000 év alatt végez egy teljes fordulatot.<ref name="Kattenhorn">{{cite journal
|last=Kattenhorn
|last=Kattenhorn
|first=Simon A.
|first=Simon A.
102. sor: 102. sor:
A [[Hubble űrtávcső]] segítségével 2013-ban első ízben vízpára kilökődését figyelték meg a hold déli pólusa közelében. A kilökődés csak a Jupitertől való nagyobb távolság időszakában figyelhető meg, ami arra utal, hogy az árapályerők hatására nyílások képződnek, illetve záródnak be a hold felszínén.
A [[Hubble űrtávcső]] segítségével 2013-ban első ízben vízpára kilökődését figyelték meg a hold déli pólusa közelében. A kilökődés csak a Jupitertől való nagyobb távolság időszakában figyelhető meg, ami arra utal, hogy az árapályerők hatására nyílások képződnek, illetve záródnak be a hold felszínén.


Az Európé a második olyan hold, aminek felszínén vízpárát figyeltek meg, az első az [[Enceladus]] volt, a [[Szaturnusz]] egyik holdja, amit 2005-ben a [[NASA]] [[Cassini–Huygens]] űrszondája vizsgált.<ref>[http://sci.esa.int/hubble/53379-hubble-discovers-water-vapour-venting-from-jupiter-moon-europa/ Hubble discovers water vapour venting from Jupiter's moon Europa &#91;heic1322&#93;] 2013-12-12</ref>
Az Europa a második olyan hold, aminek felszínén vízpárát figyeltek meg, az első az [[Enceladus]] volt, a [[Szaturnusz]] egyik holdja, amit 2005-ben a [[NASA]] [[Cassini–Huygens]] űrszondája vizsgált.<ref>[http://sci.esa.int/hubble/53379-hubble-discovers-water-vapour-venting-from-jupiter-moon-europa/ Hubble discovers water vapour venting from Jupiter's moon Europa &#91;heic1322&#93;] 2013-12-12</ref>


== Conamara Chaos ==
== Conamara Chaos ==
[[Fájl:PIA01296 Conomara Chaos regional view.jpg|thumb|300px|right|Színerősített kép a Conamara Chaos egy részéről, arról a területről, ahol két nagy törésvonal keresztezi egymást. A fehér területek a 26&nbsp;km átmérőjű Pwyll kráter kidobott törmelékei. Ez a kráter mintegy 1000 kilométernyire délre található ettől a vidéktől.]]
[[Fájl:PIA01296 Conomara Chaos regional view.jpg|thumb|300px|right|Színerősített kép a Conamara Chaos egy részéről, arról a területről, ahol két nagy törésvonal keresztezi egymást. A fehér területek a 26&nbsp;km átmérőjű Pwyll kráter kidobott törmelékei. Ez a kráter mintegy 1000 kilométernyire délre található ettől a vidéktől.]]


A '''Conamara Chaos''' vidéke a földi Conamara területről kapta a nevét, amely [[Írország]]ban található. Conamara Chaost az Európé szétszakadó, majd újrahegedő jégkérge alakítja ki. Olyan jégtáblák alkotják, amelyek föltöredeztek, elmozdultak, egy részük visszasüllyedt már, de néhány korábbi tábladarabot még rekonstruálni lehet a látható táblatöredékekből. Ezt a területet arra hozzák föl példának gyakran, hogy az Európé jégkérge alatt egy felszínalatti óceán húzódik.
A '''Conamara Chaos''' vidéke a földi Conamara területről kapta a nevét, amely [[Írország]]ban található. Conamara Chaost az Europa szétszakadó, majd újrahegedő jégkérge alakítja ki. Olyan jégtáblák alkotják, amelyek föltöredeztek, elmozdultak, egy részük visszasüllyedt már, de néhány korábbi tábladarabot még rekonstruálni lehet a látható táblatöredékekből. Ezt a területet arra hozzák föl példának gyakran, hogy az Europa jégkérge alatt egy felszínalatti óceán húzódik.


== Légkör ==
== Légkör ==
115. sor: 115. sor:
A Galileo szonda holdmegközelítései során gyenge [[mágneses mező]]t mértek, mely erőssége ¼-e a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]ének. A mező változik, miközben a hold a [[Jupiter]] összetett [[magnetoszféra|magnetoszféráján]] keresztülhalad. A Galileo adatai arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt egy elektromos vezető folyadék található, például egy sósvízi óceán. [[Színképelemzés]]i vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vöröses vonalak és a felszíni struktúrák sókban, például a magnéziumoxidban gazdagok. Mivel a kimutatott sók rendszerint színtelenek, így a vöröses színezetet más elemek, például a [[vas]] illetve a [[kén]] is okozhatják. A mágneses mező másik felét a Jupiter hatalmas tömegvonzása okozza, úgy mint a Ganymedesnél.
A Galileo szonda holdmegközelítései során gyenge [[mágneses mező]]t mértek, mely erőssége ¼-e a [[Ganümédész (hold)|Ganümédész]]ének. A mező változik, miközben a hold a [[Jupiter]] összetett [[magnetoszféra|magnetoszféráján]] keresztülhalad. A Galileo adatai arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt egy elektromos vezető folyadék található, például egy sósvízi óceán. [[Színképelemzés]]i vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vöröses vonalak és a felszíni struktúrák sókban, például a magnéziumoxidban gazdagok. Mivel a kimutatott sók rendszerint színtelenek, így a vöröses színezetet más elemek, például a [[vas]] illetve a [[kén]] is okozhatják. A mágneses mező másik felét a Jupiter hatalmas tömegvonzása okozza, úgy mint a Ganymedesnél.


== Lehetséges élet az Európén ==
== Lehetséges élet az Europán ==
A folyékony [[víz]] feltételezhető létezése spekulációkat indított el arról, hogy az Európé óceánjaiban létezhet-e [[élet]]. A Földön ugyanis olyan életformákat is felfedeztek, melyek szélsőséges körülmények között, napfény hiányában léteznek, a tengerfenék meleg vizű forrásaiban vagy az antarktiszi [[Vosztok-tó]]ban.<ref>[http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm Exotic-looking microbes turn up in ancient Antarctic ice] {{Wayback|url=http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm# |date=20070712201635 }} – Science@NASA – 1998.03.18.</ref><ref>[http://www.earthinstitute.columbia.edu/news/story3_2_01.html Miles Below Antarctic Ice, a Freshwater Lake May Harbor Ancient Life] – Columbia University: Earth Institute, Los Angeles Times, – 2001.03.03.
A folyékony [[víz]] feltételezhető létezése spekulációkat indított el arról, hogy az Europa óceánjaiban létezhet-e [[élet]]. A Földön ugyanis olyan életformákat is felfedeztek, melyek szélsőséges körülmények között, napfény hiányában léteznek, a tengerfenék meleg vizű forrásaiban vagy az antarktiszi [[Vosztok-tó]]ban.<ref>[http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm Exotic-looking microbes turn up in ancient Antarctic ice] {{Wayback|url=http://science.nasa.gov/newhome/headlines/ast12mar98_1.htm# |date=20070712201635 }} – Science@NASA – 1998.03.18.</ref><ref>[http://www.earthinstitute.columbia.edu/news/story3_2_01.html Miles Below Antarctic Ice, a Freshwater Lake May Harbor Ancient Life] – Columbia University: Earth Institute, Los Angeles Times, – 2001.03.03.
</ref> Bizonyítékok erre az elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló [[kriobot]] a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani a [[Jupiter Europa Orbiter]] ''(JEO)'' nevű szondát a [[Europa Jupiter System Mission]] keretein belül, mely az Európé körül pályára állva a holdat részletesen tanulmányozná és adataival elősegítené a későbbi küldetések leszállóhelyeinek kiválasztását.
</ref> Bizonyítékok erre az elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló [[kriobot]] a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani a [[Jupiter Europa Orbiter]] ''(JEO)'' nevű szondát a [[Europa Jupiter System Mission]] keretein belül, mely az Europa körül pályára állva a holdat részletesen tanulmányozná és adataival elősegítené a későbbi küldetések leszállóhelyeinek kiválasztását.


A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík repedések.<ref>
A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík repedések.<ref>

A lap 2019. március 11., 08:24-kori változata

Az „Europa/Európé” lehetséges további jelentéseiről lásd: Európa (egyértelműsítő lap).

{{Égitest infobox | felfedezése = igen | fizikai tulajdonságok = igen | háttér = palegreen |név = Europa |kép = Europa-moon.jpg |képaláírás = A Galilei-űrszonda felvétele |felfedező = G. Galilei és S. Marius |felfedezés ideje = 1610. január 7. |sugár = 671 079 km (0,004486 CSE) |excentricitás = 0,0101 |periapszis = 664 300 (0,00444 CSE) |apoapszis = 677 900 km (0,00453 CSE) |keringési periódus = 3,5511810 nap (0,0097423 év) |pálya kerülete = 4 216 100 km (0,028 CSE) |pálya sugara = 670 900 km |min sebesség = 13,601 km/s |átl sebesség = 13,740 km/s |max sebesség = 13,879 km/s |inklináció = 1,78° (az ekliptikához)
0,464° (a Jupiter egyenlítőjéhez) |átlagos átmérő = 3 121,6 km
(0,245 Földnyi) |felszín területe = 3,6·107 km2
(0,060 Földnyi) |térfogat = 1,593·1010 km3
(0,015 Földnyi) |tömeg = 4,80·1022 kg
(0,008 Földnyi) |sűrűség = 3,014 g/cm3 |felszíni gravitáció = 1,314 m/s2 (0,134 g) |szökési sebesség = 2,025 km/s |forgási periódus = megegyezik a keringési periódussal |tengelyferdeség = 0° |albedó = 0,64 |látszólagos fényesség = 5,3 |hőm = 50/103/125 [[Kelvin|K] |atmoszféra = igen |légköri nyomás = 1 µPa |atmoszféra összetevők = Oxigén 100% }}

Az Europa a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. 1610-ben fedezte fel Galileo Galilei. Névadója Europa föníciai hercegnő.[1]

A hold nagyobb a Plútónál és az Erisznél is, kinézete a Merkúréra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta (feltételezhetőleg) víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670 900 km.

Bár az Europa felszíni hőmérséklete legfeljebb a −160 °C-ot éri el, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy, akár 90 km mély vízóceán található.

Felfedezése

Az Europa felfedezését az olasz tudósnak, Galileo Galileinek tulajdonítják, aki 1610-ben egyszerű távcsövét a Jupiterre irányította. A négy nagy jupiterholdat – az Iót, Europátt, Ganümédészt ill. Kallisztót – Galilei-holdaknak is nevezik. E holdak olyan fényesek, hogy már egy binokulárral vagy kisebb távcsővel is megfigyelhetők.

A német Simon Marius az 1614-ben megjelent Mundus Jovialis című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján azonban nem kizárható, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül felfedezte; a holdak elnevezése mindenesetre tőle származik.

A holdat a görög mitológiai alak, Zeusz egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az Europa nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a 20. század közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az Europa a Jupiter II nevet viselte.

Keringési pálya

Az Europa 3 nap 13 óra és 14,6 perc alatt kerüli meg a Jupitert, tőle 670 900 km közepes távolságra. A keringési pálya excentricitása 0,0101, azaz a Jupiter-közeli és Jupiter-távoli pont (periapszis és apoapszis) csak 1,01%-kal tér el a fél nagytengelytől. A hold pályasíkja csak 0,464°-os szöget zár be a Jupiter egyenlítői síkjával; keringési ideje pedig a hozzá képest külső és belső szomszéd holdakkal 1 : 2, ill. 2 : 1 pályarezonanciában áll, azaz míg az Europa két keringést végez, addig az Io négyszer, a Ganümédész egyszer kerüli meg a Jupitert.

Szerkezet és fizikai adatok

Az Europa belső felépítése

Az Europa közepes átmérője 3121,6 km, míg átlagos sűrűsége 3,014 g/cm³. A hold felépítése hasonlít a Föld-jellegű bolygókéhoz, mivel jórészt szilikátalapú kőzetekből áll. A külső héja vízjégből (10–15 km), illetve folyékony vízből (90 km) áll; míg a hold kisméretű magja vasból tevődik össze. Az Europa felszínének albedója 0,64, így az egyik legvilágosabb a Naprendszer ismert holdjai közül. Ez azt jelenti, hogy a beeső napfény 64%-át visszaveri a felszín. E felszín – bár nem különösebben mély barázdákkal van tagolva – meglepően sík. Csak kevés olyan felszíni struktúrát találtak, mely magasabb néhány száz méternél.

Az Europan csak kevés becsapódási kráter található, melyek közül csak háromnak nagyobb az átmérője 5 km-nél.

A Pwyll kráter

A legnagyobb kráter, a Pwyll, 26 km átmérőjű és egyben az Europa egyik legfiatalabb geológiai struktúrája. A becsapódás során a mélyből több ezer kilométerre világos anyag dobódott ki. Az üstökösök és aszteroidák becsapódási gyakoriságának becslése legfeljebb 30 millió évben határozza meg a felszín korát. A sima felszín és annak struktúrái erősen emlékeztetnek a Föld sarkköri régióinak jégmezeire. Feltételezik, hogy a hold jégből álló kérge alatt folyékony vízóceán található, melyet az árapályerők melegítenek. Az Europa felszínének hőmérséklete az egyenlítőn csak 110 K (kb. −160 °C), míg a sarkokon 50 K (kb. −220 °C). Ilyen körülmények között a vízjég betonkeménységű. A legnagyobb látható kráterek vízjéggel töltődtek fel, és ezzel „elsimították” a felszínt. Ebből a folyamatból, valamint az árapályerők által előidézett hőtermelésből arra lehet következtetni, hogy a hold jégkérge 10–15 km vastag, míg az alatta fekvő óceán akár 90 km mély is lehet.

Az Europa legfeltűnőbb jellegzetességei a teljes felszínt beborító, keresztül-kasul futó árkok és barázdák vagy más néven lineák. Ezek erőteljesen hasonlítanak a földi jégmezők repedéseire és vetődéseire. A nagyobbak megközelítőleg 20 km szélesek, külső vonalaik elmosódottak, a belső részeik pedig fehér anyagból állnak.[2] A kriovulkanizmus vagy a meleg vízből álló – eddig még nem bizonyított – gejzírek kitörése is létrehozhatja a lineákat, mely folyamat során a jégkéreg széttolódik.[3] Részletes felvételek azt mutatják, hogy a jégkéreg részei egymáshoz képest eltolódtak, ill. összetöredeztek, melynek következtében kialakult a jégmezők jelenlegi mintája. A hold héjának mozgását az árapályerők okozzák, melyek a felszínt akár 30 méterrel megemelik vagy lesüllyesztik. Az Europa a Jupiter többi holdjához hasonlóan kötött keringésű, így mindig ugyanazt a felét mutatja a bolygó felé. Ennek következtében a jégmezőknek egy bizonyos, előre meghatározható mintát kellene felvenniük, azonban a részletes felvételeken csak a geológiailag legfiatalabb területek mutatják e mintázatot. Ez azzal magyarázható, hogy az Europa felszíne valamivel gyorsabban mozog, mint a belső köpeny és a mag. A jégkéreg a hold belsejével a közöttük fekvő óceán miatt mechanikailag nem érintkezik, mozgását így a Jupiter gravitációs ereje is befolyásolja.[4] A Galileo és a Voyager szondák fényképeinek összehasonlítása azt mutatta, hogy az Europa jégkérge megközelítőleg 12 000 év alatt végez egy teljes fordulatot.[5]

A Conamara Chaos terület

A felszíni struktúrák egy másik típusa a kör ill. ellipszis alakú képződmények, más néven lenticulák (a latin folt szóból). Ezek egy része kiemelkedés (dóm), másik része pedig mélyedés vagy sötét folt. A foltokat feltehetően a felszálló melegebb jég hozza létre, hasonlóan a Föld kérgének magmakamráihoz.[6] A dómok a folyamat során felemelkednek, míg a sötét, sík foltok feltehetően megfagyott vízjégből állnak. A kaotikus területek, mint például a Conomara Chaos, egy kirakós játékhoz hasonlóan széttöredezett darabokból formálódtak, melyeket sima jég vesz körül. Kinézetük egy megfagyott tóban úszó jéghegyre hasonlít.[7]

Egy másik elmélet szerint a lenticulák kis méretű kaotikus területek, a mélyedések és dómok pedig csak a Galileo szonda korlátozott felbontású fényképeinek félreértelmezése. Ez az elmélet feltételezi, hogy a jégréteg túl vékony ahhoz, hogy ilyen felszíni képződményeket elbírjon.[8][9]

A Hubble űrtávcső segítségével 2013-ban első ízben vízpára kilökődését figyelték meg a hold déli pólusa közelében. A kilökődés csak a Jupitertől való nagyobb távolság időszakában figyelhető meg, ami arra utal, hogy az árapályerők hatására nyílások képződnek, illetve záródnak be a hold felszínén.

Az Europa a második olyan hold, aminek felszínén vízpárát figyeltek meg, az első az Enceladus volt, a Szaturnusz egyik holdja, amit 2005-ben a NASA Cassini–Huygens űrszondája vizsgált.[10]

Conamara Chaos

Színerősített kép a Conamara Chaos egy részéről, arról a területről, ahol két nagy törésvonal keresztezi egymást. A fehér területek a 26 km átmérőjű Pwyll kráter kidobott törmelékei. Ez a kráter mintegy 1000 kilométernyire délre található ettől a vidéktől.

A Conamara Chaos vidéke a földi Conamara területről kapta a nevét, amely Írországban található. Conamara Chaost az Europa szétszakadó, majd újrahegedő jégkérge alakítja ki. Olyan jégtáblák alkotják, amelyek föltöredeztek, elmozdultak, egy részük visszasüllyedt már, de néhány korábbi tábladarabot még rekonstruálni lehet a látható táblatöredékekből. Ezt a területet arra hozzák föl példának gyakran, hogy az Europa jégkérge alatt egy felszínalatti óceán húzódik.

Légkör

A Hubble űrtávcső felvételei egy nagyon vékony, oxigénből álló légkör létezésére utalnak, 10−11 bar nyomással. Feltételezik, hogy az oxigén a napsugárzás hatására a jégkéregből keletkezik, melynek során a vízjég oxigénre és hidrogénre bomlik. A könnyű hidrogén elszökik a világűrbe, a nehezebb oxigént azonban visszatartja a hold gravitációja. A légkör az oxigénen kívül szén-dioxidot is tartalmazhat kis mennyiségben, melyet már nehezebb kimutatni.[11]

Mágneses mező

A Galileo szonda holdmegközelítései során gyenge mágneses mezőt mértek, mely erőssége ¼-e a Ganümédészének. A mező változik, miközben a hold a Jupiter összetett magnetoszféráján keresztülhalad. A Galileo adatai arra utalnak, hogy a hold felszíne alatt egy elektromos vezető folyadék található, például egy sósvízi óceán. Színképelemzési vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a vöröses vonalak és a felszíni struktúrák sókban, például a magnéziumoxidban gazdagok. Mivel a kimutatott sók rendszerint színtelenek, így a vöröses színezetet más elemek, például a vas illetve a kén is okozhatják. A mágneses mező másik felét a Jupiter hatalmas tömegvonzása okozza, úgy mint a Ganymedesnél.

Lehetséges élet az Europán

A folyékony víz feltételezhető létezése spekulációkat indított el arról, hogy az Europa óceánjaiban létezhet-e élet. A Földön ugyanis olyan életformákat is felfedeztek, melyek szélsőséges körülmények között, napfény hiányában léteznek, a tengerfenék meleg vizű forrásaiban vagy az antarktiszi Vosztok-tóban.[12][13] Bizonyítékok erre az elméletre még nincsenek, így ezt a későbbi űrszondáknak kell tisztázniuk. A tervek szerint egy önálló kriobot a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne. Mielőtt azonban ez a küldetés megvalósulhat, a következő évtizedben szükséges lenne elindítani a Jupiter Europa Orbiter (JEO) nevű szondát a Europa Jupiter System Mission keretein belül, mely az Europa körül pályára állva a holdat részletesen tanulmányozná és adataival elősegítené a későbbi küldetések leszállóhelyeinek kiválasztását.

A későbbi leszállóegység számára a felszín elemzése és háromdimenziós modelljének építése már megkezdődött, az előzetes vizsgálatok alapján a legígéretesebb leszállóhelyek a jégpáncél egymástól távolodó lemezei közötti, vízjéggel kitöltött, több kilométer széles, viszonylag sík repedések.[14]

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Commons:Category:Europa (moon)
A Wikimédia Commons tartalmaz Europa témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  1. ↑ Irodalom Mitológia Csillagászat
  2. ↑ Geissler, Paul E.; Greenberg, Richard; et al.: Evolution of Lineaments on Europa: Clues from Galileo Multispectral Imaging Observations, 1998. (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
  3. ↑ Figueredo, Patricio H.; and Greeley, Ronald: Resurfacing history of Europa from pole-to-pole geological mapping, 2003. (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
  4. ↑ Hurford, Terry A.; Sarid, Alyssa R.; and Greenberg, Richard: Cycloidal cracks on Europa: Improved modeling and non-synchronous rotation implications, 2006. (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
  5. ↑ Kattenhorn, Simon A. (2002). „Nonsynchronous Rotation Evidence and Fracture History in the Bright Plains Region, Europa”. Icarus 157, 490–506. o. DOI:10.1006/icar.2002.6825.  
  6. ↑ Sotin, Christophe; Head III, James W.; and Tobie, Gabriel: Europa: Tidal heating of upwelling thermal plumes and the origin of lenticulae and chaos melting (PDF), 2001. (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
  7. ↑ Goodman, Jason C.; Collins, Geoffrey C.; Marshall, John; and Pierrehumbert, Raymond T.: Hydrothermal Plume Dynamics on Europa: Implications for Chaos Formation (PDF). (Hozzáférés: 2009. szeptember 23.)
  8. ↑ O'Brien, David P.; Geissler, Paul; and Greenberg, Richard (2000. October). „Tidal Heat in Europa: Ice Thickness and the Plausibility of Melt-Through”. Bulletin of the American Astronomical Society 30, 1066. o.  
  9. ↑ Greenberg, Richard: Unmasking Europa, 2008
  10. ↑ Hubble discovers water vapour venting from Jupiter's moon Europa [heic1322] 2013-12-12
  11. ↑ Europa's Salty Surface – Hawai'i Institute of Geophysics and Planetology, Szerző: Taylor, G. Jeffrey – 1998. szeptember 24.
  12. ↑ Exotic-looking microbes turn up in ancient Antarctic ice Archiválva 2007. július 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Science@NASA – 1998.03.18.
  13. ↑ Miles Below Antarctic Ice, a Freshwater Lake May Harbor Ancient Life – Columbia University: Earth Institute, Los Angeles Times, – 2001.03.03.
  14. ↑ Molnár, Péter: Hova érdemes leszállni a jeges jupiterhold felszínén?. Hírek.csillagászat.hu, 2009. szeptember 10. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Europa&oldid=21069091”